Nemrég mutattam egy fotót facebookon, amin egy lakberendezési tanácsadás projekt előtte/utána állapota volt. Megdöbbentően sok negatív kritika érkezett az „utána” állapotra, ezért úgy gondoltam, hogy az amúgy is bemutatásra szánt projektet egy kicsit más szemszögből is elemzem.

Nos, aki esetleg lemaradt volna erről a sztoriról, vagy nem Facebookozik, annak mutatom, hogy erről a fotómontázsról van szó:

Egyik fotót sem én készítettem, és nem is ugyanolyan körülmények között és ugyanolyan szögből lett lőve. Talán nem is kellett volna kiraknom (biztos, hogy nem), míg én magam nem fotózom be az „utána”, teljesen kész állapotot abban a formában, amit tőlem az évek alatt megszokhattatok. De mivel általában szeretitek az ilyen átváltozásokat, gondoltam megmutatom így. Utólag belátom, ez hiba volt a részemről, amivel azt hiszem, remek terepet biztosítottam a negatív kritikáknak is. Megdöbbentett, hogy az „előtte” verziót mennyien dícsérték, nyilván ízlések és pofonok, de bevallom, rendesen padlót fogtam.

Egy kicsit kielemzve a hozzászólásokat, és a feltett kérdéseket, tiszta vizet öntök a pohárba.

Tehát ez volt a színtiszta kiindulási állapot (nem én fotóztam):

Én magam nagyon szeretem a szürkét, de ebben a formában és kivitelezésben azt kell mondanom, hogy rideg és ódivatú, nem illik a lakás többi részéhez sem, a korábbi tulajdonosok stílusát tükrözi. Ahogy az étkezőasztal és a székek felett is rég eljárt az idő…

Ezek pedig a megrendelők igényei, elvárásai, amik mentén a közös munkát elkezdtük:

  • a szürkét semmilyen árnyalatban nem szeretik, ezt űzzük ki a térből
  • a hidegburkolat sem nyerő, tüntessük el
  • legyen világos, sok fehérrel, natúr színekkel (mint amilyen a nappali)
  • az elrendezés maradjon (pont úgy, ahogy van, ugyanannyi tárolóhellyel)
  • legyen meleg, „szoba hatású” a tér
  • nagyon ritkán főznek (!!!), így nem gond, ha laminált kerül a padlóra
  • és persze amennyire csak lehet legyünk költséghatékonyak

Na, kb. ebből indultunk ki, és ezeket a kéréseket egyrészről tiszteletben tartottam, másrészről próbáltam a javaslataimmal a legjobbat kihozni a megadott kereteken belül. Úgyhogy valami ilyesmiben gondolkodtam:

Először abból indultunk ki, hogy a szürkéskék konyhabútor frontjait és a munkalapot cseréljük, a korpuszokat festjük. De ha már úgyis új burkolatot kell lerakni, amihez a konyhabútort ki kell bontani, talán érdemes mégis egy asztalossal is konzultálni a teljes berendezés cseréjéről. Szó volt egyébként az amúgy jó állapotban lévő fürdőszobai burkolat robbantásáról is (a stílusa miatt), de én úgy láttam, hogy ezt egy kis tuninggal és egy új pulttal, mosdókagylóval, csapteleppel meg lehet úszni. Az új fürdőszobai burkolatra és a munkálatra szánt összeget pedig inkább az új konyhabútorra költsük, és a javaslatomra a régi konyhaelemk is sikeresen és gyorsan eladásra kerültek, aminek az árát szintén be lehetett forgatni az új konyhába. Sőt, úgy láttam, hogy a térből nyíló négy beltéri ajtót (+bejárati ajtót) is meg lehet menteni festéssel, üvegezéssel és új kilincsekkel, ami olcsóbb, mint tokostól kiszedni, javítani és vadiújakat venni.

Az étkezőbútor is eladásra került a székekkel együtt, így megintcsak több pénz maradt az újra.

Mivel villanyszerelés, festés, burkolás is kellett, így két szakembernek szóltam (Csabának, aki nálam is bontotta a falat, ITT) és Áronnak – Aaronwood, aki már több tanácsadásomat követően is segített az ügyfeleknek, és ő csinálta a panelemben a konyhát is, ITT.

És így született ez a végeredmény (én fotóztam):

Lehet azt mondani, hogy unalmas, hogy az Ikeás Ingolf szék átlagos, hogy a metrócsempe elcsépelt, hogy nincs benne semmi ütős, DE nem is ez volt a cél.

Sokan a Tilka textilkábeleket is unják már, az én megrendelőim viszont még nem találkoztak vele, és nagy tetszést váltott ki náluk, amikor bedobtam a gömbizzókkal a sodronyra feszített spotok helyett. Sőt, a foglalatokat és rögzítő elemeket ők maguk választották a Tilkánál, személyesen felkeresve őket.

Összeségében egy kedves, meleghangulatú konyha (+étkező) született, ami összesimul a lakás többi részével és a tulajdonosok ízlésével. A laminált padló nem lesz hagyományos értelemben vett konyhai igénybevételnek kitéve (pl. napi főzések), de továbbra is tökéletesen kiszolgálja mindazt, amit a tulajdonosok életmódja és napi rutinja igényel. A laminált alatt egyébként ott van továbbra is a hidegburkolat, szóval bontás és sitt nélkül lett megoldva a dolog. A konyhát magát nem én terveztem, a látványtervet sem én, hanem az asztalos készítette, mégis a tanácsadásommal/jóváhagyásommal és az asztalossal egyeztetve jutottunk el idáig.

Sőt, meg kell mondanom, hogy a tulajdonosok nagyon jól ráéreztek a kiegészítőkre, ugyanis saját maguk stylingolták a lakást, az én kezem ebben már nem is volt benne. Még a púder színű dolgokban sem, haha, de tényleg nem!

Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, de legfőképpen a tulajdonosok. Na meg a Dorka cica, aki a felújítás után költözött be a lakásba, és kedvenc helye a bárszék:

Számomra több szempontból volt tanulságos ez az eset, és picit el is gondolkodtatott (ez külön poszt téma)… A lényeg, hogy bár a sok diy projekt miatt az én területem picit speciális a lakberendezés területén, mégis szakmabeliként talán nem meglepő, hogy évek óta az egyik „küldetésem” az ízlés formálása is. Na és persze a munkáim által és a saját lakásomon keresztül szeretném inspirálni és motiválni az olvasóimat, hogy az otthonteremtés bizonyos területein könnyebben boldoguljanak. Remélem, ebben a bejegyzésben is találtok 1-2 jó tippet, ötletet, amit tudtok hasznosítani a saját környezetetekben, és bízom abban, hogy ezek a fotók már sokkal meggyőzőbbek, és beelőzték a szürke konyhát…

És, hogy egy kis meglepetéssel is szolgáljak a bejegyzés végén, ezúttal lerántom a leplet a megrendelőmről:

Gondolom, sokak számára ismerős a tv képernyőjéről Krug Emília (ha netán mégsem, akkor az ATV-t figyeljétek). Emili rendszeresen posztol a stúdióból és Dorka cicáról is, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok a tv-s kulisszákra és/vagy még több cicás cukiságra, akkor kövessétek őt Facebookon ITT és Instagramon ITT.