Alapvetően nem vagyok nagy kaktuszrajongó, a tüskés jelleg miatt inkább csak távolról csodálom őket. Azonban, amikor Anyukám megkérdezte, hogy nem kell-e az erkélyemre a dédnagymamám több, mint 50 éves kaktusza, gondolkodás nélkül mondtam igent!
Category: DIY
A legutóbbi posztomban szemfülesek kiszúrhatták, hogy már nem a kerek asztalom van, és a székek sem azok amik voltak… Bizony-bizony, a kezdeti “szerelem bútorokat” a mindennapok kicsit átrendezték. Nézzük csak milyen változások történtek a nappaliban az elmúlt pár hónap alatt…
Az Erdei Kisház projekt befejeztével ismét a lakásomra helyezem a fókuszt. A teendők listáján még igen sok dolog szerepel, ami Nektek mindenképpen jó hír, mert így jó darabig biztosan nem fogynak el a bejegyzések.
Hát ez is eljött. Bő egy év munka után a noszvaji Erdei Kisház végre abba a formába került, hogy vendégházként üzemeljen. Lássuk, milyen is lett a valamikori Amúr Büfé-ből kialakított kedves kis házikó.
Nem az első eset, hogy egy kevésbé esztétikus padlót nem újraburkolással, hanem átfestéssel mentek meg. Így történt ez a mostani erkélyem padlójával is.
Már egy éve lakom itt, de az erkélyről még csak itt-ott mutattam elvétve fotókat. Ennek az az oka, hogy ez a kis helyiség még egyáltalán nincs kész állapotban, de a beköltözésem óta azért mindig történt vele valami apróság, próbáltam pénzköltés nélkül ízlésesen dekorálni, berendezni.
Tudom-tudom, elsőre nem biztos, hogy túl izgalmasan hangzik a dolog, hisz ilyen jellegű ötletekkel tele van az internet. Azonban, ez a projekt valamivel többet rejt magában egy átlagos barkácsolásnál, úgyhogy megér egy posztot!
Nem titok, hogy a régi fa ablakok szerelmese vagyok, még rozzant állapotban is jobban tetszenek, mint a vadiúj műanyagok. Többek között ezért is választottam ezt a lakást, amiben most élek és amiben bőven van mit felújítani…
Végre, végre, végre! A nehézségek ellenére mostanra minden szépen a helyére került ebben a pici helyiségben, ahol rendszerint mosok és ilyen-olyan dolgokat tárolok.
Napok óta molyolok a mosókonyha projekten, és bár lassan, de haladok vele. Néha irtó fárasztó precíznek és alaposnak lenni, és már nagyon szeretnék rajta túllenni, de tudom, hogy a végeremény miatt megéri türelmesen, aprólékosan végigcsinálni az egészet.
Mindig is szerettem volna egy külön helyiséget a lakásomban, ami teljesértékű mosókonyhaként funkcionál. Ahol nem csak mosni lehet, de kényelmesen elfér minden háztartási eszköz, tisztítószer, és a mosnivalókat színek és fajták szerint is lehet szortírozni. Ilyenem egyelőre nincs, de azért okos megoldásokkal valami hasonlót fogok magamnak készíteni.
Tudom-tudom, a matematika szótól a legtöbb embernek égnek áll a haja. Ennek nyilván az az oka, hogy sokan nem értik, vagy anno nem tanították meg jól és az elmaradt sikerélmény és a rossz osztályzatok miatt inkább utálat (tan)tárgya lett. Márpedig a matek nagyon jó, főleg, hogy bármennyire is hihetetlen, a mindennapi életben remekül lehet alkalmazni.
Nemrég mutattam a blogon az újragondolt márványmintás lerakóasztalkámat (ITT), ami nagyon tetszett Nektek, úgyhogy arra gondoltam, hogy a maradék márványmintás öntapadó fóliából készítek valami hasonlóan egyszerű és mutatós dolgot.
Egy éve, hogy március 31-én este beköltöztem az új lakásomba. Még elég messze vagyok attól, hogy minden szegletében az ízlésemet tükrözze, de visszatekintve az egy év alatt lezajlott “munkálatokra” azért jó látni, hogy mennyit változott a kezdeti állapothoz képest…
Mivel itt a Húsvét a nyakamon, ezért gondoltam, hogy a konyhai ötleteknél maradva idén összedobok valami egyszerű, ide passzoló nyuszis projektet.
A konyha “szépítése” kisebb és nagyobb, látványos és kevésbé látványos munkálatokkal is jár. Általában minden nehezebb, több napig tartó folyamatot egy könnyebb vált fel, így, ha nem is rohamléptekkel, de azért szép lassan haladok előre.
A blogomon többször írtam már arról, hogy mennyire jó dekorációs alapanyagnak tartom a sprayfestéket. Gyorsan lehet vele látványos eredményt elérni, és még azok is bátran dolgozhatnak vele, akik még csak kezdők a diy területén.
Tavaly, ősz derekán hívott fel jó barátom, Bezerics Dani azzal a kéréssel, hogy meg kellene néznem egy remek helyet, amit kiszemelt magának. Ezúttal nem a Balaton környékét, hanem kis hazánk fővárosát célozta meg egy újabb – balatoni életérzést magában hordozó – vendéglátóhely nyitásával.
Még mindig a konyhában maradva ezúttal azt mutatom meg, miképpen dobtam fel polcokkal az üres, kihasználatlan hűtő feletti részt.
Több posztomban is láthattatok már feliratos dekorációkat, amik első ránézésre úgy tűnnek, mintha nyomtatva lennének. Pedig vannak olyanok, amik sosem láttak nyomdafestéket…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK