A minap gondolkodtam azon, hogy vajon hány nm átfestett felület lehet már mögöttem? Megkockáztatom, hogy több, mint 1000, tekintve, hogy egészen kislánykorom óta festek mindenfélét: garázst, kerítést, lambériát, deszkákat, bútort, falat, járólapot, parkettát, csempét, ajtót. Kihagytam volna valamit?

A festés az egyik legtutibb dolog, ha valamit frissíteni szeretnénk. Újdonság és tisztaság érzetet ad, pláne, ha nagy felületen történik, mint pl. egy szoba falán. Amikor beköltöztem a Juditu Home 2.0-ba (ITT) tudtam, hogy a falakkal (is) sok dolgom lesz. Nagyobb lakás, tágasabb terek, több felület, úgyhogy egy pillanatra még az is felmerült bennem, hogy ehhez bizony festőt hívok, mert ez már nekem is sok, én bizony nem fogok pipiskedni a létra tetején a hengerrel! Aztán úgy láttam, hogy kifizetni egy mesterembert nem fog beleférni a büdzsémbe, ahogy korábban említettem, ezzel a lakásvásárlással konkrétan lenulláztam a bankszámlámat. Opció lett volna, hogy még várok, kicsit gyűjtögetek és majd amikor megvan rá a keret, hívok egy szakit. Hahaha, jó vicc, szerintem én sem gondoltam komolyan. Pláne, hogy időközben a könyvem munkálatai is erősen beindultak, és mivel a lakásom a benne szereplő projektek fotózásásának tervezett helyszíne is, így nem volt mese, neki kellett állnom mihamarabb, egymagam.

Első körben azokra a helyiségekre fókuszáltam, amik érintik a könyvet is, a többivel ráérek majd később szöszmötölni. Ilyen volt pl. a nappali. Amikor beköltöztem ilyen volt:

Pár nappal később a bútoraimmal pedig ilyen:

A bútorok az Ikeából vannak, ITT írtam róla. Három különféle árnyalat volt a falon: egy vaníliás, egy cappuccinós, és egy bordó. Előbbi kettővel még egész jól elvoltam, de a bordó köztudottan nem az én színem. Első körben a lyukakat, repedéseket javítottam ki, mindezt hajnalban, és amíg száradt a glett, elmentem egyet futni. Hatékonyság Juditu módra, oh yeah!

Aztán csiszolgatás, és festés! Első körben a bordó részt festettem le fehérre, hogy világosabb legyen, ne okozzon árnyalatbeli eltérést amiatt, hogy átüt picit a sötét rész. Sima fehér Platinummal dolgoztam, volt még belőle a kamra-gardób projekt festésből ITT.

Eredeti terv szerint arra gondoltam, hogy ezúttal nem púderszínű lesz a fal (Poli-Farbe Platinum – Árvalányhaj), mint az előző lakásomban ITT, hanem szürke. Láttam magam előtt, hogy a szoba ezzel az árnyalattal, a hatalmas ablakkal és a régi parkettával sokkal inkább a nagypolgári stílus felé hajlik majd. Gondoltam, milyen jól mutatnak majd a fehér bútorok és a púder fotel a szürke fal előtt.

Ezúttal a Poli-Farbe Platinum – lisztes üröm színére esett a választásom. Ez passzolt ugyanis a legjobban a szürke Ikeás kanapémhoz, szerettem volna, ha összhangban vannal. Két falat teljesen át is festettem, szép volt az árnyalat és valóban hozta azt a klasszikusabb hatást, amit elképzeltem, mégsem voltam maradéktalanul elégedetett. Néztem napközben, a lemenő nap fényénél, a púder fotellel és valami  nagyon kavargott bennem. Egész éjjel forgolódtam, mászkáltam, agyaltam, alig vártam, hogy feljöjjön a nap… Az előző lakásomban már volt hasonló árnyalatú szürkém, de ott fehér parkettával és emiatt sokkal finomabb, nőiesebb volt az összhatása. ITT van egy korábbi poszt, amiben látszódik.

Most valahogy nem jött a WOOW érzés, és kicsit azt érzem, hogy ebben a parketta színe is erősen ludas, komor lett a szoba hangulata, és az enyém is. Egy pillanatra felvillant bennem, hogy a parkettát átfestem fehérre. Hm…

Végül reggel (hajnalban) a jól bevált, és olyannyira szeretett púder árnyalat került fel, amiből csak azért volt itthon egy dobozzal, mert a hálóban egy részt ezzel szerettem volna kifesteni, úgyhogy ott most így újratervezés van. De ezt egyelőre hagyjuk is.

A nappaliban tehát felkerült a púder, egyelőre egy rétegben. A falbontás résznél (ITT) még javítanom kell a falat, aztán amikor oda is felkerült az első réteg, az egészet egyben legurítom a másodikkal. A Platinum egy rétegben is egész jól fed, de azért nem tökéletesen, én ezért mindig kettőt szoktam felkenni.

Azért megmutatom mindkét verziót ugyanabból a szögből egy réteggel festve:

Platinum – Lisztes üröm:

Platinum – Árvalányhaj:

Azért látszódik, hogy a szürke picit átüt a púder alatt.

Tudom, hogy sokan vagytok, akiknek a szürke jobban bejön, elfogadom. De a púder egyszerűen közelebb áll a szívemhez. Ilyen ez, ha valami egyszer bevált és ragaszkodik hozzá az ember. Bevallom, hogy a szürke falat látva egy sok tekintetben nehéz időszak emlékei is feltódultak valahol a lelkem mélyén. Amikor annak vége lett, akkor festettem először púderre a falamat, ami viszont kifejezetten egy jó időszakot jellemez és talán ezért is kötődöm hozzá annyira.

Következő lépés tehát szépen rendberakni a falbontás helyét, aztán megmutatom egyben az egészet, de azért még közben jövök ám érdekes bejegyzésekkel!