Category: Otthon

Az utóbbi hetekben a könyvbemutató, a blogszülinap és a saját szülinapom kapcsán elég sok kedves ajándékot kaptam barátoktól, ismerősöktől, ügyfelektől, üzleti partnerektől. Úgy gondoltam, hogy ezekből készítek egy “novemberi kedvencek” válogatást, hátha tudtok belőle szemezgetni magatoknak, vagy éppen valamelyik családtagotoknak karácsonyi ajándék gyanánt.

Mint tudjátok, korán kelő típus vagyok, és gyakorlatilag nem indulhat el a napom egy csésze – ágyban elfogyasztott – finom kávé nélkül. Ez a szokásom a mindennapi ébredéseim része akár hétköznapról, akár hétvégéről van szól…

Nemrég írtam Nektek arról, hogy bár nem vagyok nagy mormota, sőt, az átlaghoz képest kifejezetten keveset alszom, de mostanság sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a minőségi alvásra. Korábban bárhol, bármikor, bármilyen pózban el tudtam szundítani, most azonban nagyon figyelek arra, hogy kényelmesen, a testemnek legmegfelelőbb adottságok között hajtsam álomra a fejemet…

Hihetetlen érzés, nehéz szavakba önteni mindazt, ami tegnap a nyomdában töltött órák alatt lezajlott bennem. A könyv miatt persze szinte végig a torkomban dobogott a szívem, de meg kell mondanom, hogy mérnök végzettségű emberként is lenyűgözött a technológia, és a folyamat, amely során a digitális formátumból kézbe vehető, színes-szagos kiadvány születik.

Hihetetlen, de már előrendelhető a könyvem, amit olyan nagyon vártatok! Hatalmas megkönnyebülés, hogy egy hónapokon át tartó munkafolyamat végre a célegyenesbe ért, innen már csak egy (nagyobb) ugrás választ el attól, hogy a könyvesboltok polcaira kerüljön a kiadvány!

Az a típusú ember vagyok, aki bárhol és bármilyen pózban tud aludni. Ülve autóban, összekuporodva egy kanapén, de volt már arra is példa, hogy tömött éjszakai vonaton a földön hunytam le a szememet. Persze, alvás és alvás között is van különbség, nyilván saját ágyban aludni a legjobb!

Mostanában az eddiginél is gyakrabban járkálok az Ikeában, és közben azon morfondírozom, hogy milyen jó lenne, ha egyszer teljesen nulláról tervezhetném meg a lakásomat. Ahol nem a meglévő viszonyokhoz vagy a pénztárcámhoz kellene mérni a lehetőségeket, hanem szabadon szárnyalhatna a fantáziám és mindent megvehetnék, amit szeretnék és nem festékesen, fűrészporosan és fáradtan esnék be esténként a fürdőbe, majd az ágyba…

Bár jól haladok, de még millió dolog van, amit a lakásban meg kell csinálni. Elsősorban azokkal a helyiségekkel foglalkozom, amik szem előtt vannak, mint pl. az előszoba, a nappali és a konyha. Erre a listára most hétvégén felkerült a bejárati ajtóm is…

Gondolom, ezzel nem árulok el nagy titkot, hiszen az utóbbi hetekben többször ejtettem róla szót. Most, hogy a könyv fotózásán is túl vagyunk, és elkezdődtek a tördelés és korrektúra körök, úgy gondoltam, írok róla egy picit bővebben is.

A minap gondolkodtam azon, hogy vajon hány nm átfestett felület lehet már mögöttem? Megkockáztatom, hogy több, mint 1000, tekintve, hogy egészen kislánykorom óta festek mindenfélét: garázst, kerítést, lambériát, deszkákat, bútort, falat, járólapot, parkettát, csempét, ajtót. Kihagytam volna valamit?

Huh, meglehetősen régen írtam posztot (1 hónapja) és emiatt rengeteg érdekes témával vagyok adós Nektek! Rágjátok is a fülemet rendesen, úgyhogy igyekszem behozni a lemaradást és augusztusban megírni mindazt, ami az elmúlt hetekben zajlott nálam!

Nagyon érdekes témát hoztam, amivel eddig még sosem foglalkoztam a blogon, de az új lakás nagyon is indokolttá tette, hogy kicsit jobban beleássam magamat a dologba.

Biztosan észrevettétek, hogy az új lakásban cseppet sem “helyes sorrendben” csinálom a dolgokat! Előbb beköltöztem, aztán nagyjából bebútoroztam, majd festettem, a minap falat bonttattam, tök nem logikus (vagy legalábbis nem tűnik annak), amit csinálok. A pénz, az idő és az energia elég alattomos kis tényezők ebben, de rajtam aztán nem fognak ki, de nem ám!

Tény, hogy mostanában kevesebbet írok a lakásról, nem csinálok annyi látványos diy projektet Nektek, és inkább a szépség, divat, életmód témákban posztolok. Ebben a bejegyzésben kiderül, hogy miért!

Az előző lakásomban nem volt kamrám, de elég jól elvoltam nélküle. Az új lakásomban van, viszont azt gondolom, hogy amíg több kabátom van, mint befőttem és lekvárom, addig nincs is rá szükségem. Úgyhogy a kamrából gardróbot csináltam!

Egy héttel a beköltözés után megérkeztek a legfontosabb bútordarabok, amik jelentős mértékben hozzátesznek ahhoz, hogy komfortosan érezzem magamat. Végre nem a földön alszom, asztalnál ebédelek és kanapéból tudom nézni az esti filmet, oh yeah!

Az idei nyuszis ünnepet rendesen felülírta a lakás projekt, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem készültem húsvéti ötletekkel! Máris mutatom ezúttal mivel rukkoltam elő a Kiskegyed Otthona április-májusi számának Kreatív rovatában.

Alig egy héttel a beköltözés után végre van egy kis szusszanásnyi időm, hogy az új lakásról is írjak Nektek! Hihetetlen sztori ez számomra is, még fel sem fogtam igazán, hogy egy nagy álmom valóra vált… Pontosabban valóra váltottam!

Tudom, hogy nagyon várjátok már az új lakással kapcsolatos aktuális híreket, de még mielőtt teljesen belemélyednék, szeretném megosztani Veletek, hogyan búcsúztam el az előző lakásomtól…

Amióta Veletek is megosztottam a hírt, hogy elkelt a lakásom, rengetegen érdeklődtök, hogy hova költözöm, megvan-e már az új lakás, milyen lesz a stílusa, stb. Nézzük mi a helyzet ezen a fronton…