Amikor fával dolgozik az ember, akkor a fűrészpor mellett számolnunk kell kisebb-nagyobb maradék faanyagok keletkezésével is. Ezeket érdemes elrakni, mert a haszontalannak tűnő darabokat is felhasználhatjuk még.

Decemberben készítettem ajándékba fenyődeszkából egy tacsit (ITT), és a vágás után megmaradt darabokat elraktam. Most azt találtam ki, hogy megpróbálok ebből fa kulcstartót készíteni a faház számára. 

Valami egyszerű, mégis cuki formát szerettem volna, olyat, amit a kontúrok alapján is fel lehet majd ismerni. Így a fenyőfa, a mókus és a róka jött szóba, végül a rókát választottam. 

Megrajzoltam papíron a formát, kivágtam és átrajzoltam a fára. Itt még nem tudtam, hogy hagyom natúr állapotban, vagy lazúrral vonom be, esetleg festem, úgyhogy a mintát úgy illesztettem a deszkára, hogy az orr rész pont kirajzolódjon a fában…

Ezt követően dekorpír fűrésszel vágtam ki. A készletemből egy olyan fűrészlapot használtam, ami a szokásos fűrészlapoknál vékonyabb és rövidebb, a fogazata is kisebb, sűrűbb, éppen ezért alkalmas íves vágásokhoz is. 

A munkadarabot egyébként 1-1 gyorsszorítóval rögzítettem a stabilan álló asztalhoz, így úgy tudtam vágni az anyagot, hogy egyáltalán nem mozdult el. Több, kintről befelé tartó vágásvonallal dolgoztam, így nem kellett a fűrészlapot megerőszakolni.

Vágás után ez pottyant ki a faanyagból: 

Erről normál, finom, majd szuperfinom csiszolószivacsokkal távolítottam el a sorját.

A kontúrok finom kidolgozásához (füleknél, nyaknál, farokrésznél) tűreszelőt is használtam. Ebből egy egész készletet vettem a Praktikerben, és alig vártam már, hogy végre kipróbáljam.

Nagyon jól bevált, a különböző formájú reszelőkkel egészen precízen simára lehetett dolgozni az élek találkozását. A reszelgetés után az egészet még egyszer “átsimogattam” a szuperfinom szemcséjű csiszolószivaccsal.

Végül pedig egy szemescsavart rögzítettem a róka fejébe egyszerűen kézzel belecsavarva:

Ahh, milyen jó, hogy minden egyes kis barkácsbigyóm rendszerezve van, így csak bele kellett nyúlnom a megfelelő dobozba. Ennek hasznosságáról már írtam ITT.

Végül úgy döntöttem, hogy befestem a formát. Ehhez elővettem azt az egészen szürkére (szinte már feketére) kevert vizesbázisú zománcfestékemet, amivel a wc csempéjének mintáját festettem ITT. Ebből kivéve egy kis mennyiséget fehérrel kivilágosítottam és egy csepp kék és víz is került bele…

Végül az egészet matt lakkspray-vel fixáltam, így a festéket a sok kulcs kevésbé fogja kikezdeni. 

Ezentúl ez a kis rókacica lesz a kulcsok örzője…

Ha tetszett a poszt, és Ti is készítenétek valami hasonlón cuki formát, akkor ezekre az alapanyagokra lesz szükségetek:

A bejegyzés támogatója: