Éjfél van és mire befejezem ezt a bejegyzést minden bizonnyal már éjjel 2 lesz, de most már aztán tényleg megírom és feltöltöm ezt az anyagot, még akkor is, ha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Az a helyzet, hogy megint több lábon állok, mint kellene, és ha hiba csúszik a menedzsmentbe olykor hetek is eltelnek, hogy nem posztolok semmit, pedig van ám anyag bőven!

Ebben a hónapban az A Mi Otthonunk magazinban megjelent rovatom egy igazán csajos, rózsaszín felhős, romantikus álmodozás, melynek végeredményét Kosztolányi Timi újságíró kolléganőm hálószobájában kaptunk lencsevégre. Timi szintén a magazinnál dolgozik valamint ő az Otthon és dekor blog írója is. Imádja a lila és a rózsaszín árnyalatait és ezeket ügyesen kombinálja fehérrel, így színek tekintetében viszonylag könnyű dolgom volt. Így festett a helyszín, mielőtt elkezdtem volna garázdálkodni benne:

A stylingban némi hanyagságot megengedve magamnak, ezt műveltem vele:

Ezeket a betűket Timi hozta Barcelonából:

 

Timi egyébként maga is szeret alkotni, dekorálni, így neki köszönhetően saját készítésű ékszertartói is hozzájárultak az anyag összképéhez.

Számomra abszolút kedvenc az a Kinga Barátnőmtől megörökölt kedves – ámde annál rozzantabb állapotban lévő –  kisszekrény, ami már egy ideje az erkélyemen szellőzött. Merthogy nemcsak ramatyul festett, de mivel sokáig a pincében állt, így még igen intenzív dohos szagot is árasztott.

A fiókokat gyakorlatilag nem lehetett már kihúzni sem és sajnos a festékréteg úgy meg volt repedezve, hogy mszáj volt eltávolítani. Először spaklival estem neki, aztán hőlégfúvóval, aztán az éppen randira érkező lovagomat is ráizzítottam a projectre (nagyon jófej volt ám, azt hittem kirak a hőlégfúvómmal együtt, de nem), és így ketten viszonylag hamar végeztünk.

Miután a fiókokat valahogy kiszabadítottam a helyükről első dolgom volt levágni a fogantyúkat, amiken szintén vastagon állt az elöregedett zománc réteg.

Aztán alapos csiszolás következett először durvább, majd finomabb csiszolópapírral. Kíméletlenül zabálta a felület a csiszolópapírjaimat, de a multifunkciós  Bosch gépem – amivel előtte a fogantyúkat vágtam – jól bírta az üzemet, csak ajánlani tudom.

Aztán fatapasszal a réseket kijavítottam, majd száradás után megint finom csiszolás következett a glettelt felületen.

Aztán alapotó festés és végül matt fehér fedőréteg, lakkot nem tettem.

Utolsó lépésként a Kata segítségével rendelt csodaszép fogantyúknak lyukat fúrtam a fiokókra és a szekrényajtóra.

És ha már itt tartunk bemutatom a panel erkélyen helyet kapott “műhelyem”, ahol mindezt véghezvittem:

A szekrény ajtajára egy papír tortacsipkét lefújtam ezüstre, majd készítettem betűdablont és kivágva, valamint letakarva a már kész ezüst részeket fehérre fújtam. Ezt könnyedén rá tudjuk ragasztani a szekrényajtóra kétoldalas ragasztóval, vagy stiftes ragasztóval is, ha csak átmeneti dekorációnak szánjuk. Ha azonban tartós mintának készül, akkor nedvesítsük be a tortacsipkét, kenjük be a szekrény felületét a kijelölt helyen decoupage ragasztóval és óvatosan simítsuk rá a csipkét, ami a megelőző vizes művelet miatt igy szépen ki fog simulni a felületen.

A kivágott betűk rétegelt lemezből készültek. Először számítógéppel megterveztem a betűk típusát, nagyságát, kinyomtattam a kontúrokat, majd indigó segítségével átrajzoltam őket.

A szipiszupi Dremel Trio gépemmel kivágtam őket:

Lecsiszoltam a felületet és akril festékkel, valamint sprayfestékkel színeztem.

A tortacsipkés párnához használjunk textilfestéket. Tegyünk fóliát a párna rétegei közé, hogy az átszivárgó festék ne fogja meg a párna túloldalát. Domborúra fogott szivaccsal, óvatosa mozdulatokkal nyomkodjuk át a csipkézett részeken a festéket. Száradás után, ugyanígy betűt is festhetünk a párna közepére.

A tortacsipke egyébként rendkívül olcsó (25 HUF/db), jól lehet vele dekorálni, lehet színezni és sablonként is használható. Egy egyszerű lámpabúra tortacsipkével és némi sprayfestékkel teljesen új formát ölthet. Amúgy 2:22 van és én még mindig ezen a poszton szöszölök… nem vagyok alkotói válságban, egyszerűen a fotók kiválogatása, az átméretezés és hogy ekkora anyag befogadható formába kerüljön, ennyi időt vesz igénybe. Ja és persze nem vagyok elégedett, és még egy cikk megírása is vár rám, hurrrááá! Úgyhogy most néhány werkfotóval és egy videóval rövidre is zárom a posztot, ha valami nem világos, bátran kérdezzetek!

Fotó: Siklósi Zoltán

Az anyag az A Mi Otthonunk magazin 2011. novemberi számában jelent meg.