Bizony, így van. Az én drága, szeretett otthonomnak, az általatok is jól ismert Juditu blogger rezidenciának hamarosan új lakója lesz!

Bevallom, hogy 4 hete összeszorított fogakkal gyakoroltam az önfegyelmet ezügyben, hisz legszívesebben azonnal világgá kürtöltem volna, hogy mindössze 6 hét alatt sikerült teljesen egyedül nyélbe ütni a bizniszt, ugyanis a lakást február 11-én lefoglalózták. Jól eltitkoltam, ugye? De az a helyzet, hogy addig, amíg a hivatalos részeket nem bonyolítottuk le, nem akartam nagy dobra verni, mert ugyebár egy foglaló még nem 100% biztosíték semmire. Bár tény, hogy a vevő elállása esetén én már mindenképpen jól jártam volna ezzel az összeggel.

Már a hirdetés feladásakor úgy gondoltam, hogy nekem a lakás eladása ingatlanos segítsége nélkül is remekül menni fog. És milyen jól gondoltam! Nyilván számított az is, hogy a lakásom a blogon keresztül azért ismert, másrészről magát a lakáshirdetést több portál is lehozta a szép fotók miatt (még Index címlapon is volt), így hamar híre ment és bevonzotta a potenciális érdeklődőket. A lakás eladásának előzményeiről egyébként ITT olvashattok.

Összesen 9 alkalommal nézték meg magányszemélyek a lakást, fiatal pároktól kezdve, szingli nők és férfiak egyaránt. Mindenkinek nagyon tetszett, ami azért jó érzéssel töltött el. Bár én szerettem a nem tökéletesen záródó fa nyílászáróimat, de az érdeklődők egy része azt azért kifogásolta, hogy régiek, amit valamennyire meg is értettem. Úgyhogy hoztam egy remek stratégiai döntést, miszerint március végéig (még a panelprogram előtt) kicseréltetem vadiúj műanyagokra, felvállalva ennek költségét, tehát az új ablakok is a vételár részét képezik. Na, így már egyből kapósabb lett a kicsike, olyannyira, hogy ezek után ketten is ajánlatot tettek és a gyorsabb rögtön le is foglalózta. Oh yeah!

Nem fogom elárulni, mennyiért adtam el, legyen elég annyi, hogy a vevőm – aki egyébként Pasi, haha – egy szuper lakást kap a pénzéért, ahova egy neki szimpatikus árnyalatú falszín (pl. fehér vagy szürke, de ezt rábízom inkább) felfestése után rögtön be is költözhet. Sőt, azonnal kényelembe helyezheti magát a kanapén, elindíthat egy mosást, vagy kiülhet az erkélyre lábat lógatni. A lakást ugyanis bútorokkal és gépekkel együtt adom át, még a mikrómat és az ágyamat sem viszem magammal (de a kárpitozott ágyvéget azért igen).

Úgy voltam vele, hogy ezek a bútorok ide lettek kitalálva, közel sem biztos, hogy a jövőbeli új lakásban is ilyen jól mutatnának. Így 3 komódon, a jófogáson gubizott székeimen, 2 tükrön, valamint az éjjeliszekrényemen és a dekorációkon kívül minden egyéb marad. Még a polcok és a fali/mennyezeti lámpák is.

Két éve tudatosan szanálok, különféle módon válok meg olyan tárgyaktól amikre egyszerűen már nincs szükségem, mert érzelmileg nem kötődöm hozzájuk és csak a helyet foglalják. Ezeket garázsvásárokon, Jófogáson, vagy épp Nektek adogattam el, de nagyon sokmindent elajándékoztam közeli és távolabbi barátoknak is. Sőt, még a lépcsőházban is kihelyeztem könyveket, régi lakberendezési újságokat, ruhákat, és másnapra mindig el is kapkodták. Az elmúlt 37 év legszebb emlékei viszont gondosan bedobozolva költöznek majd velem tovább. Szóval alig lesz cuccom, egy transzportert talán megtöltök majd a kis motyóimmal.

Hogy fáj-e itthagyni? Igen, nagyon. Hisz tudjátok, szívem-lelkem és majdnem 15 évem benne van, erről ITT írtam. De a több száz fotón és a blogon mindig itt lesz velem, így amikor csak akarom gyönyörködhetek benne és persze Ti is. Egy elég hosszú szakasza zárul le ezzel az Életemnek és kezdődik valami egészen új és minden bizonnyal nagyon izgalmas.

És hogy hova költözöm és mikor? Hamarosan az is kiderül!