Category: Vidék

A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.

Most, hogy végre tombol a kánikula, nagyon sok időt töltök a faháznál. Ennek nagyobb része munka, de azért jut idő a pihenésre, kikapcsolódásra is.

Akárhol is verek gyökeret, ott mindig kivilágosodik és ezzel együtt kitágul a tér. Így volt ez az előző és a mostani otthonommal is, de nincs ez másként az erdei faházam esetén sem.

A faház megvételével kibővült a terep, ahol az otthonszépítés szerelmeseként kiélhetem magamat és ezzel együtt még több inspirációt adhatok Nektek. A fővárosi lakásom és a vidéki nyaralóm különböző stílusban szépülget, ennek kapcsán hoztam most egy izgalmas bejegyzést. 

Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…

Minden alkalommal, amikor a faháznál vagyok, a belső terek egy-egy pontja megszépül. Idén a hangsúlyt főleg a költséghatékony, ugyanakkor mutatós megoldásokra fektetem, olyanokra, amik kreativitással látványos előtte/utána összképet eredményeznek.

Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve. 

Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.

Bármilyen házról is van szó (legyen az kicsi vagy nagy, kőépület, fa, netán vályog) a megfelelően kialakított csapadékelvezetés a hosszú élettartam egyik szükséges feltétele. Nálam sincs ez másképpen a faházam esetén.

Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…

Apránként, de elkezdtem csinosítani a házat kívülről… Bemelegítésként a pince ablakával kezdtem, amit a festés előtt alaposan elő kellett készíteni. 

Végre eljött a nap, amikor egészen késő estig lehetett a kertben bogarászni, és nem kellett azzal foglalkozni, hogy a házikótól hazafele vezető úton a budapesti forgalmi csúcsot miképpen kerüljem el…

Még sok teendő van a faházban, mielőtt elkezdeném berendezni általam választott bútorokkal, de mindenképpen szeretnék Nektek egy kis eszmefuttatást írni arról, milyen bútorokban gondolkodom.  

Múlt héten megnyitottuk a vizet a házikóban, így végre teljes gőzzel rá lehet kapcsolni a faházas munkálatokra. Tegnap gyönyörű napsütés volt, úgyhogy ezt ki is használtuk Anyukámmal.

Végre kezd igazán tavaszi lenni az időjárás, így egyre sűrűbben járok a házikóhoz. Eddig jórészt a kertet kapirgáltam, de most eljött az idő, hogy kicsit belül is elkezdjek aktívkodni.

A házikó vásárlása óta eltelt jópár hónap (pontosabban fél év!), és bár a hidegebb időszakban jórészt pihentettem a munkálatokat, azért apróbb dolgok kapcsán heti rendszerességgel megfordultam a “birtokon”, erről időnként a Facebook oldalaimon és az Intagramon is hírt adtam.

Mostanában igazán felvillanyoznak azok a diy projektek, melyek során valami régi, rozoga – esetleg kidobásra ítélt – tárgyat fazonírozok át. Így történt ez legutóbb is, amikor egy öreg, szakadt fülű kosarat mentettem meg…

Nemrégen írtam posztot arról a madáretetőről, amit egy kis esztétikai tuning után fel is töltöttem magvakkal és kivittem a faházhoz. Annyit olvastam közben a téli madáretetésről, hogy nagy lelkesedésemben végül egy újabb madáretetőt is “átfaragtam”…

Amikor a faházat megvettem, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen nevet is adjak neki. Azért ez mégiscsak egy új és izgalmas fejezet az életemben és ezzel együtt a blog 9 éves történetében is…

Amikor a faházat legelőször megnéztem, végérvényesen és menthetetlenül szívembe zárta magát a tény, hogy azt a tulajdonosok bizony a két kezükkel építették. Persze, ez nem is olyan meglepő, hisz a ’80-as években kész fa elemekből álló nyaralókat építeni igen nagy divat volt, de számomra sokat hozzáad az értékéhez, hogy akiktől megvettem, azoknak szíve-lelke, verejtéke is benne van a házikóban.