A konyhában van egy része a munkapultnak, amit kezdetektől úgy terveztem, hogy itt majd egyszer egy megfelelő méretű bárszéken fogok ücsörögöni, reggelizni, kávézni, dolgozni… A több, mint három évvel ezelőtti beköltözésem óta most jött el az ideje annak, hogy ez végre valóra is váljon. 

Visszapörgetve az időt 2017 áprilisára ez volt az első részlet, amit az ablakról és az említett pultról készítettem:

Azóta a konyha elég látványos változáson esett át, volt falbontás (ITT), bútorfestés (ITT), járólap javítás (ITT), hogy csak néhányat említsek, na meg kisebb-nagyobb barkácsmunkák is, ezeket is mind megtaláljátok a blogon.

Jópár hónappal ezelőtt az egyik kedves olvasóm látta a régi retro bárszékeimet a faház pincéjéről készült egyik fotón és felajánlotta számomra a saját, feleslegessé vált hasonló bárszékeit.

Bevallom, hogy hezitáltam a dolgon, mert az eredeti tervem az volt, hogy itthonra majd készíttetek egy egyedi formát megfelelő méretben és már a srácokat is kinéztem hozzá, akiktől megrendelem… 

Végül rábólintottam a felajánlásra, hazahoztam őket, és azzal a lendülettel be is kerültek a munkapult alá, ahol azóta is csak várakoztak, hogy életet leheljek beléjük.

Láthatóan a 78 cm-es magasság nem passzol a konyhapult magasságához, így ezt a méretet 12-15 cm-rel mindenképpen meg kellett rövidíteni.

Gondoltam, hogy a faháztól hazahozom a tavasszal leköltöztetett régi, jó öreg, közel 10 éves dekopírfűrészemet, és majd azzal letudom gyorsan ezt a dolgot, de rendszerint a hazafele vezető úton jutott eszemve, hogy “áhh, a gépet megint elfelejtettem berakni”. Mivel nem csak a bárszék lábaihoz, de többször jól jött volna már itthon (pl. a szintén régóta tervezett ágyvég készítéshez), ezért végül úgy döntöttem, hogy veszek inkább egyet itthonra. 

Mivel a Bosch barkácsgépeim az elmúlt sok évben egyszer sem hagytak cserben, ezért márkahű maradtam. A választékból egy PST 800 PEL típus jött velem haza, ami a másik gépemhez képest eggyel jobb kategória, de még teljesen megfizethető áron kapható. Ezen van rezgésszabályozó, porvédő, és a tartalék/csere fűrészlapot a gépen is lehet tárolni, így tisztább, könnyebb, praktikusabb és ezáltal hatékonyabb a munkavégzés. 

A géphez extraként tartozott egy fűrészlap készlet, ezt eddig mindig külön vettem. Meg is tudom mondani, hogy hányszor, mert a mai napig megvan mindkét doboz és még mindig van bennük használható vágólap. Szóval egy ilyen készlet annyi barkácsmunkával amennyit én csinálok tényleg sok évre elég. Egyébként ha bármilyen szerszámot, gépet szeretnétek, akkor GLAMOUR-napok vagy egyéb kuponos akciók alkalmával érdemes a Praktikerben is szétnézni, mert pl. egy ilyen gép esetén -20% azért már jelentős kedvezményt jelent. 

Miután áttanulmányoztam az új gépet lemértem a lábvégektől 15 cm-t.

Igyekeztem kicsit ferdén jelölni és vágni is, mert a teljesen merőleges vágással a kifelé álló lábak a belső élükön támaszkodtak volna, ami egyrészről bénán néz ki, másrészről kevésbé stabil maga a szék.

Az új gép viszont bizonyított, levettem a rezgést, hogy tényleg finomvágás legyen és olyan szép lett a vágott rész, hogy még a széleket sem kellett csiszolnom. 

Persze, Franciska, a mindenkori üzemvezetőm és minőségellenőröm is beletette a magáét a munkába. Tudom, hogy mindig elviszi a show-t, és kutyát (haha) nem érdekli a bárszékek megújulása, de azért még megpróbálok talpon maradni mellette ezzel a DIY vonallal. 

Festés tekintetében nagyon sok klassz ötletet bedobtatok facebookon, én végül – bevallom – a legegyszerűbb verziót választottam. Abban biztos voltam, hogy a székeket nem fogom lecsiszolni (lazúrozva és lakkozva is van a felület), akkor már inkább a halál, vagy felhívom az asztalos srácokat, hogy nekiállhatnak az egyedi bárszékeknek. Szóval csiszolni egyáltalán nem akartam, még az ülőfelületet sem, pedig nem pont az a barna szín, amit igazán kedvelek. Nem lustaságból, egyszerűen úgy éreztem, hogy amennyi idő, kosz, csiszolópapír, stb. lenne, akkor inkább tényleg jobban megérné az egyedi székeket megcsináltatni.

Ok, akkor csak a lábakat festem át, de milyen szín legyen? Fekete és fehér között vacilláltam, de már annyi minden fehér itthon, hogy inkább a fekete felé húztam, amit Ditta is javasolt. Hozzáteszem a  fekete egyébként egyáltalán nem a kedvencem, de itt-ott van a lakásban belőle egy-egy folt, így simán belefért, hogy itt is legyen. Ráadásul ez a sötét szín a faragásokat kicsit “elnyeli”, kevésbé látszódnak messziről a faragások. És pont a faragások, hengeres formák miatt ezúttal nem is hengerrel és ecsettel dolgoztam, hanem sprayfestékkel. Alapozást nem használtam, hisz maguk a lábak nincsenek nagy mechanikai igénybevételnek kitéve, de pl. ha az ülőfelület is festettem volna, akkor csiszolás, alapozás, fedőfesték, matt lakk lett volna a sorrend. 

 

A szék ülőlfelületének széleit maszkolószalaggal körberagasztottam, az erkélyen mindent körbefóliáztam, kizártam magamat és nyomtam a festéket.

Pinty Plus sprayfestékhez ajánlom ezt a festékpisztolyt, amivel sokkal egyenletesebben, finomabban lehet fújni a felületre, így nekem 1-1 kis flakon festék, két rétegben felfújva pont elég is lett a két székre. Nagy flakonból (ami 400ml) csak egyet kellett volna használnom, de az nem volt itthon.

A védelem érdekében azért egy réteg matt lakkot is ráfújtam, azt, amelyiket a száraz növényekhez is használtam ITT, majd száradás után vissza is kerültek a helyükre.

Ok, tudom, hogy a radiátor sárga és nem túl szép a pult alatt, de itt volt, amikor megvettem a lakást és szerintem amíg én itt élek, ez itt is marad. Nyilván ki lehetne fordítani jobbra, vagy lehetne elé tenni valami menő takarást (utóbbin még gondolkodom), de addig is elég lenne, ha legalább átfesteném fehérre ezt a kis 60-as évekből ittragadt, kicsit kajlán álló, de egyébként szerethető és meleget adó kis vasat. 

A pult mellett egyébként van egy kis lerakóm, ami egy feketeteával megszínezett deszkából és négy – szintén sprayfestékkel lefújt – bútorlábból áll, Passzol a székekhez, bár ez nem volt cél, mert ez a kis lerakó jó időben az erkélyen van, csak nemrég hoztam be ide.

Ezen tartom a komposztálómat, ami nem más mint egy tányérral letakart kaspó. Menők a fémből készült, feliratos otthoni komposztálók, de mivel így is kényelmesen megoldható a konyhai komposzt gyűjtése, maradok ennél a verziónál. Ezt 2-3 naponta viszem le üríteni a közösségi komposztálónkba, IDE

Ezt a posztot természetesen itt ülve írom, közben kávézom és melegítem a tappancsaimat a sárga radiátoron, haha. 

Alapvetően nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, mindössze egy délelőtt alatt megvoltam mindennel (mármint a bő három év várakozáson túl) és ebben már a takarítás is benne van. 

Most, hogy ennyit rizsáztam a bárszékekről, jöhet a poszt legcukibb része (újra), aki békésen nyugtázta, hogy végeztem a barkácsolással, és visszakerült a szőnyeg a helyére…

A bejegyzés támogatója: