Most, hogy még az eddiginél is több időt töltök itthon, a régóta tologatott apró-cseprő barkácsolnivalók még inkább szúrják a szememet. Tudjátok, azok a dolgok, amikhez ugyanúgy elő kell venni a szerszámokat, kosszal járnak, és bár kis munkák, de azért pár óra így is elmegy velük…
A hajnali fagyok miatt még mindig nem merem megnyitni a házban a vizet, pedig tavaly ilyenkor már üzemelt a hideg-melegvizes rendszer. Ez persze továbbra sem gátol meg abban, hogy a faház kertjében tevékenykedjek.
Nem is tudom már, mikor forgattam utoljára együtt Márkkal közös projektet. Idén – március elején – viszont újra sor került rá, és most, hogy a videó is elkészült, megmutatom, hogy mi minden történt a forgatás napján.
Hoztam Nektek egy nagyon kedves kis Airbnb lakást, ahol legutóbbi utazásom során volt alkalmam megszállni Finnországban, Espooban.
A mai napon, egészen pontosan éjfékor véget ér a Dobd ki a szemetest! 2020 kihívásom. Úgyhogy, ideje összegezni az elmúlt bő négy hét tapasztalatait, eredményeit, sikereit, és kudarcait.
Amióta belevágtam a februári Dobd ki a szemetest! kihívásba, rendületlenül áztatom, sikálom az itthon még fellelhető csavaros tetejű üvegeimet, amiket korábban összegyűjtve üvegvisszaváltókban adtam le. A címke alatti ragadós résszel viszont nem minden esetben tudtam sikeresen elbánni… Mostanáig.
Picit fogtam a fejemet, amikor realizáltam, hogy a stílusváltás miatt az összes bútoron le kell cserélnem a szép, gyémánt formára hajazó akril fogantyúkat… Egy híján 30 db fogantyú cseréje ugyanis nem olcsó mulatság. Kivéve persze, ha az ember maga gyártja le őket.
Sokszor hangsúlyozom, hogy a lakberendezésben, illetve az otthonunk kialakításában az egyik legfontosabb szempont a praktikum megteremtése. Persze, ezt sokszor felülírja a lakás adottsága (méretek, fényviszonyok, elektromos kiállások, stb.), az anyagi lehetőségek, vagy bármilyen egyéb ok, és ilyenkor hozunk döntéseket arról, milyen kompromisszumot vagyunk hajlandóak megkötni.
Ahogy minden év első felében, úgy idén is megrendezésre kerül a változatos programokkal fűszerezett Konyhakiállítás, immár 11. alkalommal. Ugyan a faháznál most még nem aktuális a ’80-as évekbeli, kissé megroggyant konyhabútorok lecserélése, és a helyiség újtarervezése, de az ötletelést, és az inspirációk gyűjtését már most elkezdem.
Ahogyan az öltözködésben is visszafogott vagyok, úgy a kiegészítőkben, ékszerekben sem szeretem a harsány dolgokat és a túlzásokat, a változatosságot viszont annál inkább.
Február 6-án Tóth Andi felkérésére belekezdtem egy új kihívásba, amivel egyrészről a saját háztartásomban keletkező hulladékok mennyiségét szeretném csökkenteni, másrészről bízom abban, hogy ezzel Titeket is inspirállak, ugyanúgy, mint az otthonszépítés területén.
Vettem egy szőnyeget, aminek valójában a másik oldala tetszett meg igazán, remek diy alapanyag. Ráadásul kifutó termék volt, az eredeti ár töredékéért (3499,- Ft-ért) jutottam hozzá, bolond lettem volna otthagyni.
Amióta egyértelműen megfogalmaztam magamnak is, hogy némi stílusváltást fogok eszközölni, azóta egyfolytában kattog az agyam, mit hogyan kellene itthon átvariálni… Csak úgy cikáznak a fejemben az ötletek és az egyiket, most meg is csináltam!
Akarjuk vagy sem, de az idő előrehaladtával, a trendekkel és még sokminden mással együtt mi is változunk. Ki jobban, ki kevésbé, ki így, ki úgy, kívül is, belül is. Lakberendezési stílus tekintetében nálam most jött el az a pont, ahol az arany csillogást és a púder uralmat szeretném megtörni elindulva ezzel egy másik irányba…
Elég régóta készülök ennek a posztnak a megírására, de most eljött az idő, hogy kicsit beszéljek arról, hogy én hogyan állok hozzá az anyagiakhoz, és mik azok a módszerek, amik pénzgyűjtés, pontosabban spórolás tekintetében hosszú távon beváltak nekem.
Az elmúlt években, különösen a legutóbbiban nagyon sok olyan diy ötletet mutattam Nektek, amiben sprayfestéket is használtam. Arról viszont még sosem írtam, hogy mi történik nálam a kiürült flakonokkal…
Az elmúlt év igazán sűrű volt számomra. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, de végül decemberre szépen elcsendesett a tenger, amit év közben kavartam fel magam körül.
Óóó, ha tudnátok, hányszor hangzott el ez a kérdés az elmúlt két hétben! És nem is telt egy úgy nap, hogy ne játszottunk volna kisebb-nagyobb társaságban, vagy kettesben.
Egy nagyon egyszerű, de ötletes tippet hoztam Nektek így karácsony előtt pár nappal. Mindössze két alapanyag szükséges hozzá, és persze egy kis kézügyesség.
Mióta Franciska a mindennapjaim része lett, úgy szervezem a programokat, hogy minél több időt legyek vele. Ugyan nyugodtan magára lehet hagyni pár órára a lakásban, de ha megoldható, akkor inkább viszem magammal, ahova csak tudom…
