Mint tudjátok, korán kelő típus vagyok, és gyakorlatilag nem indulhat el a napom egy csésze – ágyban elfogyasztott – finom kávé nélkül. Ez a szokásom a mindennapi ébredéseim része akár hétköznapról, akár hétvégéről van szól…


Korábban kotyogós kávéfőzőm volt, amit egyébként szerettem, de mire lefőtt a kávé, addigra már egy csomó dolgot megcsináltam, így az ágyban kávéval ébredezős élmény elmaradt. Pár éve viszont vettem egy nagyon helyes ciklámen színű, kisméretű Nespresso gépet, ami a panel lakásom fehér konyhájában a szintén fehér csempe előtt nagyon szépen mutatott, és szuperjól passzolt a konyhai kiegészítőimhez is (konyharuhához, tálcához, stb.), nyilván, hisz nem véletlenül választottam ezt a karakteres színt.

Az új lakásom konyhájában ezt a kérdést kicsit újragondoltam. Bár maga a konyha lényegesen nagyobb most, de ez nem jelenti azt, hogy jóval több szabad pakolófelület áll rendelkezésemre. Mivel ezúttal az előzőnél sokkal nagyobb (magasabb) hűtőt vettem, így annak teteje – mint pakolófelület – ezúttal nem játszik, amit mondjuk annyira nem bánok. A mosogatótálca is jóval szélesebb a korábbinál, és az elektromos kiállások, valamint a hatalmas, pultra nyíló ablak is korlátozza, hogy hova kerülhet a kávégép. Bár az ablakot viszonylag ritkán nyitogatom, akkor viszont mindent el kell pakolni az útjából.

Ráadásul a munkalap és főleg a hátlap színe egészen sötét grafitszürke, ami picit benyeli a ciklámen színt, nem érvényesül olyan jól, mint anno a fehér háttér előtt. A konyhabútor frontjait egyébként már átfestettem barnáról fehérre (ezt a könyvben megnézhetitek, és később írok külön posztot is róla), de azért még bőven van benne mit csinálni. Szóval, úgy gondoltam, ha már amúgy is a saját stílusomra formálom az egész konyhát, amiben új “kávésarkot” alakítok ki magamnak, akkor a kávégépet is lecserélem!

A fent említett korlátozott pakolófelület, valamint a fejemben lévő kevés, de mutatós dekorációs elemek miatt – amit egyszerűen igényelek! – ismét csak kis méretű gép jöhetett szóba. Ezért a választásom az Essenza Mini típusra esett, ami a Nespresso eddigi legkisebb kávégépe. Modern, letisztult, kompakt kis masina, ami önmagában is mutatós dizájn-elem. Kétféle formában kapható, az egyik A vonalú, háromszögre hasonlító (fehér, lime zöld és piros színben), a másik teljesen letisztult, határozott élekkel rendelkezik, ez fekete, szürke, és fehér kivitelben kapható. Én az utóbbit választottam fehér színben. Mostanában amúgy is bekúszott a púder mellé a fekete-fehér páros, szóval ez a gép ilyen tekintetben is telitalálat most nálam, jól passzol a diy dalmata mintás kaspómhoz is.

Egészen más az összhatás, mint korábban. Mivel maga a kávégép tényleg nem foglal sok helyet, hihetetlenül vékony, így még 1-1 kisebb zöld növény is elfért mellette, ami szerintem nagyon jól mutat a monokróm környezetben. Most a pult közepén helyezkedik el a mini kávézóm, de amint sikerül a mikrót száműznöm valamelyik szekrénybe, véglegesen átveszi annak helyét a sarokban.

Szerencsére a konyhám egész nap világos, így a zöld növények jól bírják benne, az előző konyhámban a kis ablak és a kevés fény miatt miatt ezt a dolgot sajnos buktam.

A kapszulákat egyébként egy átlátszó, öblösebb tálban tartom, ami a növény mögött szépen elfér, bár kacérkodom vele, hogy beszerzek majd egy kapszulatartót, például egy ilyet.

A kávégép vezetéke most a felirattal dekorált vágódeszka mögött fut, jobb, ha a vezetékek nincsenek szem előtt. Ugyan általános alapelvem, hogy nem szeretem a praktikumot a dizájn oltárán feláldozni (pl. nem veszek meg azért egy fotelt, mert jól néz ki, de közben irtó kényelmetlen, vagy nem viselek olyan ruhát, ami menő, de az anyaga mondjuk irritálja a bőrömet…), ennek ellenére, nem igazán kedvelem, ha a konyhai gépek (vízforraló, kenyérpirító, turmixgép, stb.) kint sorkaznak a pulton, mondván “praktikusabb” a használat miatt kint tartani. Szerintem rendetlen, zsúfolt hatást kelt, így igyekszem ezeket a szekrényben tartani, és csak használatkor elővenni, ez esetben az elpakolás a rend javára nekem fontosabb.

Az Essenza Mini kávégép ez alól nyilván kivétel, már csak az általam választott fekete-fehér kivitel is annyira jól megdobja az összképet. Remélem, tetszett a poszt, én most megyek is és lenyomok magamnak egy kávét!