Márciusban írtam arról, hogy vettem mindenféle növényt – többek között muskátli palántákat is – és elkezdtem a tavaszi kertészkedést itthon. Persze, az időjárás akkoriban még egyáltalán nem indokolta, hogy a földet túrjam, de valahogy annyira vágytam rá…
Lassan egy éve tűnödöm azon, hogy mi lenne a tökéletes megoldás az új lakásomban a ruháim számára. Az elmúlt hónapokban különféle megvalósítási tervek születtek a fejemben, mire végre meghoztam a végső döntést a gardrób kérdésének ügyében.
Mint tudjátok, az erkélyem beépített, a félig-meddig nyitható ablakok fém keretei pedig barna színűek. Masszív, bombabiztos lakatosmunka van mögötte, amivel talán nem is lenne bajom, ha eredetileg jól ki lett volna találva…
Alapvetően nem vagyok nagy kaktuszrajongó, a tüskés jelleg miatt inkább csak távolról csodálom őket. Azonban, amikor Anyukám megkérdezte, hogy nem kell-e az erkélyemre a dédnagymamám több, mint 50 éves kaktusza, gondolkodás nélkül mondtam igent!
A legutóbbi posztomban szemfülesek kiszúrhatták, hogy már nem a kerek asztalom van, és a székek sem azok amik voltak… Bizony-bizony, a kezdeti “szerelem bútorokat” a mindennapok kicsit átrendezték. Nézzük csak milyen változások történtek a nappaliban az elmúlt pár hónap alatt…
Az Erdei Kisház projekt befejeztével ismét a lakásomra helyezem a fókuszt. A teendők listáján még igen sok dolog szerepel, ami Nektek mindenképpen jó hír, mert így jó darabig biztosan nem fogynak el a bejegyzések.
Hát ez is eljött. Bő egy év munka után a noszvaji Erdei Kisház végre abba a formába került, hogy vendégházként üzemeljen. Lássuk, milyen is lett a valamikori Amúr Büfé-ből kialakított kedves kis házikó.
Amikor először fogtam a könyvemet a kezemben, annyira tetszett a borítója, hogy percekig csak nézegettem… Akkor villant át először az agyamon, hogy mennyire jól mutatna ez nagy méretben is!
Nem az első eset, hogy egy kevésbé esztétikus padlót nem újraburkolással, hanem átfestéssel mentek meg. Így történt ez a mostani erkélyem padlójával is.
Már egy éve lakom itt, de az erkélyről még csak itt-ott mutattam elvétve fotókat. Ennek az az oka, hogy ez a kis helyiség még egyáltalán nincs kész állapotban, de a beköltözésem óta azért mindig történt vele valami apróság, próbáltam pénzköltés nélkül ízlésesen dekorálni, berendezni.
Tudom-tudom, elsőre nem biztos, hogy túl izgalmasan hangzik a dolog, hisz ilyen jellegű ötletekkel tele van az internet. Azonban, ez a projekt valamivel többet rejt magában egy átlagos barkácsolásnál, úgyhogy megér egy posztot!
Nem titok, hogy a régi fa ablakok szerelmese vagyok, még rozzant állapotban is jobban tetszenek, mint a vadiúj műanyagok. Többek között ezért is választottam ezt a lakást, amiben most élek és amiben bőven van mit felújítani…
Végre, végre, végre! A nehézségek ellenére mostanra minden szépen a helyére került ebben a pici helyiségben, ahol rendszerint mosok és ilyen-olyan dolgokat tárolok.
Napok óta molyolok a mosókonyha projekten, és bár lassan, de haladok vele. Néha irtó fárasztó precíznek és alaposnak lenni, és már nagyon szeretnék rajta túllenni, de tudom, hogy a végeremény miatt megéri türelmesen, aprólékosan végigcsinálni az egészet.
Mindig is szerettem volna egy külön helyiséget a lakásomban, ami teljesértékű mosókonyhaként funkcionál. Ahol nem csak mosni lehet, de kényelmesen elfér minden háztartási eszköz, tisztítószer, és a mosnivalókat színek és fajták szerint is lehet szortírozni. Ilyenem egyelőre nincs, de azért okos megoldásokkal valami hasonlót fogok magamnak készíteni.
Tudom-tudom, a matematika szótól a legtöbb embernek égnek áll a haja. Ennek nyilván az az oka, hogy sokan nem értik, vagy anno nem tanították meg jól és az elmaradt sikerélmény és a rossz osztályzatok miatt inkább utálat (tan)tárgya lett. Márpedig a matek nagyon jó, főleg, hogy bármennyire is hihetetlen, a mindennapi életben remekül lehet alkalmazni.
Nemrég mutattam a blogon az újragondolt márványmintás lerakóasztalkámat (ITT), ami nagyon tetszett Nektek, úgyhogy arra gondoltam, hogy a maradék márványmintás öntapadó fóliából készítek valami hasonlóan egyszerű és mutatós dolgot.
Egy éve, hogy március 31-én este beköltöztem az új lakásomba. Még elég messze vagyok attól, hogy minden szegletében az ízlésemet tükrözze, de visszatekintve az egy év alatt lezajlott “munkálatokra” azért jó látni, hogy mennyit változott a kezdeti állapothoz képest…
Nemrég mutattam egy fotót facebookon, amin egy lakberendezési tanácsadás projekt előtte/utána állapota volt. Megdöbbentően sok negatív kritika érkezett az “utána” állapotra, ezért úgy gondoltam, hogy az amúgy is bemutatásra szánt projektet egy kicsit más szemszögből is elemzem.
Mivel itt a Húsvét a nyakamon, ezért gondoltam, hogy a konyhai ötleteknél maradva idén összedobok valami egyszerű, ide passzoló nyuszis projektet.
