Már akkor tudtam, hogy a konyhabútort át fogom festeni, amikor új ingatlan kutatásakor először néztem meg a lakást. Az adottságai nagyon jók voltak, de a színvilága nem passzolt a stílusomhoz…

A konyha előéletéről már írtam (ITT), ezt érdemes elolvasni, hisz ezzel együtt lesz teljes a konyha átalakulásának története, ami a lakásom helyiségeinek elrendezésében itt található:

Ennek a bejegyzésnek a kiinduló pontja a konyhabútor festés előtti állapota, tehát ez:

Bár az ADEL típusú frontok (már nem kaphatók az Ikeában) valódi fa elemek és tényleg szépek, de sajnos a barna színvilág elég távol áll tőlem. Ez az árnyalat legalábbis mindenképpen. Őrült nagy mázli, hogy a korpuszok eleve fehérek voltak, így csupán a frontok átfestésével kellett foglalkoznom, ami azért nagyban megkönnyítette a dolgomat, bár így is többnapos munka várt rám.

Első lépésként az alsó elemekkel kezdtem: ilyenkor célszerű minden elemet leszedni, a fogantyúkat eltávolítani és fektetve festeni a bútor lapjait. Festés előtt azonban mindig kötelező az alapos zsír- és pormentesítés, ezen nagyon sok múlik. Én zsíroldóval, súrolószerrel, dörzsi szivaccsal és körömkefével is sikáltam, hogy makulátlan legyen a festendő felület. Utána többször áttöröltem nedves ronggyal is, hogy a tiszítószerekből se maradjon rajta semmi.

Szerencsére, most már nagyon jó tapadású alapozók is kaphatók, amik előtt nem feltétlenül szükséges csiszolni, pláne, ha a felület matt vagy selyemfényű. Bár az egyik kedvenc és bevált alapozóm továbbra is az Otex, amivel festettem már parkettát és lamináltat (ITT), járólapot (ITT), csempét (ITT), de egy jó ideje a Poli-Farbe Cellkolor aqua vízzel hígítható töltőalapozóját és vizes selyemfényű zománcát is használom és mivel nagyon jók a tapasztalataim, így ezúttal ezt a márkát használtam.

Korábban egy puff lábait festettem velük (ITT), legutóbb pedig a lakásom ajtajait és a bejárati ajtónál is ezeket vetettem be (ITT). Ezzel az alapozó és fedőfesték kombinációval nem csak fát, hanem fémet is lehet festeni, az már az agancsfogasomnál is bevált (ITT).

Szóval a festék maga nem volt újdonság számomra, pontosan tudtam, hogyan kell vele dolgoznom. A nagy felületeken szivacshengert, a sarkoknál pedig kis ecsetet használtam, mind az alapozó, mind a fedőfesték esetén. Az alapozót egy, a zománcot pedig két rétegben vittem fel, de sötétebb bútornál lehet kell még egy réteg. A termék leírása szerint 24 órát kell várni az egyes rétegek száradása során, ezt érdemes betartani.

Félúton így nézett ki a dolog:

Szerintem már ezen is jól látszik, hogy a grafitszürkével mennyivel finomabb megjelenést kölcsönöz a fehér.

Ezután a felső résznek estem neki. Megjegyzem, ez a “zónázó” módszer nekem nagyon bevált, kevesebb felfordulással lehet eljutni a végső eredményig, és már időközben is van sikerélmény. Szóval, a felső elemeknél a normál nyíló ajtókat leszedtem, a felfelé nyílókat viszont egyedül nem tudtam, így végül ezeket az idő rövidsége miatt (könyv fotózás) létrán állva, de többnyire felnyitott (kvázi vízszintes) helyzetben festettem.

Az üvegezett részeknél kivételesen nem használtam maszkolószalagot, ugyanis a maszkolószalag és a bútor szélének találkozásánál begyűlhet a felkent festék, és visszaszedve a maszkolót nem lesz szép az eredmény. Nekem legalábbis sokkal inkább bevált, hogy egy kisméretű ecsettel szépen végigmegyek az éleken az alapozóval és a fedővel is (itt egyébként elég volt 1-1 réteg). Nem kapkodva, de határozott mozdulatokkal, erről a létrán egyensúlyozva egy mini videót is csináltam a telefonommal, ITT megnézhetitek.

JÓ TANÁCS: Ha a festés nem lesz egyenletes (látszik az ecsetnyom, vagy rücskös lesz a felület), akkor a festékrétegek közötti finom csiszolással orvosolni tudjátok a problémát. Ez még nálam is előfordul (pedig igencsak rutinos vagyok a témában), ha például többször megyek át egy olyan részen, aminek a felszíne már kezd meghúzni.

Amikor november végén a kibontott falat is szépen körbegletteltem és kifestettem (ITT), már egész pofás volt az összkép a konyha felé:

A legfrissebb, mostani állapotában pedig így fest a konyhám:

A csaptelepet pár napja cseréltem cseréltem ki, ez kicsit elegánsabb, mint az előző verzió.

Összeségében nagyon elégedett vagyok az eddigi eredménnyel, csupán egy festéssel egészen megváltozott a konyha jellege. Ráadásul sokkal világosabb, tágasabb a konyha még ebben a szürke, borongós időben is, amikor napsütés nem igazán éri a helyiséget.

Persze, még nagyon messze vagyok a végétől, egy csomó kisebb-nagyobb elem hiányzik, és még csak egy fal van kifestve… A kávéfőzőmnek külön sarkot szemeltem ki, a mennyezeti lámpát újra kell gondolnom, idővel kell majd bortartó, valami praktikus függöny vagy roló az ablakra és még sorolhatnám. De mindent csak szép sorjában. A következő feladat a falfestés és a hűtő fölötti üres rész bepolcozása, berendezése.

Tartsatok velem továbbra is, mert még sok izgalmas projektet tartogatok számotokra.

A bejegyzés támogatója: