Ez már a harmadik tél, hogy megvan a faházikóm, de ekkora havazásban még sosem láttam a kertet. Fogtam hát a fényképezőgépet, meg a kis csapatot és elindultunk, hogy megcsodáljuk és kicsit kiélvezzük a pihe-puha hótakaróval borított birtokot.

Szándékosan nem írok most semmit az évszám mögé, mert mint mindenkinek, ez az év nekem is másmilyen volt, mint ahogyan azt 2019 végén elképzeltem. Sok tekintetben életem egyik legjobb évét zárom, de azok a szomorú események, amik a környezetemben és egyáltalán a világban történtek, kétség kívül rányomják a bélyeget az érzéseimre.