Category: DIY

Úgy látom, hogy nagyon lázba jöttök egy-egy alakulóban lévő részlettől (jelen esetben a fürdőben), ezért úgy döntöttem, nem váratlak meg Titeket a végeredményt bemutató poszttal, hanem közben is hozok néhány rövidebb, remélhetőleg inspiráló bejegyzést. 

Ez a projekt legalább fél éve lapul a szekrényem mélyén félkész állapotban. Mindig vártam a megfelelő alkalmat, hogy végre nyugiban leüljek és megfessem a vászonra a felnagyított faházas logót. 

Vajon mit lehet készíteni egy 30 év után lebontott pergola még ép – vagy épnek mondható – elemeiből? Erre a kérdésre nagyon sok kreatív választ kaptam Tőletek, egyik jobb, mint a másik!

A faház kapcsán a konyháról még nem nagyon ejtettem szót, pedig az egyik legfontosabb helyiség, hiszen itt indul minden napom, egy finom kávé lefőzésével…

Januárban még úgy terveztem, hogy év közepére olyan formába hozom a házikót és a kertjét, hogy igazán hangulatos és élvezhető legyen minden a nyári szezon második felétől. Ezt a kitűzést teljesítettem, máris mutatom a kertben a legfrissebb újításokat.

Végre az étkező kérdése is terítékre került. A régi garnitúrát két hete elajándékoztam, így végre helyet kaphatott az új, ami sokkal jobban mutat, mint azt elképzeltem.

Remek szervezéssel és egy szuper csapattal elbontottuk a terasz felett rogyadozó pergolát, hogy jövőre épülhessen helyette egy új. Picit azért hiányzik, mert már teljesen a szívemhez nőtt még ilyen állapotában is…

Anyukám kapott egy törött őzike porcelánt és megkérdezte, hogy ilyen állapotban kell-e nekem. Nanáhogy! Hisz – Fazekas Anna ismert műve alapján – már gyerekkorom óta tudom, hogy a törött lábú őzikéket egy kis gondoskodással igenis meg lehet gyógyítani…

Egy korábbi posztomban említettem, hogy székekkel, napozóágyakkal elég jól állok a faház kapcsán, de azért a teraszra még el tudnék képzelni egy kényelmes, belesüppedős ülőalkalmatosságot. Meg is találtam: az IKEA áruházban.

Egy nagyon izgalmas bútorfelújítást csináltam a faháznál, amihez mindössze négy eszközt: pamutzsinórt, maszkolószalagot, akrilfestéket és szivacsecsetet használtam. Az átváltozás nagyon látványos lett, máris mutatom, milyen pofonegyszerű volt megvalósítani.

Néhány korábbi fotómon már kiszúrhattátok a Fortuna kőszobrot elmosódva a háttérben. Most megmutatom őt egészen közelről, és azt is, milyen változáson ment át a kezeim között.

A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.

Akárhol is verek gyökeret, ott mindig kivilágosodik és ezzel együtt kitágul a tér. Így volt ez az előző és a mostani otthonommal is, de nincs ez másként az erdei faházam esetén sem.

Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…

Minden alkalommal, amikor a faháznál vagyok, a belső terek egy-egy pontja megszépül. Idén a hangsúlyt főleg a költséghatékony, ugyanakkor mutatós megoldásokra fektetem, olyanokra, amik kreativitással látványos előtte/utána összképet eredményeznek.

Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve. 

Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.

A fővárosban már javában zajlik a lomtalanítás. Hamarosan a mi kerületünk kerül sorra, és azon kaptam magamat, hogy ez az első olyan év, hogy szinte nincs is mit kidobnom…

Bármilyen házról is van szó (legyen az kicsi vagy nagy, kőépület, fa, netán vályog) a megfelelően kialakított csapadékelvezetés a hosszú élettartam egyik szükséges feltétele. Nálam sincs ez másképpen a faházam esetén.

Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…