Legutóbb arról írtam, hogy a barkácseszközeimet miként tárolom és azt is megmutattam, hogy a lakás mely pontján fogom őket elhelyezni. Ehhez azonban ki kellett bontanom egy szekrényt, ami sokkal több meglepetést tartogatott, mint vártam.

Aki esetleg lemeradt volna az eddigi történésekről, az ITT elolvashatja. Tehát a kiinduló pont ez a beépített szekrény volt:

Maga a kibontás tulajdonképpen nem volt nehéz, sőt hangos és hosszú folyamat sem. Az elemeket levittem a pincébe, ott fognak várakozni a tavaszi lomtalanításig. Csak néhány csavar makacskodott, amiknek a fején vastagon állt több réteg zománcfesték, így ezekkel valamivel több dolgom akadt.

A szekrényajtókat tartó lécek mögött több helyen is omlott a vakolat (hurrá), főleg az ajtókereteknél, alig győztem kikapirgálni a mozgó darabokat. Itt már nagyon úgy festett a dolog, hogy ez nem 1-2 napos munkafolyamat lesz.

Muszáj volt többféle eszközt is használnom, hogy az összes falhibát feltárjam…

Voltak tiplik, amik viszonylag könnyen kijöttek a félig kihajtott csavarral együtt, de azért ebből is akadtak nagyon ragaszkodó darabok.

Semmiképpen nem akartam őket a falban hagyni, mert egyrészről nem lehet miattuk szépen glettelni a lyukat, másrészről a későbbiek folyamán, ha újabb lyukat akarnék fúrni bárhol a falon, előfordulhat, hogy egy műanyag tiplit darálok be… Ezért inkább eltávolítottam őket mindenhonnan.

A kibontás során találtam két vezetéket is: minden bizonnyal régen vonalas telefon volt ide bekötve. Ezt szépen kiiktattam a rendszerből, de azért mielőtt elcsíptem volna meggyőződtem arról, hogy véletlenül sincs köze a kaputelefonomhoz.

Az ajtófélfáról is bőven volt mit eltávolítani, több helyen darabokban vált le a festék, aminek a nagyját spaklival kapargattam le, majd csiszolóval is kénytelen voltam orvosolni a problémát.

Először 80-as, majd 120-as papírral csiszoltam és védőszemüvegben. Ez még úgy is rengeteg porral járt, hogy nem csiszoltam vissza fáig mindenhol a festéket (abba valószínűleg beleőszültem volna), hanem csak a pergő részeket dolgoztam össze az ép felülettel.

Az ilyenkor keletkező nagyon finom port előbb mindig összesöpröm, és csak utána jön a porszívózás, felmosás.

Alapos portalanítás után a falon javítandó részeket vízzel bespricceltem. Ez azért jó, mert így jobban tapad majd a felületen a felvitt anyag. A tiplik helyén maradt lyukak esetén tubusos glettet használtam, ezt több körben nyomtam a résbe, hogy teljesen kitöltse. A nagyobb falfelületek javítására por alapú glettelőgipszet kevertem, ezt már korábban is használtam a kibontott átjáró glettelésénél, ITT.

Az ajtófélfa sérüléseit (lyukak, repedések) mestertapasszal és kiméretű spaklival javítottam.

Miután minden javított rész megszáradt újból csiszolás következett (és sok por), majd ismét alapos portalanítás. Végül a fal és a javított fa keret találkozásánál festhető tömítőt vetettem be, amit kinyomópisztoly segítségével lehet használni.

Őszintén szólva, amikor kitaláltam ezt a szekrény projektet nem gondoltam, hogy ennyi pepecselős és sok kosszal járó munkám lesz vele. De innentől kezdődött az igazán jó rész: a kifestés, a polcok felrögzítése és a berendezés.

A falat ugyanúgy Poli-farbe Platinum fehérrel festettem, mint az előszoba falat ITT. Az ajtókereteket pedig ugyanazzal a Poli-farbe Cellkolor aqua-val alapoztam és festettem, mint a bejárati ajtómat ITT. A fal már egy réteg festése után sokkal jobban nézett ki, de a biztonság kedvéért én még egy réteget rágurítottam.

Bár az eredeti tervem az volt, hogy a régi rétegelt lemez polcokat megmentem, de ezt végül elvetettem: csak a kibontáskor láttam, hogy nem egybefüggő polclapokról van szó, így nem tűnt jó megoldásnak ezek festésével és visszahelyezésével bajlódni.

Inkább vettem fehér laminált polcokat (40×100 cm) és fehér konzolokat, amilyeneket már a kamrából kialakított gardróbomban is használtam, ITT. A lézeres szintezőmmel szinte tűpontosan és elég gyorsan tudtam az előfúrandó lyukakat bejelölni, úgyhogy fúrás és dübelezés után pikk-pakk a helyükre kerültek a polcok.

Ezután már csak az előre megszerkesztett feliratokat kellett a dobozokra ragasztanom (öntapadós papírra nyomtattam ki) és jöhetett a berendezés!

Mindennek gyönyörűen meglett a maga helye, sőt, az előre átgondolt, gondos tervezésnek köszönhetően sokkal több dolog elfér most, mint azelőtt.

Néhány okos megoldást is bevetettem, hogy a rendelkezésre álló teret maximálisan kihasználjam.

Ilyen például a szemeteslapát és a felmosóvödör elhelyezése.

A lapátot egy kampó segítségével a polc aljába csavartam a konzolon keresztül. Egy másik kampót ugyanígy rögzítve a konzol másik furatát is kihasználtam (így tehát a polc is rögzítve van a konzolhoz), azon egy kis papírtasak lóg, benne a porszívóhoz való porzsákokkal.

A felmosóvödör is felkerült a falra, méghozzá egy vitrázskampó segítségével (tiplivel van a falban). Annak érdekében, hogy a vödör a fel- és leakasztás során még csak véletlenül se karistolja össze a falat egy öntapadós filccsíkot ragasztottam a falra. A partvis és a felmosó a fémpolc (IKEA – MULIG) kampóin lógnak, a maradék kampókon pedig egy portörlő biztosan helyet kap még, csak ebből egyelőre nem találtam olyat, ami színben passzolna a jól megkomponált összképbe, haha.

A fenti polcokra is szépen bepakoltam mindent. Mivel a tégelyes festékeket és a sprayfestékeket is viszonylag gyakran használom, ezek kerültek a legelső polcra. Fontos, hogy a polcok távolságának meghatározásakor a helyigényre is nagyon figyeltem, így nincs az, hogy valami nem fér be, vagy túl sok hely marad feleslegesen.

A felső két polcra (ami később az alsó résztől külön lesz nyitható) azok a dolgok kerültek, amikre nagyon ritkán van szükség, így pl. itt kapott helyet az ütvefúróm, (ami a panel lakásomnál jó volt, de itt csak a lifttel határos falam vasbeton), vagy az akkus csiszolóm, amiből van vezetékes is, illetve a gyerekkori Lego-m, és a karácsonyi műfenyőm, valamint a karácsonyi díszek.

Így tehát a konyha felé vezető közlekedő résznek az egyik fele ezzel a projekttel teljesen rendben van. A másik felével (ahol a mosógépem áll) még nagyjából ugyanezt a mókát kell végigcsinálnom azzal a különbséggel, hogy ott nincs szekrényajtó, tehát csak a meglévő polcokat kell kibontanom és újragondolnom az elrendezést. Jogos lenne a kérdés, hogy miért nem csináltam egyszerre a kettőt!? A válasz röviden: túl nagy falat lett volna ezt egyedül egy szusszra megcsinálni, emiatt döntöttem a „zónás felújítás” mellett. Kis pihi után a másik résznek is nekiesek, és amikor az is készen van, akkor jöhet egy asztalos, aki mindkét helyre méretre szabja a bútorlap (szekrény)frontokat, amiket pontosan ugyanúgy fogok díszíteni dekortapasszal, mint az előszobai ajtókat:

Addig viszont felrögzítettem egy méretre szabott és felvarrt függönyt, célszerűen rugós karnissal, amit egy mozdulattal könnyedén leszedhetek majd később mindenféle nyom nélkül.

A függönyös megoldás praktikusabb, mint egy roló, amit folyton húzogatni kellene fel és le, hisz a függöny mögé bármikor kényelmesen benyúlhatok, a mögötte lévő dolgok pedig nem porosodnak. Remélem, tetszett a poszt és találtatok benne hasznos megoldásokat.

A következő kiszemelt helyiség a konyha lesz!

A bejegyzés támogatója: