Ritkán látni tőlem merész színeket, mert alapvetően a finom, lágy árnyalatokat kedvelem, de ez nem jelenti azt, hogy időnként nem szeretek kísérletezni, kipróbálni egy-egy érdekes színt.
Minden alkalommal, amikor a kültéri kanapén ücsörögtem a mellette lévő betonláda peremére tettem a csészémet, poharamat. Csoda, hogy egész szezon alatt csak egyet törtem el… Ezentúl viszont nem kell tartanom attól, hogy a finom itóka leborul, mert végre van hova raknom.
Sokféle felkérésem volt már a blog lassan 10 éves pályafutása alatt, de tárlatvezetésre még sosem invitáltak. Egészen mostanáig. Október 11-én ugyanis a Városligeti fasoron álló villában fogok a megszokottól eltérő, szubjektív tárlatvezetést tartani.
Lassan két és fél éve lakom itt, és még csak most jutottam odáig, hogy a mosdó fölé végre tükör kerüljön. Nem, nem lustaságból, csak valahogy a fürdőszoba felújítását a többi helyiség kipofozása mindig beelőzte…
Van a kertemnek egy olyan pontja, ami a függőágyban pihenve szem előtt van, és nem kifejezetten nyújt szép látványt. Ezért kitaláltam, hogy készítek egy klassz korlátot, amivel kicsit elviszem a fókuszt erről a részről.
A pinceajtó fehérre festésekor felkerült egy új kilincs, sőt, egy klassz szarvasos akasztó is, amire fontam egy szép – picit ünnepi hangulatú – koszorút. Mutatom máris a részleteket.
Amíg a pinceajtó festékrétegei száradtak, pihenésképpen a konyhát kezdtem el festegetni. Na, nem az egészet, csak azt a részt, ahol szükségesnek éreztem…
Az elmúlt majdnem két évben vettem olyan termékeket is a Praktikerben, ami nem barkácsalapanyag, mint pl. szerszám, festék, faáru, vagy csavarok, hanem kifejezetten lakberendezési kiegészítő vagy háztartási eszköz. Mostanra egy jó kis posztanyagra való gyűlt össze belőlük.
Naptár szerint vége van a nyárnak, de az időjárás még igen kegyes hozzánk. Bár az éjszakák hűvösek, a reggelek pedig meglehetősen csípnek, de nappal jó meleg van, olyannyira, hogy még napozni is lehet.
Nem tudom, hogy pontosan hány festéssel kapcsolatos poszt van a blogon (nagyon sok), de az biztos, hogy nem véletlenül a festés-mázolás az egyik kedvenc diy “fegyverem”. Hihetetlenül látványos átváltozásokat lehet vele elérni, erre hoztam most példaként a pinceajtómat…
A S/ALON Budapest 2018 őszén megrendezett kiállítása egyszerűen lenyűgöző volt számomra, így nem kérdés, hogy idén is kilátogatok a csodaszép enteriőröktől pompázó, különleges dizájnelemekkel ízlésesen berendezett helyszínre.
Aki régóta olvassa a blogomat, az tudhatja rólam, hogy ébredést illetően “earlybird” típus vagyok, tehát korán kelek és hamar belecsapok a napi teendőkbe. Ez az utóbbi hónapokban valamelyest megváltozott…
Mégpedig a Tatratea üvegéből kialakított pumpás mosogatószeradagoló. Mutatom is, milyen pofonegyszerű ötletről van szó, bár a működéssel azért kicsit megszenvedtem…
Hónapok óta keresgéltem már szemetest a konyhába, de egyszerűen nem találtam a megfelelő darabot. Így végül újragondoltam egy meglévő műanyag kukát.
A faházban sok olyan dolog van, amihez egyelőre nem szeretnék komolyabban hozzányúlni. Ilyen pl. az alsó szinten lévő járólap, ami itt-ott hibás (repedt, felpattant), de az összképen egy egyszerű fuga frissítéssel sokat lehet javítani.
És ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a faházikó bejáratánál lévő eredeti küszöb teljesen megadta magát. Semmi baj a hibát a felismerést követően azonnal orvosoltam is!
Persze, a cím kicsit megtévesztő lehet, de tényleg betettem egy IKEA BILLY szekrényt a fürdőszobámba. Na, nem olvasnivalókkal töltöttem fel, hanem azokkal a cuccokkal, amiket jelenleg a fürdőszobámban használok.
Nemrég megmutattam a kisebbik hálószobát a tetőtérben, amit főleg családtagok, vendégek számára tartok fent. Most pedig jöjjön az a helyiség, ahol én szoktam aludni.
Jópár hete áll a medence a faház kertjében, úgyhogy eljött az idő, hogy erről is írjak kicsit. Tapasztalt medencetulajdonosoknak valószínűleg nem lesz benne sok újdonság, de aki még csak a gondolattal játszik, annak érdemes beleolvasni.
Úgy látom, hogy nagyon lázba jöttök egy-egy alakulóban lévő részlettől (jelen esetben a fürdőben), ezért úgy döntöttem, nem váratlak meg Titeket a végeredményt bemutató poszttal, hanem közben is hozok néhány rövidebb, remélhetőleg inspiráló bejegyzést.
