Néha még számomra is hihetetlen, hogy néhány egyszerű ötlettel milyen jól át lehet fazonírozni dolgokat. Most megint a faház konyhájában ügyködtem, aminek meglehetősen látványos lett az ereménye.

Mielőtt belecsapnék a lecsóba, kigyűjtöttem az eddigi konyhával kapcsolatos blogbejegyzéseket. Az első kis változtatásokról ITT írtam, a fenyőágyból készített polcról ITT, a pult mögötti rész festéséről ITT (ezt azóta szintén matt latex festékkel, de ismét bézses árnyalatúra festettem), valamint a szemeskosárról ITT.

A mostani projekttel viszont odáig jutottam, hogy ez a konyha már végleg a múlté:

Nézzétek csak:

Pofonegyszerű, és költséghatékony megoldásokat alkalmaztam a meglévő bútorokon, hogy frissebb, üdébb legyen ennek a kis helyiségnek a hangulat. Persze-persze, ha az egészet nulláról csinálnám, teljesen másképpen tervezném, még falat is bontanék, de most az az elsődleges cél, hogy a meglévő dolgokat a lehető legegyszerűbben felpimpeljem. Első lépésként tehát leszereltem a frontokat (a fenti részen már korábban), és ezeket öntapadós fóliával fedtem be.

Fehér, magában mintás öntapadós fóliát választottam, amihez még ollóra, sniccerre és simítóra volt szükségem. 

Ilyen öntapadós fóliát egyedül is fel lehet rakni, de ha ketten csináljátok, könnyebb. Az egyik tartja a fóliát és egyenletesen húzza le róla a védőréteget, a másik meg közben szépen simítja.

Ha itt-ott mégis keletkezik levegőbuborék, azt a szélekhez közeli részeknél még ki lehet simítani, egyéb esetben viszont egy éles sniccerrel ez könnyen orvosolható: icipici vágást ejtve a púpos részen onnan kisimítható a levegő.

Egyébként az eredeti bútoron a korábbi márványos felület is fólia volt, amit nem szedtem vissza, hanem inkább jól letisztítottam, így ragasztottam rá az új fóliát. 

A felsőszekrény oldalára is raktam a fóliából, az élek viszont még így is csúnyák voltak:

A zsanér helyét valamennyire kijavítottam mestertapasszal, de jobbnak láttam, ha az egészet elfedem. Úgyhogy fogtam néhány tapétához való takarólécet, mérőszalagot, egy fűrészt meg csiszolópapírt és munkához láttam. 

Először az volt a gondolatom, hogy majd felragasztom a méretre szabott és csiszolt léceket, de végül a szög+ kalapács kombó bizonyult biztosabb módszernek. 

Részleteiben és az összhatást nézve is ezek a takarólécek nagyon mutatósak.

Megfordult a fejemben, hogy a polcok éleire is teszek lécet, de nem ugyanaz a mélységük, mint a korpusznak, így picit talán suta lett volna, ha nem egy síkban futnak a keretek, szóval ezt a gondolatat el is vetettem.  

Közben a márványmintás csempét is átfestettem a rezsó mögött, apróság, de mégis mennyit számít.

Egyébként ezen a rezsón a rántottától kezdve a lecsón át mindent lazán össze lehet dobni, és ezen készül a kotyogós kávé, valamint a teához való forró víz is.

Már csak egy pultot megvilágító funkcionális fényforrás hiányzik (most csak fővilágításom van), és akkor elégedetten fogok hátradőlni a konyhát illetően. 

A bejegyzés támogatója: