Az elmúlt év igazán sűrű volt számomra. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, de végül decemberre szépen elcsendesett a tenger, amit év közben kavartam fel magam körül.

Mielőtt ebbe a posztba belefogtam volna, elolvastam a 2019-re kitűzött elképzeléseimet ITT. Hm, hát több dolog is van, ami nem jött össze belőle, viszont van olyan is, amit várakozásaimon felül sikerült teljesíteni. Lássuk csak nagyvonalakban a tavalyi év legfőbb eseményeit, történéseit, elsősorban munka terén, a magánéletemet továbbra sem tárnám a nagy publikum elé.

Az év eleje meglehetősen komótosan indult, szép lassan kezdtem el a munkákat megszervezni és csak februárban csaptam a lovak közé. Továbbra is folytatódtak az együttműködéseim a régebbi üzleti partnereimmel, valamint a faház kapcsán új munkakapcsolatokat is sikerült kiépítenem 1-2 új márkával. Aki régóta követ, az tudhatja, hogy szponzorációk tekintetében nagyon megfontolt és szigorú vagyok, nem reklámozok olyat, ami nem passzol a blog profiljába, vagy a stílusomhoz, egyszerűen nem tudnám hitelesen átadni azt. Most sem volt ez másként.

Tavaly összesen 95 posztot írtam a blogra (szponzoráltat és anélkülit vegyesen), ami minden eddiginél a legmagasabb szám a blog 10 éves fennállása óta. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 3-4 naponta került ki új bejegyzés, ezek közül természetesen a diy projekteken volt a hangsúly.

A tavaszi időszakban a terhelés kezdett felerősödni, és a nem bloghoz kapcsolódó munkáimban a május-júniust olyan mértékben a csúcsra járattam, hogy agyilag teljesen zokni lettem… A közös siker érdekében folyton másokhoz kellett igazodnom, egyfolytában puffogtam magamban ezen, miközben fel-le ingáztam a Bakony-Bp vonalon, hogy a faháznál tudjak haladni a betervezett dolgokkal és nyáron tudjam azért élvezni is. Szerencsére a július és az augusztus már agybajmentes volt.

Az ősz viszont újból húzósabbnak ígérkezett, több projektem is összecsúszott. Hiába terveztem meg mindent előre, egyáltalán nem számítottam arra, hogy a faház ennyire népszerű lesz, és azzal sem számoltam, hogy olykor rajtam kívülálló okok miatt nem feltétlen az én ütemezésem szerint alakulnak majd a dolgok. Ezeket egyébként rettenetesen rosszul viselem, nem szeretek csúszni, késni, elodázni, nem rám jellemző. A határidők betartása miatt az extra nagy hajtásban sokszor aludtam el sírva a kimerültségtől, és a nyomasztó érzéstől, hogy a munka a fejemre nő, nem én tartom a gyeplőt, és sokszor ébredtem úgy, hogy “csak ezen a napon legyek már túl”. Sőt, az a mondat is többször elhagyta a számat, hogy “nem azért dolgoztam ennyit magamon, a brandemen és a vállalkozásomon, hogy végül beledögöljek”. Ebből Ti jórészt semmit sem érzékeltetek, hisz nem nagyon szoktam panaszkodni, pláne nem az online térben. Inkább pityergek magamban, vagy a nagyon szűk környezetemnek kicsit, és próbálok úrrá lenni a helyzeten. Persze, mostanra levontam a megfelelő konzekvenciát magamnak: túlcsordult a rendszer.

Így lett, hogy novemberre, a 40. szülinapomra mentálisan, lelkileg és fizikailag is gyakorlatilag egy zombi lett belőlem. Egyáltalán nem vártam, nem akartam megünnepelni, de a Barátaimnak és a Szüleimnek hála, sikerült végül több körben is méltó módon megülni, hogy a 4. X-be léptem. A blog 10. blogszülinapi videójára is csak beestem a kamera elé, nem is tudtam rendesen felkészülni rá, úgy, ahogy szerettem volna… Pedig olyan szép kerek szám, igazán megérdemelte volna. Na de sebaj, amúgy is a 11 a szerencseszámom.

Tavasszal szépen edzettem, aztán utána ezt is elhanyagoltam, ami miatt nem éreztem/érzem túl jól magamat a bőrömben. A ruhaméret nem változott, de kényelmetlenek az öltözékek, nem olyan, mint amikor az ember megfelelően odafigyel magára. Nagyon sokat mozogtam, de a kertet egy-két órán át gereblyézni, továbbra sem olyan, mint egy jól összeállított edzés…

Nagyjából ezek voltak azok a dolgok, amik miatt az eltervezett “kiegyensúlyozottság” egyáltalán nem valósult meg. De akkor most jöjjenek a jó dolgok, mert a végső mérleg felállításakor azért mégiscsak ezek nyomtak többet a latban.

Először is ez az év tele volt sikerélményekkel, és olyan visszacsatolásokkal, amikből sokszor éreztem azt, hogy az aktuális nehézségek ellenére klassz dolgokat csinálok, és alapvetően jó úton vagyok. A faháznál nagyjából minden úgy sikerült, ahogyan elterveztem, nyár közepére kényelmesre pofoztam kívül-belül és a vágyakozásaimnak megfelelően sok-sok értékes időt töltöttem ott egyedül és társaságban is.

Sok kis buli és nyaralás volt ez nekem, és ha összegzem a faháznál töltött időszakokat, akkor azt mondhatom, hogy sokkal több élményt és új ismeretet adott, mint azt év elején képzeltem. #1-#51-ig ITT van egy évnyi faházas poszt anyaga.

Tavaly is folytattam hulladékmentesebb életmódot a magam ütemében, volt, amiben 100%-os sikert értem el (pl. 1 éve nem vettem arctisztító korongot, hanem a saját, mosható verzókat használom), volt amiben kevésbé, pl. a szemetet a környéken ritkábban tudtam szedegetni, de azért amikor csak lehetőségem volt tisztogattam a házunk körül és a faház kertjét szegélyező erdőben is. 

 

Rendszeresen foglalkoztam a tudás és kultúra napi szintű felcsipegetésével, így ha esténként az olvasáshoz sokszor fáradt is voltam, napközben pl. főzés, teregetés, festés, autóvezetés vagy egyéb hasonló tevékenység közben podcastokat és interjúkat hallgattam. Nagyon sokat. A trash tartalomra nem igazán vagyok vevő, a számomra érdekes emberek gondolatait viszont szívesen hallgatom, amikor egyedül vagyok, ez engem nagyon inspirál.

Szereplések, megjelenések tekintetében gazdag volt ez az év, szubjektív tárlatvezetésen az Iparművészeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében is részt vettem (az ezekre való felkészülés is remek tanulás volt), de voltam több Praktiker Roadshow eseményen előadó, szerepeltek a munkáim magazinokban, többször is voltam Ridikül felvételen, illetve a WMN-nel is összehozott a sors, néhány cikkemet már olvashattátok is az oldalukon, és ez jövőre is folytatódni fog. 

Anyagilag az eddigi legsikeresebb évemet zártam, ami betudható az elmúlt 14 év munkájának (ekkor hagytam ott a mérnöki pályát), a betervezetteken túli projekteknek, és annak is, hogy tavaly sokkal jobban visszafogtam a kiadásaimat, mint valaha. Korábban papíron, most viszont Excel táblázatban vezettem szinte minden egyes bejövő és kimenő forintot, és mivel erről korábban ígértem egy posztot, hamarosan meg is fogom osztani a saját módszeremet, mert nekem ez bevált. Nagyon is bevált. Így jött össze az is, hogy 40. szülinapom címén, de kicsit eltolva, az év utolsó napján vehettem magamnak egy új autót (persze használtat, csak számomra új), amire kb. azóta vágytam, hogy az előző kis verdámmal először kapartam fel a hegyre a faházhoz. 

Az idei év legváratlanabb és legérzelmesebb történése azonban mégiscsak Franci, a kis 11 éves foxi, aki egyik napról a másikra lett az életem része. Egyetlen éjszaka alatt döntöttem róla, és bő két hónap elteltével azt mondhatom, hogy több szempontból is a legjobb döntést hoztam, amikor örökbe fogadtam. 

Decemberre sikerült behúzni a féket, így teljes nyugiban tudtam ráhangolódni az ünnepekre, és élvezni a pihenést és a szórakozást a barátaimmal és a szeretteimmel, ami sokat segített abban, hogy most tisztábban és higgadtabban lássam a mögöttem álló évet. Mindent összevetve, azt tudom mondani, hogy 2019-ben sikerült sok tekintetben kicsinálni magamat, de legalább nem hiába. A befektetett munka ismét meghozta a gyümölcsét, és hát minden jó, ha a vége jó, igaz? Most pedig megrázom magamat, a tavalyi év fáradalmait végleg elengedem és megálmodom magamnak az idei esztendőt.