Posts by Author: 330 posts by juditu

Eszméletlen (kemény) év van mögöttem, ezért úgy döntöttem, hogy decemberben jelentősen visszaveszek a tempóból. Kényelmesen, kevesebb munkával, viszont annál több pihenéssel töltöm az év utolsó hónapját és így készülök az ünnepekre…

Azt gondolom (sőt vallom), hogy festéssel bármilyen felületnek, tárgynak adhatunk új életet. A megfelelő alapanyagokkal és pár nap belefektetett munkával azok a helyiségek is kaphatnak új karaktert, amelyek első blikkre talán nem annyira meggyőzőek.

Hónapok óta szemeztem már a konyha és a nappali között kibontott átjáró körüli foltos fallal, de most végre eljött az idő, hogy ezzel a projekttel is haladjak! Na, nem mintha most olyan sok időm (és energiám) lenne rá, de az ünnepi dekorációt semmiképpen nem akartam ezzel a látvánnyal lerontani…

Az utóbbi hetekben a könyvbemutató, a blogszülinap és a saját szülinapom kapcsán elég sok kedves ajándékot kaptam barátoktól, ismerősöktől, ügyfelektől, üzleti partnerektől. Úgy gondoltam, hogy ezekből készítek egy “novemberi kedvencek” válogatást, hátha tudtok belőle szemezgetni magatoknak, vagy éppen valamelyik családtagotoknak karácsonyi ajándék gyanánt.

Tavaly novemberben kerültem először testközelbe az olasz Vagheggi cég fitokozmetikai termékeivel. Azóta pont egy év telt el, így már nem csak arról tudok Nektek beszámolni, hogy egy-egy krém, szérum, maszk, vagy éppen kezelés milyen azonnali hatást eredményez, hanem a hosszútávú tapasztalataimat is meg tudom osztani. Sőt, egy új termékcsaládot és ezzel együtt egy másfajta szemléletmódot is szeretnék bemutatni.

Mint tudjátok, korán kelő típus vagyok, és gyakorlatilag nem indulhat el a napom egy csésze – ágyban elfogyasztott – finom kávé nélkül. Ez a szokásom a mindennapi ébredéseim része akár hétköznapról, akár hétvégéről van szól…

Általában nem szoktam a tanácsadás típusú munkáimról posztolni, hisz ilyenkor többnyire magánlakásokban fordulok meg, és bármennyire is jó hangulatúak és eredményesek ezek a találkozások, nem tartoznak a nagyközönségre (mégiscsak magánszféra…). Ezúttal azonban kivételt teszek, mert most nem lakásról, hanem egy picike fodrász szalonról van szó.

Nemrég írtam Nektek arról, hogy bár nem vagyok nagy mormota, sőt, az átlaghoz képest kifejezetten keveset alszom, de mostanság sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a minőségi alvásra. Korábban bárhol, bármikor, bármilyen pózban el tudtam szundítani, most azonban nagyon figyelek arra, hogy kényelmesen, a testemnek legmegfelelőbb adottságok között hajtsam álomra a fejemet…

Október 16-ra vártuk, de egy héttel előbb jött ki a nyomdából a könyvem, így még csak beharangozni sem volt időm a nagy napot! Kedden érkezett a telefon a kiadóból, hogy mehetek megnézni a kicsikét, és készítsem fel magamat 500 db előrendelt példány dedikálására.

Márciusban posztoltam először a Facebookon egy cuki kis faházikóról, melyben félmondattal utaltam arra, hogy újabb projekt elé nézek. Azóta kb. fél év telt el, új lakásba költöztem, megírtam egy könyvet és az egyéb elfoglaltságaim mellett a házikó munkálatait is csendben segítettem a háttérből. De lássuk csak részletesebben, miről is van szó pontosan!

Hihetetlen érzés, nehéz szavakba önteni mindazt, ami tegnap a nyomdában töltött órák alatt lezajlott bennem. A könyv miatt persze szinte végig a torkomban dobogott a szívem, de meg kell mondanom, hogy mérnök végzettségű emberként is lenyűgözött a technológia, és a folyamat, amely során a digitális formátumból kézbe vehető, színes-szagos kiadvány születik.

Hihetetlen, de már előrendelhető a könyvem, amit olyan nagyon vártatok! Hatalmas megkönnyebülés, hogy egy hónapokon át tartó munkafolyamat végre a célegyenesbe ért, innen már csak egy (nagyobb) ugrás választ el attól, hogy a könyvesboltok polcaira kerüljön a kiadvány!

Pár éve volt már arról szó, hogy lesz könyvem, amiben diy divatcuccok szerepelnek. Sajnos, ez pont egybeesett azzal az időszakkal, amikor +12 kg volt rajtam, így a ruhák és a kiegészítők jó részét inkább nem rajtam, hanem modell alkatú Viki Barátnőmön fotóztuk be.

Ritkán kerülök luxus márkák közelébe, de most alkalmam nyílt rá, és mivel hatással volt rám, úgy gondoltam megosztok néhány pozitív tapasztalatot belőle. A Facebookon már posztoltam is róla, meg is érkezett az első hozzászólás, hogy sznob a bejegyzésem… vagy inkább én.

Az a típusú ember vagyok, aki bárhol és bármilyen pózban tud aludni. Ülve autóban, összekuporodva egy kanapén, de volt már arra is példa, hogy tömött éjszakai vonaton a földön hunytam le a szememet. Persze, alvás és alvás között is van különbség, nyilván saját ágyban aludni a legjobb!

Mostanában az eddiginél is gyakrabban járkálok az Ikeában, és közben azon morfondírozom, hogy milyen jó lenne, ha egyszer teljesen nulláról tervezhetném meg a lakásomat. Ahol nem a meglévő viszonyokhoz vagy a pénztárcámhoz kellene mérni a lehetőségeket, hanem szabadon szárnyalhatna a fantáziám és mindent megvehetnék, amit szeretnék és nem festékesen, fűrészporosan és fáradtan esnék be esténként a fürdőbe, majd az ágyba…

Bár jól haladok, de még millió dolog van, amit a lakásban meg kell csinálni. Elsősorban azokkal a helyiségekkel foglalkozom, amik szem előtt vannak, mint pl. az előszoba, a nappali és a konyha. Erre a listára most hétvégén felkerült a bejárati ajtóm is…

Gondolom, ezzel nem árulok el nagy titkot, hiszen az utóbbi hetekben többször ejtettem róla szót. Most, hogy a könyv fotózásán is túl vagyunk, és elkezdődtek a tördelés és korrektúra körök, úgy gondoltam, írok róla egy picit bővebben is.

A minap gondolkodtam azon, hogy vajon hány nm átfestett felület lehet már mögöttem? Megkockáztatom, hogy több, mint 1000, tekintve, hogy egészen kislánykorom óta festek mindenfélét: garázst, kerítést, lambériát, deszkákat, bútort, falat, járólapot, parkettát, csempét, ajtót. Kihagytam volna valamit?

Huh, meglehetősen régen írtam posztot (1 hónapja) és emiatt rengeteg érdekes témával vagyok adós Nektek! Rágjátok is a fülemet rendesen, úgyhogy igyekszem behozni a lemaradást és augusztusban megírni mindazt, ami az elmúlt hetekben zajlott nálam!