Kifejezetten szeretek tervezgetni, új célokat kitűzni magam elé. Erre mi sem alkalmasabb, mint egy új esztendő kezdete, amikor magam mögött hagyva az előző évet, kipihenve, újult erővel tudok belevágni a dolgokba.


A poszt viszonylag rövid lesz, ami egyben azt is tükrözi, hogy erre az évre nem tervezek túl sok mindent. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz dolgos, csak próbálok kevesebb projektre fókuszálni, amiket úgy is tudok parallel csinálni, hogy közben nem forgácsolom szét magamat.

A lakással elég sok teendőm lesz, így ez az egyik legfontosabb pont a 2018-as TO DO listámon. Nincs olyan helyiség, amihez ne kellene kicsit, vagy nagyon hozzányúlnom, úgyhogy gyakorlatilag ez fogja meghatározni az előttem álló heteket és a hónapokat. Rendszeresen lesznek erről blogbejegyzések, fotózok, stylingolok, dokumentálok minden történést. Hogy csak néhányat említsek a betervezett munkálatokból: barkács szekrény kialakítása, hálószoba és konyha festése, gardrób szekrény, könyvesszekrény, parketta javítás és festés, wc és fürdőszoba átalakítás, ablakok javítása, tolóajtók (ha belefér a keretbe) és így tovább… Egész komoly listám van erről.

Az ütemezésem szerint év első három hónapjában a noszvaji Erdei Kisház munkái is befejeződnek, igazából most jön az a rész, amiben már aktívan részt kell vennem (lakberendezés, dekoráció, kiegészítők beszerzése stb.). Magáról a projektről korábban már ITT írtam, természetesen erről is érkezik még poszt. Lassan, de biztosan halad a dolog, nagyon cuki lesz a házikó.

Ezen kívül csinálom a lakberendezési tanácsadást, de továbbra is csak Budapesten és személyesen, emailben, privát üzenetben erre nincs lehetőség. Ezt a határt magam miatt húztam, egyrészről nincs kapacitásom ezekre a levelekre válaszolni, másrészről bár van autóm, nem szeretném munka miatti utazással tölteni az időmet, egyszerűen ez nem éri meg nekem. Ráadásul személyesen sokkal jobban átlátom a problémát, az igényeket, szerintem így lesz teljesértékű maga a szolgáltatás.

A könyvem kapcsán a BOOOK Kiadóval tervezünk jó hangulatú, kreatív workshopokat is, ezek részleteiről mindig időben értesítelek majd Titeket.

Van még pár kisebb-nagyobb munkám, és biztosan lesznek év közben beeső, előre nem tervezett felkérések is, ezekről igyekszem tudatosan, ésszel dönteni, és nem érzelmi alapon, ami korábban sokszor előfordult (és jól ki is csináltam magamat vele).

Úgy tervezem, hogy ebben az évben jobban figyelek magamra és igyekszem minél több pihenést, utazást, mozgás, olvasást és szórakozást beiktatni a mindennapjaimba. Tanulni is fogok (nyelvek frissítése, és minden egyéb “tantárgyat” előveszek, mert bizony azt vettem észre, hogy az a tudás, amit nem használ az ember, igen erősen megkopik). Többet fogok kijárni a Szüleimhez, mert már ők sem lesznek fiatalabbak, és addig megyek, amíg erre lehetőségem van.

Van még egy dolog, amit az elmúlt hónapokban (években) észrevettem magamon: egyre jobban távolodok el a Facebook világától, a privát profilomat gyakorlatilag nem is használom, néhány közeli ismerősön, vagy számomra példaértékű személyen, oldalon kívül alig követek valakit. Egyszerűen azt érzem, hogy sokkal jobban esik, ha úgy szerzek tudomást dolgokról, mint annak idején, amikor még csak telefonon, vagy személyesen beszélgettünk egymással. Zavar, hogy tök idegen emberek életébe bele lehet látni, akkor is, ha nem szeretnék, mert a Facebook így van kitalálva. A kommentelésről is szinte teljesen leszoktam, arról meg már régen, hogy a privát életemről bármit is megosszak, vicces, de pl. kifejezetten nem szeretem, ha a Barátaimmal beülünk valahova, és ők meg fotózkodnak és tolják fel Facebookra, engem is bejelölve a képen. Úgyhogy a Facebook (és az Insta is) nekem “munkaeszköz”, ahol bár valamennyire lehet látni, hogy milyen életet élek, azért kifejezetten ügyelek arra, hogy inkább egyfajta szemlélet módot adjak át a velem történő dolgokon keresztül, mintsem konkrétumokat osszak meg a magánéletemről. Úgy érzem, hogy a boldogságomat nem akarom ország-világnak megmutatni, egyszerűen csak benne akarok lenni és megélni. Hozzáteszem, nekem is volt olyan időszakom korábban, amikor iszonyat fontosnak tartottam, hogy kiposztoljam, húdehepi vagyok… Az Instastory nálam szintén nem játszik, egyszerűen nem szeretnék telefonnal a kezemben folyamatosan hírt adni magamról (még a Juditu dolgokról sem).

Egy szó mint száz: kevés privát online élet, és sok valóságos. A blogon (meg hát persze a Facebookon, ehh) továbbra is fontos dolognak tartom az írást, a minőségi, szépen megkomponált tartalmat, és azoknak a dolgoknak a megosztását, amik remélem, hogy továbbra is inspirálóan hatnak rátok és hozzátesznek némi pluszt a mindennapjaitokhoz. Nem fogok a mennyiségre rámenni, nem vadászom a kattintásokat, azt szeretném, hogy aki olvas, követ, az tudjon az általam megosztott dolgokból a saját életébe is adaptálni.

A fentiek összegzéseként terveim szerint ez az év megfontoltabb, kimértebb és tudatosabb lesz, aztán meglátjuk, hogy december végén majd milyen évértékelővel rukkolhatok elő Nektek.