Úgy látom, hogy nagyon lázba jöttök egy-egy alakulóban lévő részlettől (jelen esetben a fürdőben), ezért úgy döntöttem, nem váratlak meg Titeket a végeredményt bemutató poszttal, hanem közben is hozok néhány rövidebb, remélhetőleg inspiráló bejegyzést. 

Ez a projekt legalább fél éve lapul a szekrényem mélyén félkész állapotban. Mindig vártam a megfelelő alkalmat, hogy végre nyugiban leüljek és megfessem a vászonra a felnagyított faházas logót. 

Vajon mit lehet készíteni egy 30 év után lebontott pergola még ép – vagy épnek mondható – elemeiből? Erre a kérdésre nagyon sok kreatív választ kaptam Tőletek, egyik jobb, mint a másik!

A faház kapcsán a konyháról még nem nagyon ejtettem szót, pedig az egyik legfontosabb helyiség, hiszen itt indul minden napom, egy finom kávé lefőzésével…

Nagyon hájpolták mindenhol a műanyagmentes nyári hónapot, amit alapvetően nagyon jó dolognak tartok. Én ezzel online most nem foglalkoztam, nem hívtam fel rá külön a figyelmet. Nem éreztem volna hitelesnek a részemről… Máris leírom, miért.

Kiskoromban is imádtam a tűz mellett ücsörögni és fogyasztani a parázs felett készült finomságokat, akár grillezésről, akár szalonnasütésről volt szó. Most sincs ez másként, ráadásul tényleg csak pár dolog szükséges ehhez az időtöltéshez…

Nem váratlak Titeket sokáig a korábbi posztomban említett színes kéziszerszámokról szóló bejegyzéssel. Annyira szép kis eszközök, öröm velük a kerti munka!

A faházban időről időre kezdenek megfogalmazódni, kialakulni a kényelmi igények és ezeket igyekszem rám jellemzően  a lehető legköltséghatékonyabban megoldani. Ezúttal a kisebbik hálószoba fekvőhelyeit igazítottam igényekhez és nem utolsó sorban a szoba méreteihez.

A kapszulagardrób mostanság nagyon divatos dolog, de először is érdemes tisztázni, hogy pontosan miért szeretnénk kialakítani, egyáltalán passzol-e az életmódunkhoz egy limitált darabszámú ruhatár.

Januárban még úgy terveztem, hogy év közepére olyan formába hozom a házikót és a kertjét, hogy igazán hangulatos és élvezhető legyen minden a nyári szezon második felétől. Ezt a kitűzést teljesítettem, máris mutatom a kertben a legfrissebb újításokat.

Elég nagy a kertem és itt-ott előbukkannak benne dolgok a múltból. Legutóbb régi keramit lapokat fedeztem fel, amiket szorgalmasan elkezdtünk kiásni…

A legutóbb posztolt étkezőben már láthattátok, de most közelről is megmutatom azt a parafa és fekete műanyag táblákból álló fali dekort, ami az asztal mögött látható. 

Végre az étkező kérdése is terítékre került. A régi garnitúrát két hete elajándékoztam, így végre helyet kaphatott az új, ami sokkal jobban mutat, mint azt elképzeltem.

Remek szervezéssel és egy szuper csapattal elbontottuk a terasz felett rogyadozó pergolát, hogy jövőre épülhessen helyette egy új. Picit azért hiányzik, mert már teljesen a szívemhez nőtt még ilyen állapotában is…

Anyukám kapott egy törött őzike porcelánt és megkérdezte, hogy ilyen állapotban kell-e nekem. Nanáhogy! Hisz – Fazekas Anna ismert műve alapján – már gyerekkorom óta tudom, hogy a törött lábú őzikéket egy kis gondoskodással igenis meg lehet gyógyítani…

Egy korábbi posztomban említettem, hogy székekkel, napozóágyakkal elég jól állok a faház kapcsán, de azért a teraszra még el tudnék képzelni egy kényelmes, belesüppedős ülőalkalmatosságot. Meg is találtam: az IKEA áruházban.

Egy nagyon izgalmas bútorfelújítást csináltam a faháznál, amihez mindössze négy eszközt: pamutzsinórt, maszkolószalagot, akrilfestéket és szivacsecsetet használtam. Az átváltozás nagyon látványos lett, máris mutatom, milyen pofonegyszerű volt megvalósítani.

Néhány korábbi fotómon már kiszúrhattátok a Fortuna kőszobrot elmosódva a háttérben. Most megmutatom őt egészen közelről, és azt is, milyen változáson ment át a kezeim között.

A legutóbbi posztjaimban találkozhattatok már a kertbe kihelyezett függőággyal és függőfotellel is. Ezek biztonságos, teherbíró rögzítéséről ugyancsak érdemes pár szót ejteni.

A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.