Az új lakásomban igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban kialakítani, főleg tárolás tekintetében. Az alapelvem az, hogy semmi ne legyen feleslegesen szem előtt, de ha bármire szükség van, akkor könnyen hozzá lehessen férni. Így kerültek az óráim és az ékszereim a falitükör mögé.
Ha össze kellene számolnom, hogy az utóbbi években hány szék/puff/fotel fordult meg az otthonomban vagy konkrétan a kezem alatt, akkor elég szép szám jönne ki a végén. De azt látom, hogy ez valahogy általánosságban jellemző szakmabeli kollégáimra és a legtöbb otthonszépítő ismerősömre, barátomra is. Egy (vagy 2, 3, 4) széket lecserélni ugyanis a legegyszerűbb dolog, és nem is feltétlenül költséges,
El sem hiszem, de végre van újra rendes, az igényeimhez tökéletesen passzoló gardróbszekrényem. Tök jó érzés, hogy már nem kell dobozokból, átmeneti akasztókról és ruhaállványokról öltözködnöm.
Épphogy csak megszáradt a festék a padlón én máris bepakoltam a hálószobába az ágyat és két szép szőnyeget az ágy két oldalára. Mint ne mondjak, elég kellemes érzés úgy kikelni az ágyból reggelente (hajnalban), hogy a talpam szinte belesüpped a szőnyeg szálai közé…
A fehérre festett parkettához mi mást is vehettem volna, mint fehér szegélyléceket (vagy szegőléceket, ha úgy tetszik). Úgyhogy, amint végeztem a festős munkálatokkal rögtön hozzá is fogtam az elemek méretre szabásához.
Nem az első az életemben, hogy parkettát festek, és ez a dolog sokszor megosztó is az olvasóim körében, ami teljesen érthető. Alapvetően én is az értékmentés híve vagyok, de vannak olyan helyzetek, amikor én festéssel mentem, ami menthető…
Az itthoni barkácsmunkálatok során mindig rá kell jönnöm, hogy ha az ember a különféle munkafolyamatok során is rendet tart maga körül sokkal kényelmesebben, gyorsabban, hatékonyabban haladnak a dolgok és persze kevesebb a bosszúság. Lássuk csak, mire gondolok pontosan.
Ingvar Kamprad mindössze 17 évesen 1943. július 28-án saját vállalkozásként alapította meg az Ikea-t és mivel köztudottan nagy Ikea rajongó vagyok, így nem mehetek el kedves szavak (és poszt) nélkül az ünnepi, 75. évforduló mellett.
Az utóbbi években a sok fehér és púder mellé itt-ott bekúszott a fekete is, a fekete-fehér mintás dolgokat pedig különösen kedvelem a lakbberendezésben és a kiegészítők terén. A dalmata minta már nem újdonság nálam, időről időre előkerül valamilyen formában, most is egy ilyen ötletet hoztam.
Ugye, mindenki tudja miről beszélek, bár a helyes kifejezés a sarokcsiszoló. Csak hát ez is olyan, mint a Stihl fűrész (=láncfűrész), Olfa kés (=sniccer) vagy éppen a Rotring ceruza (=nyomósirón), amikor egy gyártó cég neve, vagy maga a márkanév ragadt rajta az eszközön és így használjuk. Szóval, szükségem volt egy sarokcsiszolóra, hogy az egyik ajtótokon lévő zsanérokat le tudjam flexelni…
Régóta van a családunk tulajdonában egy – valaha az Ecserin vásárolt – fém öntvény vízimadár, ami egykor lámpatalp lehetett. Évek óta az éppen aktuális lakásom dísze a polcon, most viszont egy kicsit felfrissítve a külsejét funkciót is kapott.
…rossz ember nem lehet. Mindenesetre az is elég valószínű, hogy telepakolja a környezetét, otthonát (szerencsésebbek a kertjüket is) szebbnél-szebb növényekkel. Biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi időszakban egyre több az ilyen témájú tartalom nálam, és tulajdonképpen ezt a posztot is a növények ihlették.
Pár évvel ezelőtt már készítettem anyagot a témában, akkor mindenféle diy kaspókat mutattam be itt a blogon. Most elővettem a levegőn száradó gyurmát és az egyik – ajándékba kapott – kaktuszomnak készítettem hozzá való kaspót.
Nagyjából azóta szemezek az Ikea MARYD nevű asztalkájával, amióta megláttam az áruházban. Persze első körben a rózsaszín vett le a lábamról, de mivel elég megfontolt vásárló vagyok, jó ideig kivártam…
Az elmúlt években sokszor láthattatok tőlem erkélyes témájú posztokat, és most is egy ilyen következik. Véget értek ugyanis az új lakásom erkélyének munkálatai, így most egyben mutatom meg az eredményt.
Nos, ideje egy helyiséggel odébb ugrani a lakásban, és az erkély után végre rátérni a hálószobára. Eddig ez volt a lakás azon pontja, amihez szinte hozzá sem nyúltam, most viszont végre komolyabban kezelésbe veszem!
Az erkélyről már viszonylag sokat posztoltam, de még mindig van olyan sarka, amit nem mutattam meg Nektek. Pedig ez az egyik kedvencem, itt nevelem a kisebb növényeimet.
Márciusban írtam arról, hogy vettem mindenféle növényt – többek között muskátli palántákat is – és elkezdtem a tavaszi kertészkedést itthon. Persze, az időjárás akkoriban még egyáltalán nem indokolta, hogy a földet túrjam, de valahogy annyira vágytam rá…
Lassan egy éve tűnödöm azon, hogy mi lenne a tökéletes megoldás az új lakásomban a ruháim számára. Az elmúlt hónapokban különféle megvalósítási tervek születtek a fejemben, mire végre meghoztam a végső döntést a gardrób kérdésének ügyében.
Mint tudjátok, az erkélyem beépített, a félig-meddig nyitható ablakok fém keretei pedig barna színűek. Masszív, bombabiztos lakatosmunka van mögötte, amivel talán nem is lenne bajom, ha eredetileg jól ki lett volna találva…
