Nem az első az életemben, hogy parkettát festek, és ez a dolog sokszor megosztó is az olvasóim körében, ami teljesen érthető. Alapvetően én is az értékmentés híve vagyok, de vannak olyan helyzetek, amikor én festéssel mentem, ami menthető…

Szóval, azt többen is tudjátok, hogy amikor új ingatlant kerestem (ITT), akkor kifejezetten régi, parkettás lakásokat nézegettem, szerettem volna magamnak egy elegáns, polgári hangulatú otthont. A parketta összejött, és sok minden egyéb is, ami a vágyak listáján szerepelt, de az örömöm nem volt maradéktalan. A lakásban ugyanis összesen kb. 40 nm parkettázott padló van (előszoba, nappali háló), amit az évek alatt így-úgy-amúgy javítgattak, de teljes felújításon, szakszerű kezelésen nem esett át, erről árulkodnak a parketta réseiből kikandikáló ilyen-olyan színű kisebb és nagyobb tömítők, továbbá olyan karcolások, mélyedések, amik nem lettek felcsiszolva lakkozás előtt, valamint a lakkozásban lévő festékszőrök, hajszálak, szöszök és társaik.

Az előző tulajdonosok az előszobában felszedették a csaphornyos parketta elemeit (mert ez alatt lett elvezetve a melegvíz a fürdőből a konyhába), amit aztán vissza is rakattak, fel is csiszoltatták és szépen le is kezeltették. Na ebből, csak a szép felületkezelés lett valóban megfelelő, a rések eltüntetése és a javítások sajnos hagynak némi (sok) kívánnivalót maguk után. Ezeken a képeken látszik is, hogy az előszoba jóval világosabb, a csiszolás a nappali bejáratáig tartott:

Ezek pedig ilyen kis javított vagy inkább nem szépen javított hibácskák az előszobában:

Kérdeztem, hogy miért nem lett az egész (tehát a nappali és a háló is) rendbetéve? – “Azért, mert irreálisan sokba került volna”- kaptam a választ. Hozzáteszem, hogy a konyha, fürdő és az elektromos hálózat teljes felújításon esett át akkoriban (szóval volt itt szétbombázás is), így tehát nem arról volt szó, hogy nem lett volna rá pénz, idő vagy energia, csak éppen nem mindegy, hogy mennyi az annyi.

Amikor elkezdtem tavaly a lakást szépíteni egy árva fityingem nem volt, hétről hétre a bevételeket fordítottam a lakásra. A posztok sorozata fent van a blogon, 2018. áprilisától megtaláljátok az archívumban. Szóval a parketta kérdését is elnapoltam, meg hát lakva ismerszik az ember alapon, gondoltam előbb összeszokunk, kiismerjük egymás jó és kevésbé jó tulajdonságait, aztán meglátjuk, mire fut ki a dolog. Mostanra megismertem a parketta összes hibáját, a kicsiket és a nagyokat is, a felszínen lévőket és a felszín alattiakról is tudok ezt-azt. Megtudtam, hogy mind a 40 nm “megmentése” valóban sok pénzbe kerülne, mert olyan mélyedések, szétcsúszások, sérülések vannak, amiket sajnos egy sima csiszolás, réskitöltés és lakkozás vagy még inkább olajozás nem oldott volna meg.

Ha a hibák nem lettek volna, és csak a szín a gond, akkor a csiszolás megoldás lett volna. Fordítva, ha a szín rendben lett volna és “csak” az ilyen-olyan hibák vannak, azt még talán be is nyelem (és végül az előszobában be is nyeltem, ezt látni fogjátok később). De a kettő együtt nem OK. A terület nagy részét újra kellene rakatni, és akkor már ugye úgy célszerű, hogy az egészet… Ez nem olcsó mulatság. Egyébként, ha ez a hétvégi házam padlója lenne, valószínűleg eszem ágában nem lenne hozzányúlni, fognék egy szép szőnyeget, leteríteném a közepére, egy kanapé, egy hintaszék meg kályha és jól is van minden.

De ez a lakásom, az otthonom, itt kelek és fekszem, napi szinten koptatom a padlót. Így végül arra a döntésre jutottam, hogy a hibákat saját kezűleg megpróbálom kijavítani a legjobb tudásom szerint és a végén egy festéssel fogom elfedni javításokat és a lakkozott, sárga színű padlót… Nyilván ettől még nem lesz a padló összes hibája teljesen és szakszerűen megjavítva, de festés után jó eséllyel már csak én fogom tudni/látni, hogy hol és milyen bibije volt. Ez egyébként eléggé idő- és energiaigényes feladat, viszont költségekben minden egyéb megoldást magasan ver. És persze a döntésemben az is nagy mértékben közrejátszott, hogy pontosan tudom, nem ebben a lakásban fogok megöregedni, szóval, ha hosszú távra terveznék itt, akkor talán összekuporgatom rá a pénzt, de így inkább elmegyek abból a pénzből utazni, világot látni, és egyéb olyan dologra költöm el, ami az életminőségemet, komfortérzetemet emeli a mindennapokban.

Térjünk tehát a lényegre, és a fent mutatott hibákon túl még mutatok párat:

És ezekből sok van… (volt).

Ahogy említettem, az előszoba padlójánál kompromisszumot kötöttem és a hibáival együtt megtartottam úgy, ahogyan az előző tulajdonosok átadták nekem. De csak azért, mert a színe rendben volt. A nappali és a hálószoba parkettája összesen 35 nm, ezt 3 hét leforgása alatt az előző posztomban említett zónázó módszer segítségével pofoztam ki. Lássuk a lépéseket:

1. Hibák feltárása, tisztítás

Nos, a hálószobával kezdtem a dolgot, itt gyors kiürítés után alaposan kiporszívóztam, majd az összes kis résből, lyukból repedésből kipiszkáltam a koszt, törmeléket, száradt szivacsdarabokat és amit találtam. Sepregetés, porszívózás ismét, majd tisztítószeres sikálás négykézláb.

Ezt követően vagy háromszor mostam fel sima vízzel és utána megvártam a teljes száradást (még jó, hogy egész júliusban rekkenő hőség volt és legtöbbször némi szellő is jött mellé, minden sokkal gyorsabban száradt így).

2. Javítások

Alapvetően kétféle dolgot használtam a parketta javításához. A nagyon mozgó, kijáró részeket tömítő ragasztóval rögzítettem a helyére, és ezt használtam a nagyobb résekhez is.

A kisebb résekbe pedig festhető akrilt nyomtam, amit nedves törlőkendővel és az ujjamal jól a résbe húztam. Fontos, hogy ott, ahol a parketta kicsit mozog, tehát lépéskor van egy kis játéka, oda nem igazán ajánlatos nyomni egyiket sem, mert egy idő után a megszáradt festéssel együtt ki fog potyogni. Igazából arra próbáltam törekedni, hogy a nagyobb réseket kicsit eltömítsem, hogy a festék ne folyjon el benne feleslegesen, de nagyon figyeltem, hogy véletlenül se legyen teljesen kitöltve a rés, egészen a parketta tetejéig.

A falnál rugalmas XPS lapokból vágott csíkokkal töltöttem fel a hol szélesebb, hol keskenyebb dilatációs réseket, több sorban. Már a tudat is megnyugtatott, hogy ilyen szép letisztult cucc lesz a szegőlécem alatt, és nem holmi törmelék…

3. Festékkalkuláció

Sok-sok éve festek már (tényleg gyerekkorom óta), és az a személyes tapasztalatom, hogy zománcfesték esetén 1 liter festék kb. 10 nm-re elég egy rétegben, amit persze nyilván befolyásol a festék típusa, a felület nedvszívóképessége, páratartalom, az anyagot felvivő eszköz (ecset, henger), stb. Ez csak egy hozzávetőleges és jórészt működő számadat ahhoz, hogy ne vegyünk túl kevés, vagy túl sok festéket.

4. Alapozás

Én mindig Tikkurila Otex terméket használok padló festésnél, ez simán működik olyan felületen is, amit előtte nem csiszolt meg az ember. Bár tény, hogy minnél mattabb, porózusabb a felület, annál tartósabb lesz az alapozás, majd a festés. Én nem csiszoltam. Az alapozást két rétegben, szivacshengerrel vittem fel a felületre, és a résekbe is alaposan bedolgoztam.

Két réteg között minimum 8 óra száradásnak érdemes eltelnie, de még tutibb, ha kivárjuk a 24 órát. Mivel a festék oldószeres, csak folymatosan nyitott ablaknál működik a dolog.

Fedőnek Tikkurila Empire selyesmfényű zománcot használtam, ami szintén oldószeres és az alapozónál jóval lassabban szárad. Mivel ez is selyemfényű, így ehhez is megfelelő a szivacshenger. Amennyiben magasfényű festéket választunk, úgy a szőrös henger lesz a nyerő. A sötét felület miatt ebből is kellett a 2 réteg.

Ezekről mind írtam már korábban ITT aztán ITT , sőt egy eladásra felkészítésnél is mutattam már ITT de újra és újra előkerül ezért inkább leírom megint. Valójában bármilyen erősebb tapadású alapozó és jó kopásállóságú zománcfesték megfelel (sőt, akár vizesbázisú is lehet), de én évek óta ezt a párost használom használom, és mivel bevált az első perctől kezdve, ezért nem váltok. Egyébként a festéket színkártyából lehet színre is kevertetni (sőt az alapozót is), de nálam a fehér a befutó.

Zónaváltásnál sincs para. Az alapozók és a fedőrétegek lépcsőzetesen, kicsit eltolva vannak felkenve, tehát nem maszkoltam ki a határnál, így a másik zónából fokozatosan rákerülő rétegekkel szépen összeér a dolog, nem lesz csíkos, nem fog látszódni a festés. Ami tapasztalható esetleg, hogy a pár nappal korábban festett fedőréteg már vesztett a fényességéből, az új réteg pedig fényesebb lesz, de 2-3 nap alatt összeérnek és elnyerik végleges, egybefolyó, selyemfényű mivoltukat.

Idővel persze a fehér felület valamennyit sárgulhat napfénytől, vagy a szőnyeg alatt, illetve ha pl. valamilyen vegyszer csöppen rá. Ilyenkor át lehet gurítani még egy réteggel, mondjuk pár év múlva az egészet. És igaz ez akkor is, ha esetleg kopna az idő folyamán. A mozgó parkettaelemek mentén (akár a járástól, akár a hideg-meleg miatti hőtágulásból adódóan) a festék finoman meg fog repedezni, a parketta rajzolatai jobban elő fognak jönni.

Nem, most sem lakkoztam és nem is fogom. Lássuk akkor összefoglalva a padlófestés előnyeit és hátrányait (ami egyébként matt illetve selyemfényű járólapra és laminált padlóra is működik ám, bár utóbbit inkább cseréljétek, mint festitek, mert árban kb. ugyanott vagytok, cserébe nincs vele munka). Összefoglalva tehát:

Előnyök:

  • 3-4 nap alatt megújulhat a padló
  • nem jár nagy felfordulással
  • nem költséges, 10 nm kb. 15.000,- Ft (eszközök+festékek)
  • bármilyen színt ki lehet kevertetni
  • a végeredmény porszívózható, felmosható
  • kezdők is bátran belevághatnak
  • tökéletes home staging megoldás (ha eladnád, vagy csak szeretnéd pár évig jobban érezni magad otthon)
  • bármilyen MATT vagy SELYEMFÉNYŰ felület esetén működik ez a megoldás
  • sokkal jobban fog kinézni a lakásod
  • sokkal jobban fogod magad érezni

Hátrányok:

  • az alapozó és a zománc is intenzív szagot áraszt az oldószer miatt!
  • csak nyitott ablaknál vagy megfelelő szellőztetés mellett lehet vele dolgozni
  • ez a festékkombó inkább beltéren javasolt
  • fényes felületre is működik, de jóval sérülékenyebb lehet
  • a festett felületre mindig jobban kell vigyázni
  • csak pár évre szóló megoldás, ha egyszer megkopik, újra kell festeni
  • nem ajánlott rajta nagy bútorokat húzogatni, székek és egyéb bútorok esetén védőfilc kötelező!

A 35 nm-en összesen 55.000,- Ft-ot költöttem a festékekre, oldószerre, tömítőkre és egyéb apróbb dolgokra (pl. törlőkendő), eszközeim (henger, tálca, ecset) voltak itthon. 

A maga kis elfedett hibáival együtt nagyon megszerettem a végeredményt.

Egy utolsó és talán legfontosabb dolog a bejegyzés végére: nekem ez így a maga kis elfedett hibáival együtt tökéletes, és büszke vagyok, hogy saját erőből, kis költségből ki tudtam ezt a látványt hozni, de a festéses módszer csak egy alterníva a padló “újjászületésére”, nem feltétlenül ez a tuti megoldás minden régi, hibás padló esetén. Úgyhogy, fogadjátok meg a jótanácsomat, ha ilyenbe futtok egyszer, akkor mindeképpen kérjétek ki előbb egy vagy több szaki véleményét, járjátok körbe a témát minden oldalról, és csakis akkor fessétek le a parkettát, ha az érvek többsége e mellett szól. Vagy ha egyszerűen szerelemesek lettetek a fehérre festett padlóba…

A következő posztban mutatom a szegéylécet!

A bejegyzés támogatója: