Bár jól haladok, de még millió dolog van, amit a lakásban meg kell csinálni. Elsősorban azokkal a helyiségekkel foglalkozom, amik szem előtt vannak, mint pl. az előszoba, a nappali és a konyha. Erre a listára most hétvégén felkerült a bejárati ajtóm is…

Az ajtó formája egyébként nagyon szép, a csere egyáltalán nem merült fel és szerintem amíg én lakom itt, nem is fog… Viszont eléggé ütött kopott szegénykém:

Ugye jól gondolom, hogy erről nem az jut először az eszébe az embereknek, hogy itt biztosan egy lakberendező/blogger lakik.

A zárak körül a kulcscsomó az évek során fáig koptatta a zöld festéket, amin látszik, hogy korábban világos menta (kórház zöld?) színű is volt.

Ezt a levélbedobót már rég nem használja senki, de mindenképpen meg akartam tartani a múltidéző hangulata miatt. Első lépésként lecsavaroztam és alaposan lesikáltam.

Az ajtó festéséhez minden egyebet leszereltem, aztán nekiláttam az alapozásnak a Poli-Farbe Cellkolor Aqua töltőalapozójával. Ez a termék fa- és fémfelületekhez is jó, korábban már dolgoztam vele a fém agancsom festésénél ITT és a szakadt puff újraélesztésénél ITT. Ez az alapozó felületkiegyenlítésre is alkalmas, így pl. a kopott részeknél összecsiszolt felület is “feltölthető vele”, nem kell külön glettelni. Az ajtót magát külön nem csiszoltam le, mert egyrészről nem fényes a felület, másrészről egy alapos por- és foltmentesítéssel jól tapad rajta az alapozó.

Rendkívül gyorsan szárad, vízzel hígítható, így az eszközöket is könnyű elmosni. Ráadásul elég jól jár is a levegő a nyitott ajtón át a lakás és a lépcsőház között, így elég gyorsan meghúzott az alapozóréteg. Hol ecsetet, hol hengert használtam, attól függően, hogy fértem jobban hozzá a festendő felületekhez. Azt viszont jó tudni, hogy ecsettel mindig vastagabban és eltérő eredménnyel kerül fel a réteg, mint henger esetén.

A megszáradt alapozást amúgy csiszolni is lehet, én ezt a lépést kihagytam, igyekeztem a lehető legegyenletesebben festeni.

Egész nap nyomtam, mert a rácsot is belevettem a mókába… Nagyon szeretek festeni, de bevallom, hogy ezt azért a végén már nagyon untam. Az a fránya rács, ehhh. Valószínűleg egyszer megszabadulok tőle, mert nem túl szép, bár így fehérre festve egészen vállalható.

A fedőréteghez Poli-Farbe Cellkolor selyemfényű zománcot használtam mind az ajtó mind pedig a rács esetén, erről a festékről is írtam már korábban. Egy rétegben is gyönyörűen fedett, de azért kell belőle a kettő, biztos, ami biztos, pláne, ha sötétebb felületet festünk világosabbra.

A festék száradása hivatalosan 24 óra, ám én bátorkodtam a reggel felhúzott réteg után délután rámenni még eggyel, de csak azért, mert a folyamatosan járó levegő miatt a felület alkalmasnak tűnt a befejező réteg felvitelére.

Amíg száradt a festék a leszerelt elemeket fújtam aranyra!

Annyira szép a színe! A tartósabb végeredmény érdekében le lehet fújni lakkal is!

Az ajtón lévő kis keretet és rácsot is lefestettem. Eredetileg a nagyobb szegélyre is szerettem volna tenni, de ezt egyelőre jegelem, mert precíz munkát igényel, amihez jó, ha kipihent vagyok. Maszkolószalagot egyébként nem használtam, vannak olyan részek, amiket egyszerűen szebben le tudok festeni szabad kézzel, mint pl. az üveges frontomat a konyhában:

Az ajtó tokja púder színű lett. Egyrészről azért, mert a tokhoz hozzáérő kulcsok nyoma ezen a picit sötétebb árnyalaton kevésbé észrevehető, mint egy hófehéren, másrészt, hm… elképzelhető, hogy az ajtóm belül púder színű? Haha, el bizony, de erről majd később tartok fotókkal illusztrált beszámolót.

A küszöböt meghagytam eredeti színében és formájában, ezen látszódik legkevésbé a cipő nyoma.

És végül íme egy before/after, amin szépen átjön, hogy a fehér felület mennyire jól veri vissza a rá eső fényt, így sokkal világosabb, barátságosabb a bejáratom.

Tervben van még, hogy néhány növényt is elhelyezek, hogy még mutatósabb legyen az összhatás, ahogyan ezt az előző lakásom bejáratánál is tettem, ITT. Most úgy érzem, megérte a teljes hétvégét rááldozni, hisz sokkal jobb érzés lesz ezt látva hazajönni.