Mireille Guiliano könyvét olvasva, ezt el is hiszem. Bár alapvető – az étkezésssel kapcsolatos -, evidens tudnivalók vannak benne, mégis látásmód formáló hatása van. Engem legalábbis megérintett. Ettől persze még nem leszek gasztroblogger (nem is áll szándékomban), de biztos, hogy az étkezéseinkbe, a tálalásba is egyre inkább bekúszik majd a diy.

Régóta szemezek a táblafestékkel (a Térnyerőkben is használtuk), de itthon még sosem dolgoztam vele. Egyszerűen kimaradt, nem is értem miért?

Egyszer majd az előszoba falának egyik részletét szeretném befesteni vele, de kisebb felületen is ugyanúgy lehet mutatós és praktikus is egyben. Így hát kipróbáltam egy hosszúkás tálon és néhány agyagcserepen.

A tál az ikeából van, eredetileg gyertyák alá való alátét. A táblafesték egyébként nem olcsó, viszont Obiban lehet kapni olyan fekete festéket, aminek ugyanazok az összetevői, csak matt zománcfesték néven fut. Kipróbáltuk, működik, szóval nagyobb felületen lehet érdemesebb azt használni (ha spórolni akarunk).

Alaposan megtiszítottam a felületet mosogatószerrel, hogy zsírmentes legyen, aztán kimaszkoltam a széleket.

Aztán fogtam a szivacshengert és egyenletesen eloszlattam rajta a festéket. Állítólag fémen is tapad a dolog (pedig az sem szívja be a festéket), így gondoltam ezen a fényes felületen is fog. És valóban, nedves szivaccsal törölve sem jön le. Viszont, a leírás szerint két rétegben kell a festéket felvinni. Na, hát akkor viszont az a szitu, hogy a második réteg feloldja az elsőt, de csak ezen a fényes felületen. Így hát, két megoldás van: az egyik, hogy előtte használjatok Otex alapozót, a másik, hogy csak egy rétegben kenjétek a táblafestéket, de azt egyenletesen, teljesen fedőre. Utóbbi is hosszú ideig tartós marad a felületen, ha csak nedves szivaccsal tisztítjátok.

Az imádott sajtfalatkákat így egyedi módon dekorált tálcáról csipegethetem, amire azoknak a sajtoknak írom fel a nevét, ami az aznapi vacsora menün szerepel. A korábban készített, fába égetett verziót itt olvashatjátok.

A cserepeket is lehet maszkolni öntapadós fóliával, vagy maszkolószalaggal. Ezt amúgy a Térnyerőkben és a Green Teamben is megmutattuk Márkkal, mindegyik kicsit más lett, az itthoni cserepek így készültek:

Az éppen aktuális fűszernövényeink nevét is ráírhatjuk, de elvetett magvakat is jelölhetünk vele, így tudjuk majd, hogy tavasszal melyik cserépből mi fog kinőni!

Amikor ezt fotóztuk, Borostás Úr nekem szegezte a kérdést: “Cic, azt a szőnyeget vedd ki alóla, ki az aki bekecsen eszik?” Hát mi! Amióta megvan a dobogó és rajta a szőrmék, ritkán eszünk az asztalnál… felkuporodva, félig a kanapén, elnyúlva a dobogón falatozunk, borozgatunk. Lehet, hogy ez nem egészen az a fajta ételnek adott tisztelet, amire az írónő, Mireille Guiliano gondolt, de nekünk így hangulatos…

Fotó: Szabó Gergely