Category: Életmód

A mai napon, egészen pontosan éjfékor véget ér a Dobd ki a szemetest! 2020 kihívásom. Úgyhogy, ideje összegezni az elmúlt bő négy hét tapasztalatait, eredményeit, sikereit, és kudarcait.

Február 6-án Tóth Andi felkérésére belekezdtem egy új kihívásba, amivel egyrészről a saját háztartásomban keletkező hulladékok mennyiségét szeretném csökkenteni, másrészről bízom abban, hogy ezzel Titeket is inspirállak, ugyanúgy, mint az otthonszépítés területén. 

Elég régóta készülök ennek a posztnak a megírására, de most eljött az idő, hogy kicsit beszéljek arról, hogy én hogyan állok hozzá az anyagiakhoz, és mik azok a módszerek, amik pénzgyűjtés, pontosabban spórolás tekintetében hosszú távon beváltak nekem. 

Az elmúlt év igazán sűrű volt számomra. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, de végül decemberre szépen elcsendesett a tenger, amit év közben kavartam fel magam körül.

Óóó, ha tudnátok, hányszor hangzott el ez a kérdés az elmúlt két hétben! És nem is telt egy úgy nap, hogy ne játszottunk volna kisebb-nagyobb társaságban, vagy kettesben.

Mióta Franciska a mindennapjaim része lett, úgy szervezem a programokat, hogy minél több időt legyek vele. Ugyan nyugodtan magára lehet hagyni pár órára a lakásban, de ha megoldható, akkor inkább viszem magammal, ahova csak tudom…

Teljesen váratlanul hozta az élet úgy, hogy lett egy kutyusom. Három héttel ezelőtt egyik napról a másikra örökbe fogadtam egy 11 éves foxit. Franciskát.

Sokféle felkérésem volt már a blog lassan 10 éves pályafutása alatt, de tárlatvezetésre még sosem invitáltak. Egészen mostanáig. Október 11-én ugyanis a Városligeti fasoron álló villában fogok a megszokottól eltérő, szubjektív tárlatvezetést tartani. 

Aki régóta olvassa a blogomat, az tudhatja rólam, hogy ébredést illetően “earlybird” típus vagyok, tehát korán kelek és hamar belecsapok a napi teendőkbe. Ez az utóbbi hónapokban valamelyest megváltozott…

Ez a projekt legalább fél éve lapul a szekrényem mélyén félkész állapotban. Mindig vártam a megfelelő alkalmat, hogy végre nyugiban leüljek és megfessem a vászonra a felnagyított faházas logót. 

Nagyon hájpolták mindenhol a műanyagmentes nyári hónapot, amit alapvetően nagyon jó dolognak tartok. Én ezzel online most nem foglalkoztam, nem hívtam fel rá külön a figyelmet. Nem éreztem volna hitelesnek a részemről… Máris leírom, miért.

A kapszulagardrób mostanság nagyon divatos dolog, de először is érdemes tisztázni, hogy pontosan miért szeretnénk kialakítani, egyáltalán passzol-e az életmódunkhoz egy limitált darabszámú ruhatár.

A fővárosban már javában zajlik a lomtalanítás. Hamarosan a mi kerületünk kerül sorra, és azon kaptam magamat, hogy ez az első olyan év, hogy szinte nincs is mit kidobnom…

Biztosan észrevettétek, hogy januártól megszaporodtak részemről azok a fotók és megnyilvánulások, aminek alapja a zero waste, azaz a hulladékmentes gondolkodás. Ez nem azt jelenti, hogy év eleje óta már én is 100%-ig zw harcos vagyok annak minden aspektusával, de nálam most jött el az idő, hogy ehhez a témához tudatosabban álljak hozzá, és ezt Veletek is megosszam, remélve, hogy ebben

Tovább…

Nálunk a családban évek óta igen kedvelt házi gyógyír az a keverék, aminek három hozzávalója a méz, a gyömbér és a citrom. Mivel ezekből szinte mindig van itthon, így bármikor össze lehet dobni, hisz nem csak a megfázás és a vírusos nyavalyák elűzésében segít, de az immunrendszert is erősíti.

Tervezni, célokat kitűzni rövid- vagy hosszútávon mindig hasznos dolog. Nem árt, ha van heti/havi ütemezésünk, és ilyenkor év elején egy listánk arról, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk elérni az új esztendőben. Persze, néha jó csak úgy lógni a levegőben, vagy sodródni az árral, de engem az még sosem vitt előre…

Bár év elején még egyáltalán nem terveztem, mégis úgy alakult, hogy ősszel vettem egy klassz erdei faházat. Az előzményekről, a motivációkról és a keresés szempontjairól mindenképpen fontos írnom, mert szerintem hálás téma, ami sokak számára lehet ösztönző erejű is…

Amikor év elején belecsaptam az idei teendőkbe, nem gondoltam volna, hogy elérkezve december végéhez, ennyire remek évet fogok zárni. Sok tekintetben még a saját várakozásaimat is felülmúltam. Lássuk csak, mik zajlottak 2018-ban…

Biztosan sokan emlékeztek az évekkel ezelőtt lomtalanításról megmentett, fonott – félfüles – kosárra, aminek új életet adtam egy bringakosár formájában. Mindez 6 évvel ezelőtt volt és azóta hideget, meleget, esőt, dugig pakolt szatyrokat is teljesen jól kibírt, azonban mostanra kicsit elvesztette régi formáját, így úgy döntöttem, hogy lecserélem…

Az itthoni barkácsmunkálatok során mindig rá kell jönnöm, hogy ha az ember a különféle munkafolyamatok során is rendet tart maga körül sokkal kényelmesebben, gyorsabban, hatékonyabban haladnak a dolgok és persze kevesebb a bosszúság. Lássuk csak, mire gondolok pontosan.