Akárhol is verek gyökeret, ott mindig kivilágosodik és ezzel együtt kitágul a tér. Így volt ez az előző és a mostani otthonommal is, de nincs ez másként az erdei faházam esetén sem.

Mire is gondolok pontosan? Alapvetően kedvelem a fehéret és a világos árnyalatokat, és ezt előszeretettel alkalmazom mind a ruhatáram, mind a lakásom színeit illetően. Ha csak a lakberendezést nézzük, persze, tetszenek az egészen merész, sötét árnyalatokat bátran felvonultató enteriőrök is, csak éppen hosszú távon élni nem tudnék bennük. Így hát, amit csak lehet világosra festek, rám ez nyugtatóan hat. Mármint maga a festés és a végeredmény is. Itt van pl. a mostani étkezőm esete, ami ebből indult ki:

Aztán egy gyors IKEA kör után már használható is volt, de alig vártam a napot, hogy végre festőhengert ragadjak és a vanília, bordó, lila színeket elfedjem!

Na, erre nem sokat kellett várni, és több körben a fal először fehér, majd, szürke, végül pedig púder árnyalatú lett, amiről ITT írtam. 

Most így fest az étkező:

A púder árnyalatot a mai napig nem tudtam megunni, pedig már az előző lakásomban is pont ugyanezt a színt kentem fel a nappaliba. 

Ennyi kis bevezető után lássuk mi a helyzet a faház esetén. A falak színével annyira nincs is gond, egészen világos (elefántcsont) árnyalatra vannak festve, és ezúttal a falakat borító fűrészporos tapéta felett is szemet hunyok, pedig tudjátok, hogy az nem a szívem csücske. De maga a házikó, és a kertre való kilátás önmagában megér annyit, hogy ezt – talán még hosszabb időre is – be tudom nyelni. A benti fényeken viszont muszáj volt javítanom, mert az eredetileg fent lévő bambuszroló + függöny kombó elég komorrá tette az étkező-nappali hangulatát, pedig a házikó déli fekvése miatt ennek itt fényárban kellett volna úsznia… 

Akárhányszor a faházhoz mentem első dolgom volt széthúzni a függönyöket, felrántani a rolókat, majd összeszedni a rolókból kipotyogó rovarokat (haha), amikből a gyakori látogatásomnak és takarításomnak hála már csak elvétve akad néhány. Aztán egyik nap, hirtelen felindulásból le is szedtem a rolókat… Máris jobbá vált a helyzet. Ezekről az állapotokról nincs is igazán fotóm, de talán ez a félhomályban elfogyasztott ebéd jól illusztrálja az imént leírt helyzetet:

Úgy döntöttem tehát, hogy első körben a faház esetén a falfestést hagyom is, inkább csak a teraszajtókra (mert mind a három nyílik) és az azon bejutó fény növelésére koncentrálok. Nyilván ennek elengedhetetlen feltétele és egyben első lépése az ablaktáblák alapos tisztítása… Nem a kedvenc házimunkám, de a végeredményért még ezt is örömmel megcsináltam, természetesen szétnyitva a dupla üveget, hogy kívül-belül makulátlan legyen a felület. És máris mennyit javult a helyzet.

Ezen a fotón még a régi karnis van fent (ami lehetne hosszabb is), de az új, általam leszabott (a maradékot párnahuzatként újrahasznosítottam, ITT) és megvarrt sötétítőt már rácsiptettem. Ezt csak este húzom be, nehogy a nyest benézzen az ablakon, haha. Amúgy nem viccelek, a nyestek úgy közlekednek fel s alá a kertben (nappal is!), mintha itt sem lennék. Egyébként ártalmatlanok, eddig nem vettem észre, hogy bármit szétrágtak volna, remélem, a telek alján parkoló autóm vezetékeit sem fogják megdézsmálni. Na de, térjünk vissza a függönyökre és a karnisra.

Utóbbiból mindenképpen kétsorost célszerű választani, ha fényáteresztő + sötétítő megoldásban gondolkozunk, ahogy én is. Ehhez pl. a RÄCKA/HUGAD dupla függönyrúd kombináció tökéletes választás, de akár elemenként is össze lehet válogatni az igényeknek megfelelő verziót.

Sötétítő függöny tekintetében szürkében gondolkodtam, semmilyen színes, mintás típust nem tudtam ide elképzelni, bár ettől függetlenül az IKEA mintás textil kínálatát nagyon szeretem, és szoktam is varrni belőlük, pl. táskát, amiről ITT és ITT találtok a blogon bejegyzést.

Szürke sötétítőkből bőven van választék az oldalon, bár ahogy nézem, az általam korábban megvásárolt INGERT nevűt most nem találom a felhozatalban.

Ez egyébként színben és anyagban a LENDA függönypárra hasonlít a legjobban, csak ennek fülek helyett ki van alakítva a hátul bedugós függönyrudas megoldás, mint pl. a LEJONGAP esetén. Ennek egyébként a fehér változata is nagyon tetszik, főleg a len anyag miatt, úgyhogy a fenti szobákba valószínűleg ilyet veszek majd…

Viszont a legtöbb fényt, még mindig a legolcsóbb LILL típus engedi be. Igen, ez a hálós, tüllszerű anyag továbbra is a kedvenceim között van. Egy vágással méretre szabható (persze csak akkor, ha éles szabóollóval dolgozunk), jól bírja a strapát is, pl. a ki-be húzogatást, és szépen lehet összecsomózni, elkötni, ha éppen azt szeretnénk. A régi nappalimban is ilyen volt:

A faházban pedig így fest:

Bár a nap nagy részében ez is el lesz húzva kétoldalra (a karnis ezúttal szélesebb!), viszont a középső ajtó nyitvatartása esetén „szúnyoghálónak” is megteszi. De komolyan, már teszteltem! Korábban egy házilag barkácsolt szúnyogháló volt felerősítve az ajtóra, ami egyrészről a kilátást is nagyon rontotta (zárt ajtóknál is belógott a képbe), és a ki-be csukogatás is macerás volt. 

Szóval azt lekaptam és most, amikor nyitva az ajtó, csak odahúzom a LILL-t. Egyébként a függöny + karnis vásárláskor még néhány dolog landolt a kosaramban. Ezek olyan alapvető dolgok, amik kicsit hozzájárulnak ahhoz, hogy kényelmesebb, komfortosabb, élhetőbb és tisztább legyen a kis házikó és környezete. Ilyen pl. egy masszívabb lábtörlő vagy egy papucs…

De mutatok egy másik példát is. Itt van pl. ez az IKEA POÄNG fotelre hasonlító (de nem az!) darab, amit szintén az előző tulajdonosok hagytak itt. Funkciójában teljesen jó, a bútorszövet viszont itt-ott feslik…

Gyors megoldásként egy szintén IKEA ágytakaró került rá. És még az sem baj, hogy sötét színű, hisz végre jön be fény, így még a szürkéskék színe is jobban érvényesül:

A későbbiekben, ha ez a szék marad, akkor valószínűleg varrok rá rendesen huzatot, de addig tökéletesen megteszi így is. Ez egyébként sokszor van kint a teraszon, az esőt ugyan nem bírja, ezért mindig be kell hozni, de reggelente és esténként jó rajta ücsörögni…

A bejegyzés támogatója: