A lakberendezés és otthonteremtés iránt érdeklődők jól ismerik a tavaszi Construma részeként megrendezett népszerű OTTHONDesign kiállítást, amit most továbbgondoltak a szervezők: idén az eddigieknél tartalmasabb, izgalmasabb őszi verzióval rukkolnak elő a nagyközönség számára, de lássuk csak miről is van szó pontosan.
Múlt hétvégén gyönyörű őszi idő volt, úgyhogy kiszabadultam a természetbe egy kicsit levegőzni (és álmodozni). A kiruccanásról nem tértem haza üres kézzel, gyűjtöttem tobozokat és néhány bogyós ág is jött velem…
A wc-ben már csak egy olyan elem volt, ami a kis helyiség régi arcára emlékeztetett. Ez pedig a nem más, mint a bal oldalon függőlegesen végigfutó kopott, megsárgult fűtéscső…
Napokig, sőt hetekig agyaltam a wc csempéjén. Már a fehér alapozás is megvolt a felületen, de a mintát még mindig nem tudtam eldönteni, és már az is megfordult a fejemben, hogy fehéren hagyom az egészet, és kész… Aztán mégis rábukkantan a megfelelő mintára!
Olyan kicsi ez a helyiség, és úgy tűnik nincs is vele sok tennivaló, de azért a sok apró feladathoz – és persze a jó munkához, mint tudjuk – idő kell. Lássuk, hol tartok most!
Mit szólnátok egy olyan lakástrend kiállításhoz, ahol a megszokott standos forma helyett izgalmas enteriőrök, dúsan díszített terek várnának Titeket? Számomra elég meggyőzően hangzik a dolog, de lássuk csak, miről is van szó pontosan.
Még két év sem telt el, és én már megint egy wc-t újítok fel. Pontosabban ezúttal is csak kipofozom, mert alapvetően nincs vele nagy baj, de az esztétikum cseppet sincs meg benne…
Vagy inkább “Tervetuloa Suomeen”! Pár nap Balaton parti heverészés után fogtam a kis motyómat és elrepültem északra, Finnországba. Még sosem jártam Európának ezen a részén, épp ideje volt felfedezni…
…biztosan nagyon boldog lenne. Sajnos, ő már nincs köztünk, de néhány kedves tárgya nálam kötött ki és az én otthonomat díszíti ezentúl, mint pl. ez a fali virágtartó is.
Néhány fotómon szemfülesek kiszúrták, hogy a dolgozósarkomban már polcok is vannak az íróasztal felett. Természetesen ebből sem hiányozhatott némi diy megoldás.
Az új lakásomban igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban kialakítani, főleg tárolás tekintetében. Az alapelvem az, hogy semmi ne legyen feleslegesen szem előtt, de ha bármire szükség van, akkor könnyen hozzá lehessen férni. Így kerültek az óráim és az ékszereim a falitükör mögé.
Ha össze kellene számolnom, hogy az utóbbi években hány szék/puff/fotel fordult meg az otthonomban vagy konkrétan a kezem alatt, akkor elég szép szám jönne ki a végén. De azt látom, hogy ez valahogy általánosságban jellemző szakmabeli kollégáimra és a legtöbb otthonszépítő ismerősömre, barátomra is. Egy (vagy 2, 3, 4) széket lecserélni ugyanis a legegyszerűbb dolog, és nem is feltétlenül költséges,
El sem hiszem, de végre van újra rendes, az igényeimhez tökéletesen passzoló gardróbszekrényem. Tök jó érzés, hogy már nem kell dobozokból, átmeneti akasztókról és ruhaállványokról öltözködnöm.
Épphogy csak megszáradt a festék a padlón én máris bepakoltam a hálószobába az ágyat és két szép szőnyeget az ágy két oldalára. Mint ne mondjak, elég kellemes érzés úgy kikelni az ágyból reggelente (hajnalban), hogy a talpam szinte belesüpped a szőnyeg szálai közé…
A fehérre festett parkettához mi mást is vehettem volna, mint fehér szegélyléceket (vagy szegőléceket, ha úgy tetszik). Úgyhogy, amint végeztem a festős munkálatokkal rögtön hozzá is fogtam az elemek méretre szabásához.
Nem az első az életemben, hogy parkettát festek, és ez a dolog sokszor megosztó is az olvasóim körében, ami teljesen érthető. Alapvetően én is az értékmentés híve vagyok, de vannak olyan helyzetek, amikor én festéssel mentem, ami menthető…
Az itthoni barkácsmunkálatok során mindig rá kell jönnöm, hogy ha az ember a különféle munkafolyamatok során is rendet tart maga körül sokkal kényelmesebben, gyorsabban, hatékonyabban haladnak a dolgok és persze kevesebb a bosszúság. Lássuk csak, mire gondolok pontosan.
Ingvar Kamprad mindössze 17 évesen 1943. július 28-án saját vállalkozásként alapította meg az Ikea-t és mivel köztudottan nagy Ikea rajongó vagyok, így nem mehetek el kedves szavak (és poszt) nélkül az ünnepi, 75. évforduló mellett.
Az utóbbi években a sok fehér és púder mellé itt-ott bekúszott a fekete is, a fekete-fehér mintás dolgokat pedig különösen kedvelem a lakbberendezésben és a kiegészítők terén. A dalmata minta már nem újdonság nálam, időről időre előkerül valamilyen formában, most is egy ilyen ötletet hoztam.
Ugye, mindenki tudja miről beszélek, bár a helyes kifejezés a sarokcsiszoló. Csak hát ez is olyan, mint a Stihl fűrész (=láncfűrész), Olfa kés (=sniccer) vagy éppen a Rotring ceruza (=nyomósirón), amikor egy gyártó cég neve, vagy maga a márkanév ragadt rajta az eszközön és így használjuk. Szóval, szükségem volt egy sarokcsiszolóra, hogy az egyik ajtótokon lévő zsanérokat le tudjam flexelni…
