Amióta egyértelműen megfogalmaztam magamnak is, hogy némi stílusváltást fogok eszközölni, azóta egyfolytában kattog az agyam, mit hogyan kellene itthon átvariálni… Csak úgy cikáznak a fejemben az ötletek és az egyiket, most meg is csináltam!

A fő alapanyagot, egy szőtt raffia darabot még tavaly októberben szereztem be egy a pincenyitáson, ahova időnként el-el látogatok.

Állítólag szalmakalapokhoz is használnak ilyen anyagot, ez viszont minden bizonnyal falvédőként szolgált, mert volt benne pár tű, meg szög az egyik oldalon. Amikor megvettem, több dolgot is beleláttam: alátétet, strandtáskát, asztali futót, kosarat, stb. Gondoltam, majd foglalkozom vele tavasszal, amikor megnyitom a faházas szezont. Háhááá, csakhogy, amióta itthon is fordult velem egyet a világ, már másképpen fest a dolog, hisz ez a textúra és színvilág az ide elképzelt etno, boho – nevezzük bárminek – hangulathoz tökéletesen passzol. Előkaptam hát az ágyneműtartó fiókjából, és elkezdtem agyalni, hova és milyen formában tudnám tenni…

Mostanában nagyon menők a natúr, fonott kosarak, nekem is nagyon tetszenek, gondoltam megpróbálok összrakni egyet ebből a raffia anyagból amibe a zamioculcas növényem fehér kaspóját bele tudom majd rejteni:

A legutóbb felszerelt polcok (ITT) miatt egyébként ezen a falon ezt a növénytartó falipolcot megszüntettem, mert együtt már soknak éreztem a kettőt. A falon lévő lyukakat glettel kijavítottam, lecsiszoltam és lefestettem ugyanazzal a Poli-Frabe Platinum A10 Árvalányhaj árnyalattal, ami a nappali falainak púder színét adja.

Na de, lássuk azt a kosarat, amihez a következő alapanyagokat használtam:

Első lépésként mérőszalaggal lemértem a kaspóm átmérőjét, ami 29 cm. Tehát egy 30 cm belső átmérőjű kosárral már jó vagyok. A kaspó magassága 28 cm, ehhez is 30 cm-t választottam kosármagasságnak.

Mindenféle körbeméricskélés nélkül a kör kerületének képletéből (K=2rπ) egyszerűen adódik , hogy a tervezett kosár kerülete 94.25 cm lesz, amire érdemes a ragasztási rögzítés miatt ráhagyni pár cm-t. Ehhez az én 1 m hosszú anyagom pont ideális.

Első lépésként az anyag egyik rojtos szélét egyszerűen visszahajtottam és ragasztópisztollyal rögzítettem:

Ekkor jelöltem be a 30 cm-es magasságot és úgy vágtam le az anyagot, hogy itt is ráhagytam pár cm-t alul a ragasztás miatt. A jelölésig bevagdostam az ehhez szükséges kis fülecskéket.

A következő lépésben fogtam egy régi kartondobozt, és ebből körző segítségével kijelöltem egy 30 cm átmérőjű (15 cm sugarú) kört, amit kivágtam.

Ezt a szőtt anyagra illesztettem, majd pár cm ráhagyással kivágtam abból is egy kört. Bevagdostam itt is a füleket körben és egyszerűen a kartonra ragasztottam őket, időnként meg-megpörkölve az ujjbegyeimet, mert azért ezen a szőtt textúrán itt-ott azért átszivárog a forró ragasztó.

A bevont rész lesz a kosár aljának külsején:

Ezt követően fogtam a palástot, és az alsó részen lévő füleit szintén a kartonra rögzítettem. Itt már nem annyira éreztem az ujjaimat, de sebaj, a szép ív kialakítása miatt meghoztam ezt az áldozatot, haha. 

A palást széleinek találkozását szintén ragasztóval rögzítettem. Végül belülre is vágtam egy kört, ami ezúttal 32 cm átmérőjű, így szépen felfekszik az a palástra. Természetesen ezt is ragasztással rögzítettem.

A külső részen még egy szál raffiát körbevezettem, hogy a ragasztás nyoma még csak véletlenül se látszódjon. 

Végül annyira elégedett voltam az eredménnyel, hogy készítettem még egy darabot, amire egy réges-régi műbőr csizmám levágott száráról megmentett pántokat, mint “füleket” ragasztottam fel. (Egyébként összesen 15 rúd ragasztót használtam el a projekthez.)

Lehetne egy pár cm-rel hosszabb ez a kis fülecske, de hát ekkora volt, így is jól áll azért neki:

Ebbe pléd került:

A másikba pedig az eredetileg is eltervezett növény:

A végére pedig jöjjön ismét Franciska főmunkatárs, aki az egészet ebben a pózban nézte (meg aludta) végig:

A bejegyzés támogatója: