Azt gondolom (sőt vallom), hogy festéssel bármilyen felületnek, tárgynak adhatunk új életet. A megfelelő alapanyagokkal és pár nap belefektetett munkával azok a helyiségek is kaphatnak új karaktert, amelyek első blikkre talán nem annyira meggyőzőek.


Azért vettem meg ezt a lakást (a folyamatról ITT írtam), mert rögtön – már az első megtekintéskor – beleláttam azt, amit majd ki lehet hozni belőle. A gardrób kialakítása után az előszobának ugrottam neki. Nem ez volt az első “előszoba szépítés” az életemben, hisz az előző lakásomban ugyanezt már bevállaltam (ITT), szóval, nagyjából tudtam, mi vár rám. Nézzük csak, milyen volt a kiinduló állapot!

Bézs falak, az idő során enyhén megsárgult felületek (úgy mint: gázcső, radiátor, ajtók és tokok), valamint két nagy beépített szekrény pislogott rám…

Első lépésként a bejárati ajtót körülölelő szekrényektől szabadultam meg, ezek borzasztóan összenyomták a teret, és mivel a kabátoknak, cipőknek, táskáknak az új gardróbban (bal oldali ajtó mögött a lenti fotón) jutott bőven hely, így ezekre nem is volt szükségem.

A szekrények mögött ért némi meglepetés, úgy mint a fel nem csiszolt parketta rész, a rózsaszínre festett fal, és…

… a pergő falfelületek:

Na de, ez előfordul, könnyen lehet, hogy én is hagytam ilyet a Juditu Home 1.0-ban az új tulajdonosnak. Ilyen kis apróságoktól azonban nem ijedünk ám meg, csak konstatáljuk, hogy ez picit több munkával fog járni, mint eredetileg terveztük. Úgyhogy a kisméretű spaklim segítségével módszeresen végigkapirgáltam a falat, egészen az eredeti falmintáig, ami alig kivehető módon azért még látszódott.

Ezután durva és finom csiszolókockával is végigcsiszoltam a felületet, a fal kiegyenlítéséhez pedig ugyanazt a Poli-Farbe glettgipszet használtam, amit a nappali-konyha közti átjáró javításánál ITT.

Festés előtt áramtalanítottam, a nagyon rendes Szomszédom pedig jött segíteni, ő szerelte le a kapcsolókat és a konnektorokat.

Azt már tudjátok, hogy beltéri falfestés terén évek óta Poli-Farbe Platinum “hívő” vagyok, és mindenkinek ezt ajánlom, aki maga szeretné megszépíteni az otthona falfelületeit. Egy korábbi posztban már írtam számos előnyéről (ITT), de legfontosabb, ami miatt szerintem, veri az összes piacon lévő egyéb márkát, hogy remek állagából adódóan festéskor nem csepeg. Tisztán lehet vele dolgozni, nem kell az egész szobát lefóliázni, elég egy-két nagyméretű kartont tologatni a festendő rész alatt.

Egy réteg festés után pedig már szembetűnő a változás:

A parkettát kicsit megcsiszolgattam géppel a sötétebb részen, valamit javult is a helyzet, de ez a dolog nem ennek a posztnak a témája. Térjünk inkább rá az előszobában lévő régi ajtókra, úgy mint a gardrób, a WC, valamint a fürdő ajtaja.

Nos, ilyen ajtókat már festettem az előző lakásomban (ITT), szóval, ez a feladat sem volt új. Először is ajtót festeni mindig célszerűbb leszedve és fektetve, de nekem ez túl macerás, 3 ajtó bakokra fektetve sok helyet foglal, időben dupla annyi, hisz nem lehet egyszerre a két oldallal dolgozni. Úgyhogy, én inkább megtanultam leszedés nélkül lefesteni az ajtókat. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a felület legyen tökéletesen por- és zsírmentes, és a kilincseket le kell szerelni a festés idejére.

Ahogy a bejárati ajtóm festésénél (ITT) és a kis puffom megújításánál (ITT), úgy most is a Poli-Farbe Cellkolor Aqua töltőalapozóját alkalmaztam egy rétegben és a vízzel hígítható selyemfényű zománcfestékét két rétegben. Nálam a fehér az uralkodó szín, de már többféle árnyalat közül lehet választani ebből a festéktípusból is.

Mindkettőhöz szivacshengert használtam (tapasztalataim szerint, ez a matt és selyemfényű festékekhez a legjobb), illetve az aprólékos részeknél (zsanérnál, zár körül), vékony ecsetet. Az ajtó alá ilyenkor is kartont teszek, és rendszerint előbb a tokot festem le, majd az ajtó tetejét és a két oldalát (felülről lefelé haladva, az esetleges megfolyások így könnyebben korrigálhatók), végül pedig az oldalsó éleket, így nem szoktam belenyúlni a friss festésbe.

Bár a rétegek viszonylag gyorsan száradnak (pláne, hogy nálam remek kereszthuzatot is lehet ehhez csinálni), de érdemes kivárni az előírt 24 órát átfesthetőség tekintetében. Csiszolni egyáltalán nem csiszoltam a rétegek között, gyönyörűen terült nagy felületen a festék, még így függőleges helyzetben is. De nem csak az ajtókat és tokokat festettem ezzel a festékkel, hanem a radiátort és a gázcsövet is.

A régi kilincsektől megváltam, helyettük újakat tettem fel. Apróságnak tűnhet, de ez is elegánsabb hatást kölcsönöz az egésznek. Végül a bejárati ajtót púder színűre, a bemélyedő előszobafalat dalmata mintásra festettem, az ajtók pedig dekortapaszos díszítést kaptak. Az ajtók fölé egyedi felirat került, de ezekről a könyvemben olvashattok részletesen.

A kiadvány munkálatai közben több werk fotót is lőttem az előszobáról (amit folyamatosan küldtem a szerkesztőnek B. Tier Noéminek jóváhagyásra), ezek a képek akkor születtek:

Nagyjából 4 napot dolgoztam  az egésszel, kora reggeltől kimerülésig, de szerintem, nagyon megérte! Hogy tetszik a végeredmény?