Amikor fával dolgozik az ember, akkor a fűrészpor mellett számolnunk kell kisebb-nagyobb maradék faanyagok keletkezésével is. Ezeket érdemes elrakni, mert a haszontalannak tűnő darabokat is felhasználhatjuk még.

Tavaly vettem egy tekercs márványmintás öntapadó fóliát a Praktikerben, és felhasználás után a maradékot elraktam a fiók mélyére. Most megint a kezembe akadt, és szinte az utolsó cm-ig sikerült felhasználnom egy újabb diy projekthez: egy régi irattartót vontam be vele.

Bár nem szoktam kiemelni, de itthon a nem látható helyeken (a szekrényben, a gardrób polcain, mélyebb fiókokban) sokféle apróságot rejtek el cipősdobozokban. Nem különösebben esztétikus, de mindenképpen hasznos tárolási forma.

Még nem sikerült teljesen kiiktatni a műanyag zacskókat a háztartásomból, de eléggé rajta vagyok az ügyön. Ezzel kapcsolatban hoztam egy remek diy ötletet, ami a fiókban lévő textiljeim rendezgetése közben pattant ki a fejemből.

Eddig nem is tudatosult bennem, de bizony az IKEA népszerű könyvespolc sorozata és én egy évjárat vagyunk. Idén mindketten belépünk a 40-es korosztályba, bár BILLY-nek februárban van a születésnapja, nekem majd csak novemberben…

Nemrégen írtam posztot arról a madáretetőről, amit egy kis esztétikai tuning után fel is töltöttem magvakkal és kivittem a faházhoz. Annyit olvastam közben a téli madáretetésről, hogy nagy lelkesedésemben végül egy újabb madáretetőt is “átfaragtam”…

Január elején átválogattam a törölközőket és kezembe akadt egy olyan darab, aminek a szélén a varrás foszlásnak indult. Úgy gondoltam, hogy bár varrással még simán meg lehetne menteni, én inkább új funkciót fogok neki adni. A hulladékmentesség jegyében a bolti vattás változat helyett mosható, házi arctisztító korongokat varrtam belőle.

Amikor a faházat megvettem, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen nevet is adjak neki. Azért ez mégiscsak egy új és izgalmas fejezet az életemben és ezzel együtt a blog 9 éves történetében is…

Nálunk a családban évek óta igen kedvelt házi gyógyír az a keverék, aminek három hozzávalója a méz, a gyömbér és a citrom. Mivel ezekből szinte mindig van itthon, így bármikor össze lehet dobni, hisz nem csak a megfázás és a vírusos nyavalyák elűzésében segít, de az immunrendszert is erősíti.

Mindig jó úgy hazatérni egy utazásról, hogy nem csak élményeket hozunk, hanem néhány olyan tárgyat is, amik emlékeztetnek arra a helyre, ahol jártunk. Lehet az apróbb, vagy nagyobb dolog, célszerű úgy készülni, hogy a bőröndben jusson hely a bezsákmányolt tárgyaknak is.

Amikor a faházat legelőször megnéztem, végérvényesen és menthetetlenül szívembe zárta magát a tény, hogy azt a tulajdonosok bizony a két kezükkel építették. Persze, ez nem is olyan meglepő, hisz a ’80-as években kész fa elemekből álló nyaralókat építeni igen nagy divat volt, de számomra sokat hozzáad az értékéhez, hogy akiktől megvettem, azoknak szíve-lelke, verejtéke is benne van a házikóban.

Tervezni, célokat kitűzni rövid- vagy hosszútávon mindig hasznos dolog. Nem árt, ha van heti/havi ütemezésünk, és ilyenkor év elején egy listánk arról, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk elérni az új esztendőben. Persze, néha jó csak úgy lógni a levegőben, vagy sodródni az árral, de engem az még sosem vitt előre…

A 2018-as év végi lassítás egyik legjobb programja volt részt venni egy Apacuka workshopon. Az alkotás élményéhez még az is hozzájárult, hogy barátnőkkel mentem, így eleve vidáman indult az agyaggal való munka.

Amikor tavaly decemberben elszaladtam karácsonyi ledsorért a Praktikerbe, vettem pár zacskó télire való madáreleséget és egy teljesen egyszerű madáretetőt is. Az ünnepek alatt kicsit kidekoráltam az etetőt és tegnap ki is helyeztem a faház előtti fenyőfára.

Bár év elején még egyáltalán nem terveztem, mégis úgy alakult, hogy ősszel vettem egy klassz erdei faházat. Az előzményekről, a motivációkról és a keresés szempontjairól mindenképpen fontos írnom, mert szerintem hálás téma, ami sokak számára lehet ösztönző erejű is…

Amikor év elején belecsaptam az idei teendőkbe, nem gondoltam volna, hogy elérkezve december végéhez, ennyire remek évet fogok zárni. Sok tekintetben még a saját várakozásaimat is felülmúltam. Lássuk csak, mik zajlottak 2018-ban…

Legutóbb, amikor a Praktiker áruházban a karácsonyi dekorációk között nézelődtem, megakadt a szemem egy fém, levélformájú függődíszen. Biztos a fenyőfán is jól mutatna, de nekem rögtön az jutott eszembe, hogy milyen szép fülbevaló válhat belőle…

Az idei december eddig teljesen úgy alakul, ahogy terveztem. Semmi rohanás, békés hangolódás az ünnepekre és még a kézzel készült, személyre szóló ajándékokra is bőven jut időm.

Nagyon régóta kacérkodtam a tapétázás gondolatával, és sok szemrevaló mintát szúrtam már ki magamnak, de csak most jött el az ideje, hogy végre a tettek mezejére lépjek…

Azóta tervezem, hogy lesz megint kárpitozott ágyvégem, amióta itt lakom… Gondoltam, amíg nem készül el, addig se legyen csupasz az ágy mögötti falrész, így gyorsan festettem egy ágyvéget.

Load More