A júliusi Praktika magazinba készült interjú mellett egy DIY párnahuzatot is készítettem, amit most lépésről lépésre itt a blogon is megmutatok Nektek.
Category: DIY
Korábban, úgy képzeltem, hogy majd teljesen új lécekből fogom a komposztálót körbekeríteni, aztán később rájöttem, hogy régi, viharvert raklapokból is jól mutatna, sőt!
Általában nem szoktam ilyen gyűjteményt csinálni a blogon, de olyan sok magazinos, illetve online felkérést kaptam a korlátozások kezdedétől fogva egészen mostanáig, hogy végül csokorba gyűjtöttem őket. Maradjon ennek is nyoma, hiszen ezekben az anyagokban, interjúkban az újrahasznosítás szemlélete is kiemelten fontos szerepet kap.
Rögtön tisztáznám is a címet: így hívom azt a kis műanyag talicskát, amivel a telken fel-le húzogatom a cuccokat, faágakat, zöldhulladékot és olykor óvatosan megpakolva kibontott téglákat is…
Néha még számomra is hihetetlen, hogy néhány egyszerű ötlettel milyen jól át lehet fazonírozni dolgokat. Most megint a faház konyhájában ügyködtem, aminek meglehetősen látványos lett az ereménye.
Annyira szeretem, amikor egy diy projektben egyszerre kap szerepet az újragondolás, az újrahasznosítás, a kreativitás, a kézügyesség, egy gyerekkorban megtanult technika, és persze némi matek, hogy optimalizálva a méreteket a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az előszobai fogasból készült cipőtartó polc pont ilyen.
Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait.
A kert végében van egy öreg cseresznyefám. Nem csak isteni finom piros szemek teremnek rajta, de van egy jó vastag ága, amire most egy hintát lógattam fel.
Erre a projektre már egy ideje készülök, főleg lélekben. Sokat aludtam rá, mire neki mertem ugrani és végre felrajzoltam az elképzelésemet a falra és belemártottam az ecsetemet a festékbe…
Annyira, de annyira tudtam, hogy mikor befotózom és írok az erkély éppen aktuális állapotáról (ITT), nem sokkal később kicsit variálok rajta annyit, hogy látványosan frissüljön az összkép. Gyors kattintások után máris mutatom, miken változtattam.
Tavaly, amikor a bambusznád kerítést és a kerti hangulatfényeket rendeltem (ITT), bedobtam a kosárba egy nagyméretű lombgyűjtő zsákot is. Akkor még csak sejtettem, hogy praktikus társam lesz majd a kerti tevékenységeknél, most viszont már el sem kezdem a munkát nélküle.
A kijárási korlátozások miatt az erkélyemet idén sokkal előbb tettem rendbe, mint ahogyan azt korábban elterveztem. Meg is mutatom, hogy miken változtattam, és hogyan néz ki most.
Hosszú hónapok után ismét ecsetet és hengert ragadtam. Most a hálószobát vettem célba, ahol már egy ideje több dolog miatt is fontolgattam a falfestést.
A pergola lebontása óta vártam ezt az izgalmas projektet, ahogyan közületek is páran. Még nincs teljesen készen a remekmű, de már így is nagyon látványos, és közlekedni már lehet rajta.
Hetek óta agyaltam azon, hogyan lehetne a konyha egyik sarkát valami polcos megoldással praktikusabbá alakítani. Végül egy szétszerelt fenyőágy elemeiből született megoldás a problémára.
Tavaly ősszel egy workshopon próbáltam ki először a STIHL egyik akkumulátoros láncfűrészét. Már akkor tudtam, hogy előbb-utóbb érdemes lesz beszereznem a faház kerti munkálataihoz ezt a remek kis masinát, amivel nem csak gyorsabb, de tényleg egyszerűbb és hatékonyabb a munkavégzés.
Most, hogy még az eddiginél is több időt töltök itthon, a régóta tologatott apró-cseprő barkácsolnivalók még inkább szúrják a szememet. Tudjátok, azok a dolgok, amikhez ugyanúgy elő kell venni a szerszámokat, kosszal járnak, és bár kis munkák, de azért pár óra így is elmegy velük…
A hajnali fagyok miatt még mindig nem merem megnyitni a házban a vizet, pedig tavaly ilyenkor már üzemelt a hideg-melegvizes rendszer. Ez persze továbbra sem gátol meg abban, hogy a faház kertjében tevékenykedjek.
Nem is tudom már, mikor forgattam utoljára együtt Márkkal közös projektet. Idén – március elején – viszont újra sor került rá, és most, hogy a videó is elkészült, megmutatom, hogy mi minden történt a forgatás napján.
Picit fogtam a fejemet, amikor realizáltam, hogy a stílusváltás miatt az összes bútoron le kell cserélnem a szép, gyémánt formára hajazó akril fogantyúkat… Egy híján 30 db fogantyú cseréje ugyanis nem olcsó mulatság. Kivéve persze, ha az ember maga gyártja le őket.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK