Category: DIY

Napokig, sőt hetekig agyaltam a wc csempéjén. Már a fehér alapozás is megvolt a felületen, de a mintát még mindig nem tudtam eldönteni, és már az is megfordult a fejemben, hogy fehéren hagyom az egészet, és kész… Aztán mégis rábukkantan a megfelelő mintára!

Olyan kicsi ez a helyiség, és úgy tűnik nincs is vele sok tennivaló, de azért a sok apró feladathoz – és persze a jó munkához, mint tudjuk – idő kell. Lássuk, hol tartok most!

Még két év sem telt el, és én már megint egy wc-t újítok fel. Pontosabban ezúttal is csak kipofozom, mert alapvetően nincs vele nagy baj, de az esztétikum cseppet sincs meg benne…

…biztosan nagyon boldog lenne. Sajnos, ő már nincs köztünk, de néhány kedves tárgya nálam kötött ki és az én otthonomat díszíti ezentúl, mint pl. ez a fali virágtartó is.

Néhány fotómon szemfülesek kiszúrták, hogy a dolgozósarkomban már polcok is vannak az íróasztal felett. Természetesen ebből sem hiányozhatott némi diy megoldás.

Az új lakásomban igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban kialakítani, főleg tárolás tekintetében. Az alapelvem az, hogy semmi ne legyen feleslegesen szem előtt, de ha bármire szükség van, akkor könnyen hozzá lehessen férni. Így kerültek az óráim és az ékszereim a falitükör mögé.

A fehérre festett parkettához mi mást is vehettem volna, mint fehér szegélyléceket (vagy szegőléceket, ha úgy tetszik). Úgyhogy, amint végeztem a festős munkálatokkal rögtön hozzá is fogtam az elemek méretre szabásához.

Nem az első az életemben, hogy parkettát festek, és ez a dolog sokszor megosztó is az olvasóim körében, ami teljesen érthető. Alapvetően én is az értékmentés híve vagyok, de vannak olyan helyzetek, amikor én festéssel mentem, ami menthető…

Az itthoni barkácsmunkálatok során mindig rá kell jönnöm, hogy ha az ember a különféle munkafolyamatok során is rendet tart maga körül sokkal kényelmesebben, gyorsabban, hatékonyabban haladnak a dolgok és persze kevesebb a bosszúság. Lássuk csak, mire gondolok pontosan.

Ingvar Kamprad mindössze 17 évesen 1943. július 28-án saját vállalkozásként alapította meg az Ikea-t és mivel köztudottan nagy Ikea rajongó vagyok, így nem mehetek el kedves szavak (és poszt) nélkül az ünnepi, 75. évforduló mellett.

Az utóbbi években a sok fehér és púder mellé itt-ott bekúszott a fekete is, a fekete-fehér mintás dolgokat pedig különösen kedvelem a lakbberendezésben és a kiegészítők terén. A dalmata minta már nem újdonság nálam, időről időre előkerül valamilyen formában, most is egy ilyen ötletet hoztam.

Ugye, mindenki tudja miről beszélek, bár a helyes kifejezés a sarokcsiszoló. Csak hát ez is olyan, mint a Stihl fűrész (=láncfűrész), Olfa kés (=sniccer) vagy éppen a Rotring ceruza (=nyomósirón), amikor egy gyártó cég neve, vagy maga a márkanév ragadt rajta az eszközön és így használjuk. Szóval, szükségem volt egy sarokcsiszolóra, hogy az egyik ajtótokon lévő zsanérokat le tudjam flexelni…

Régóta van a családunk tulajdonában egy – valaha az Ecserin vásárolt – fém öntvény vízimadár, ami egykor lámpatalp lehetett. Évek óta az éppen aktuális lakásom dísze a polcon, most viszont egy kicsit felfrissítve a külsejét funkciót is kapott.

Pár évvel ezelőtt már készítettem anyagot a témában, akkor mindenféle diy kaspókat mutattam be itt a blogon. Most elővettem a levegőn száradó gyurmát és az egyik  – ajándékba kapott – kaktuszomnak készítettem hozzá való kaspót.

Az elmúlt években sokszor láthattatok tőlem erkélyes témájú posztokat, és most is egy ilyen következik. Véget értek ugyanis az új lakásom erkélyének munkálatai, így most egyben mutatom meg az eredményt.

Nos, ideje egy helyiséggel odébb ugrani a lakásban, és az erkély után végre rátérni a hálószobára. Eddig ez volt a lakás azon pontja, amihez szinte hozzá sem nyúltam, most viszont végre komolyabban kezelésbe veszem!

Az erkélyről már viszonylag sokat posztoltam, de még mindig van olyan sarka, amit nem mutattam meg Nektek. Pedig ez az egyik kedvencem, itt nevelem a kisebb növényeimet.

Mint tudjátok, az erkélyem beépített, a félig-meddig nyitható ablakok fém keretei pedig barna színűek. Masszív, bombabiztos lakatosmunka van mögötte, amivel talán nem is lenne bajom, ha eredetileg jól ki lett volna találva…

Alapvetően nem vagyok nagy kaktuszrajongó, a tüskés jelleg miatt inkább csak távolról csodálom őket. Azonban, amikor Anyukám megkérdezte, hogy nem kell-e az erkélyemre a dédnagymamám több, mint 50 éves kaktusza, gondolkodás nélkül mondtam igent!

A legutóbbi posztomban szemfülesek kiszúrhatták, hogy már nem a kerek asztalom van, és a székek sem azok amik voltak… Bizony-bizony, a kezdeti “szerelem bútorokat” a mindennapok kicsit átrendezték. Nézzük csak milyen változások történtek a nappaliban az elmúlt pár hónap alatt…