Nálunk a családban évek óta igen kedvelt házi gyógyír az a keverék, aminek három hozzávalója a méz, a gyömbér és a citrom. Mivel ezekből szinte mindig van itthon, így bármikor össze lehet dobni, hisz nem csak a megfázás és a vírusos nyavalyák elűzésében segít, de az immunrendszert is erősíti.
Category: DIY
A 2018-as év végi lassítás egyik legjobb programja volt részt venni egy Apacuka workshopon. Az alkotás élményéhez még az is hozzájárult, hogy barátnőkkel mentem, így eleve vidáman indult az agyaggal való munka.
Amikor tavaly decemberben elszaladtam karácsonyi ledsorért a Praktikerbe, vettem pár zacskó télire való madáreleséget és egy teljesen egyszerű madáretetőt is. Az ünnepek alatt kicsit kidekoráltam az etetőt és tegnap ki is helyeztem a faház előtti fenyőfára.
Legutóbb, amikor a Praktiker áruházban a karácsonyi dekorációk között nézelődtem, megakadt a szemem egy fém, levélformájú függődíszen. Biztos a fenyőfán is jól mutatna, de nekem rögtön az jutott eszembe, hogy milyen szép fülbevaló válhat belőle…
Az idei december eddig teljesen úgy alakul, ahogy terveztem. Semmi rohanás, békés hangolódás az ünnepekre és még a kézzel készült, személyre szóló ajándékokra is bőven jut időm.
Nagyon régóta kacérkodtam a tapétázás gondolatával, és sok szemrevaló mintát szúrtam már ki magamnak, de csak most jött el az ideje, hogy végre a tettek mezejére lépjek…
Azóta tervezem, hogy lesz megint kárpitozott ágyvégem, amióta itt lakom… Gondoltam, amíg nem készül el, addig se legyen csupasz az ágy mögötti falrész, így gyorsan festettem egy ágyvéget.
A minap kikevert beton hatású festéknek nem sok pihenőidőt adtam. Mivel hamarosan kezdődik az adventi időszak, gondoltam, kipróbálom, hogy működik-e viaszos felületen is, úgyhogy ezúttal gyertyákat dekoráltam vele.
Nem először fordul elő, hogy darabjaira szedve meghekkelek egy lámpát, hogy egy kicsit más formában illeszkedjen a térbe, ahova elképzeltem. Most is ez történt, máris mutatom miről van szó.
Így év vége fele, azt hiszem, már nem vágok bele nagyobb munkálatokba a lakásban. Inkább azokra a részletekre koncentrálok, amik még itt-ott-amott kimaradtak, de azért látszódnak, így most pl. az egyik régi ajtótokot szemeltem ki magamnak.
Korábbi években az adventi dekorációt rendszerint utolsó pillanatban készítettem el… A last minute kivitelezés eredménye mindig valami egyszerű, de azért klassz megoldás lett: pl. négy gyertya valami kis dekorral egy tálra sorakoztatva. Idén viszont időben kezdtem el foglalkozni a dologgal, így bőven volt időm arra, hogy egy díszesebb darabot rakjak össze.
Legutóbb, amikor Viki barátnőm kozmetikájában jártam arckezelésen, arra panaszkodott, hogy hiába hordanak az üzletben a vendégek papucsot, valahogy mindig foltos, maszatos lesz a fal a kezelőszékek végénél. Szeretett volna ide valami tisztítható megoldást, és ebben kérte ki a véleményemet.
A cím és a fotó alapján talán rögtön ki is derül, hogy egészen pontosan a megsárgult gázcsőre gondolok, ami az előszobában fut végig és meglehetősen rontja az összképet. Itt az idő, hogy végre ezt is átfessem szép fehérre.
Október elején említettem, hogy az év hátralévő részében nem költök dekorációs dolgokra, hanem inkább abból alkotok, amit a természetben, illetve itthon találok. Mivel még maradt jónéhány tobozom, így most ismét ezekből készítettem dekorációt.
Még tavasszal történt, hogy a Szüleimnél a nagy esőzések következtében jelentős mennyiségű hordalék zúdult le a dombról. Egyszerű drótkerítés lévén ennek egy része a kertben kötött ki, így indokolttá vált, hogy egy masszív, gát szerepet is betöltő kerítés épüljön.
Biztosan sokan emlékeztek az évekkel ezelőtt lomtalanításról megmentett, fonott – félfüles – kosárra, aminek új életet adtam egy bringakosár formájában. Mindez 6 évvel ezelőtt volt és azóta hideget, meleget, esőt, dugig pakolt szatyrokat is teljesen jól kibírt, azonban mostanra kicsit elvesztette régi formáját, így úgy döntöttem, hogy lecserélem…
Múlt hétvégén gyönyörű őszi idő volt, úgyhogy kiszabadultam a természetbe egy kicsit levegőzni (és álmodozni). A kiruccanásról nem tértem haza üres kézzel, gyűjtöttem tobozokat és néhány bogyós ág is jött velem…
A wc-ben már csak egy olyan elem volt, ami a kis helyiség régi arcára emlékeztetett. Ez pedig a nem más, mint a bal oldalon függőlegesen végigfutó kopott, megsárgult fűtéscső…
Napokig, sőt hetekig agyaltam a wc csempéjén. Már a fehér alapozás is megvolt a felületen, de a mintát még mindig nem tudtam eldönteni, és már az is megfordult a fejemben, hogy fehéren hagyom az egészet, és kész… Aztán mégis rábukkantan a megfelelő mintára!
Olyan kicsi ez a helyiség, és úgy tűnik nincs is vele sok tennivaló, de azért a sok apró feladathoz – és persze a jó munkához, mint tudjuk – idő kell. Lássuk, hol tartok most!
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK