Napok óta molyolok a mosókonyha projekten, és bár lassan, de haladok vele. Néha irtó fárasztó precíznek és alaposnak lenni, és már nagyon szeretnék rajta túllenni, de tudom, hogy a végeremény miatt megéri türelmesen, aprólékosan végigcsinálni az egészet.
Mindig is szerettem volna egy külön helyiséget a lakásomban, ami teljesértékű mosókonyhaként funkcionál. Ahol nem csak mosni lehet, de kényelmesen elfér minden háztartási eszköz, tisztítószer, és a mosnivalókat színek és fajták szerint is lehet szortírozni. Ilyenem egyelőre nincs, de azért okos megoldásokkal valami hasonlót fogok magamnak készíteni.
Tudom-tudom, a matematika szótól a legtöbb embernek égnek áll a haja. Ennek nyilván az az oka, hogy sokan nem értik, vagy anno nem tanították meg jól és az elmaradt sikerélmény és a rossz osztályzatok miatt inkább utálat (tan)tárgya lett. Márpedig a matek nagyon jó, főleg, hogy bármennyire is hihetetlen, a mindennapi életben remekül lehet alkalmazni.
Nemrég mutattam a blogon az újragondolt márványmintás lerakóasztalkámat (ITT), ami nagyon tetszett Nektek, úgyhogy arra gondoltam, hogy a maradék márványmintás öntapadó fóliából készítek valami hasonlóan egyszerű és mutatós dolgot.
Egy éve, hogy március 31-én este beköltöztem az új lakásomba. Még elég messze vagyok attól, hogy minden szegletében az ízlésemet tükrözze, de visszatekintve az egy év alatt lezajlott “munkálatokra” azért jó látni, hogy mennyit változott a kezdeti állapothoz képest…
Nemrég mutattam egy fotót facebookon, amin egy lakberendezési tanácsadás projekt előtte/utána állapota volt. Megdöbbentően sok negatív kritika érkezett az “utána” állapotra, ezért úgy gondoltam, hogy az amúgy is bemutatásra szánt projektet egy kicsit más szemszögből is elemzem.
Mivel itt a Húsvét a nyakamon, ezért gondoltam, hogy a konyhai ötleteknél maradva idén összedobok valami egyszerű, ide passzoló nyuszis projektet.
A konyha “szépítése” kisebb és nagyobb, látványos és kevésbé látványos munkálatokkal is jár. Általában minden nehezebb, több napig tartó folyamatot egy könnyebb vált fel, így, ha nem is rohamléptekkel, de azért szép lassan haladok előre.
Rendkívül szeszélyes az időjárás: a naptár szerint már tavaszt írunk, mégis alig akar a hőmérséklet 0°C fölé emelkedni. Lassan már teljesen normális, hogy decemberben alig van hó, de márciusban mindig havazik… Ez viszont engem egyáltalán nem tud eltántorítani attól, hogy a szokásos kertészkedéssel készüljek a tavaszra!
…a pad alá, tartja ugyebár a mondás, de itt most egyáltalán nem erről van szó. Inkább úgy mondanám, ha a Basic Collection közelgő Design Bútor Kiárusításán, ha két szék között kell dönteni, akkor inkább vigyétek haza mindkettőt! Hogy miért? Mert ezen a remek eseményen magányszemélyként is szuperjó áron tudtok egyedi, minőségi dizájner darabokhoz hozzájutni.
Jó ideje nem dolgozom már hagyományos értelemben vett lakberendezőként, az utóbbi években ezen a területen csak tanácsadással foglalkozom. Ennek okáról, és a tanácsadás során tapasztaltakból mostanra megérett egy jó kis blogbejegyzés.
A blogomon többször írtam már arról, hogy mennyire jó dekorációs alapanyagnak tartom a sprayfestéket. Gyorsan lehet vele látványos eredményt elérni, és még azok is bátran dolgozhatnak vele, akik még csak kezdők a diy területén.
Tavaly, ősz derekán hívott fel jó barátom, Bezerics Dani azzal a kéréssel, hogy meg kellene néznem egy remek helyet, amit kiszemelt magának. Ezúttal nem a Balaton környékét, hanem kis hazánk fővárosát célozta meg egy újabb – balatoni életérzést magában hordozó – vendéglátóhely nyitásával.
Még mindig a konyhában maradva ezúttal azt mutatom meg, miképpen dobtam fel polcokkal az üres, kihasználatlan hűtő feletti részt.
Lassan egy éve lakom itt, még igazán be sem bútoroztam rendesen az otthonomat, de már a második kanapét koptatom. Az okok nem túl bonyolultak, és most meg is osztom Veletek.
Több posztomban is láthattatok már feliratos dekorációkat, amik első ránézésre úgy tűnnek, mintha nyomtatva lennének. Pedig vannak olyanok, amik sosem láttak nyomdafestéket…
Régen adtam már hírt az erdei kisházról, ami persze nem jelenti azt, hogy ezen a fronton nem történt semmi. Az őszi-téli időszak picit lelassította a munkálatokat, de azért mostanra már látványos dolgokat is tudok Nektek mutatni.
Már akkor tudtam, hogy a konyhabútort át fogom festeni, amikor új ingatlan kutatásakor először néztem meg a lakást. Az adottságai nagyon jók voltak, de a színvilága nem passzolt a stílusomhoz…
Utoljára egyetemistaként hordtam napi szinten gyűrűt, az utóbbi években viszont teljesen leszoktam a viseléséről. Ez főleg a sok barkácsolás miatt volt/van, illetve a stílusom is sokat formálódott, az évek alatt letisztult, így mostanra az ékszerviselésben is a kevesebb több elvet képviselem.
