Legutóbb, amikor Viki barátnőm kozmetikájában jártam arckezelésen, arra panaszkodott, hogy hiába hordanak az üzletben a vendégek papucsot, valahogy mindig foltos, maszatos lesz a fal a kezelőszékek végénél. Szeretett volna ide valami tisztítható megoldást, és ebben kérte ki a véleményemet.
A cím és a fotó alapján talán rögtön ki is derül, hogy egészen pontosan a megsárgult gázcsőre gondolok, ami az előszobában fut végig és meglehetősen rontja az összképet. Itt az idő, hogy végre ezt is átfessem szép fehérre.
Október elején említettem, hogy az év hátralévő részében nem költök dekorációs dolgokra, hanem inkább abból alkotok, amit a természetben, illetve itthon találok. Mivel még maradt jónéhány tobozom, így most ismét ezekből készítettem dekorációt.
Még tavasszal történt, hogy a Szüleimnél a nagy esőzések következtében jelentős mennyiségű hordalék zúdult le a dombról. Egyszerű drótkerítés lévén ennek egy része a kertben kötött ki, így indokolttá vált, hogy egy masszív, gát szerepet is betöltő kerítés épüljön.
Biztosan sokan emlékeztek az évekkel ezelőtt lomtalanításról megmentett, fonott – félfüles – kosárra, aminek új életet adtam egy bringakosár formájában. Mindez 6 évvel ezelőtt volt és azóta hideget, meleget, esőt, dugig pakolt szatyrokat is teljesen jól kibírt, azonban mostanra kicsit elvesztette régi formáját, így úgy döntöttem, hogy lecserélem…
A lakberendezés és otthonteremtés iránt érdeklődők jól ismerik a tavaszi Construma részeként megrendezett népszerű OTTHONDesign kiállítást, amit most továbbgondoltak a szervezők: idén az eddigieknél tartalmasabb, izgalmasabb őszi verzióval rukkolnak elő a nagyközönség számára, de lássuk csak miről is van szó pontosan.
Múlt hétvégén gyönyörű őszi idő volt, úgyhogy kiszabadultam a természetbe egy kicsit levegőzni (és álmodozni). A kiruccanásról nem tértem haza üres kézzel, gyűjtöttem tobozokat és néhány bogyós ág is jött velem…
A wc-ben már csak egy olyan elem volt, ami a kis helyiség régi arcára emlékeztetett. Ez pedig a nem más, mint a bal oldalon függőlegesen végigfutó kopott, megsárgult fűtéscső…
Napokig, sőt hetekig agyaltam a wc csempéjén. Már a fehér alapozás is megvolt a felületen, de a mintát még mindig nem tudtam eldönteni, és már az is megfordult a fejemben, hogy fehéren hagyom az egészet, és kész… Aztán mégis rábukkantan a megfelelő mintára!
Olyan kicsi ez a helyiség, és úgy tűnik nincs is vele sok tennivaló, de azért a sok apró feladathoz – és persze a jó munkához, mint tudjuk – idő kell. Lássuk, hol tartok most!
Mit szólnátok egy olyan lakástrend kiállításhoz, ahol a megszokott standos forma helyett izgalmas enteriőrök, dúsan díszített terek várnának Titeket? Számomra elég meggyőzően hangzik a dolog, de lássuk csak, miről is van szó pontosan.
Még két év sem telt el, és én már megint egy wc-t újítok fel. Pontosabban ezúttal is csak kipofozom, mert alapvetően nincs vele nagy baj, de az esztétikum cseppet sincs meg benne…
Vagy inkább “Tervetuloa Suomeen”! Pár nap Balaton parti heverészés után fogtam a kis motyómat és elrepültem északra, Finnországba. Még sosem jártam Európának ezen a részén, épp ideje volt felfedezni…
…biztosan nagyon boldog lenne. Sajnos, ő már nincs köztünk, de néhány kedves tárgya nálam kötött ki és az én otthonomat díszíti ezentúl, mint pl. ez a fali virágtartó is.
Néhány fotómon szemfülesek kiszúrták, hogy a dolgozósarkomban már polcok is vannak az íróasztal felett. Természetesen ebből sem hiányozhatott némi diy megoldás.
Az új lakásomban igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban kialakítani, főleg tárolás tekintetében. Az alapelvem az, hogy semmi ne legyen feleslegesen szem előtt, de ha bármire szükség van, akkor könnyen hozzá lehessen férni. Így kerültek az óráim és az ékszereim a falitükör mögé.
Ha össze kellene számolnom, hogy az utóbbi években hány szék/puff/fotel fordult meg az otthonomban vagy konkrétan a kezem alatt, akkor elég szép szám jönne ki a végén. De azt látom, hogy ez valahogy általánosságban jellemző szakmabeli kollégáimra és a legtöbb otthonszépítő ismerősömre, barátomra is. Egy (vagy 2, 3, 4) széket lecserélni ugyanis a legegyszerűbb dolog, és nem is feltétlenül költséges,
El sem hiszem, de végre van újra rendes, az igényeimhez tökéletesen passzoló gardróbszekrényem. Tök jó érzés, hogy már nem kell dobozokból, átmeneti akasztókról és ruhaállványokról öltözködnöm.
Épphogy csak megszáradt a festék a padlón én máris bepakoltam a hálószobába az ágyat és két szép szőnyeget az ágy két oldalára. Mint ne mondjak, elég kellemes érzés úgy kikelni az ágyból reggelente (hajnalban), hogy a talpam szinte belesüpped a szőnyeg szálai közé…
A fehérre festett parkettához mi mást is vehettem volna, mint fehér szegélyléceket (vagy szegőléceket, ha úgy tetszik). Úgyhogy, amint végeztem a festős munkálatokkal rögtön hozzá is fogtam az elemek méretre szabásához.
