Tag: Juditu Home 1.0

Tudom, hogy nagyon várjátok már az új lakással kapcsolatos aktuális híreket, de még mielőtt teljesen belemélyednék, szeretném megosztani Veletek, hogyan búcsúztam el az előző lakásomtól…

Bizony, így van. Az én drága, szeretett otthonomnak, az általatok is jól ismert Juditu blogger rezidenciának hamarosan új lakója lesz!

Múlt héten osztottam meg Veletek Facebookon a nagy hírt, miszerint úgy döntöttem, eladom a lakásomat! Nagy örömmel fogadtátok a bejelentést, hisz nyilván, ha ez a kis dizájn lak elkel, akkor lesz egy új hely, ahol megint egyedi diy ötletekkel igyekszem majd meleg hangulatú otthont teremteni, ami természetesen sok-sok új posztot is jelent számotokra. De ne szaladjunk ennyire előre!

Ezzel a bejegyzéssel már hetek óta adós voltam Nektek (sorry), de most végre itt van! Panel korlátok között meglehetősen elégedett vagyok az eredménnyel, úgyhogy remélem, sok hasznos és költségkímélő ötletet tudtok meríteni majd belőle.

Mint tudjuk, fehér és fehér között is van különbség. Többféle falfestékkel volt már eddig dolgom, de évek óta minden tekintetben a Poli-Farbe Platinum fehér festéke az abszolút befutó nálam. Hogy miért? Máris elárulom!

Egy ideje rakosgattam a nappalimban egy retro, kopott, de szerkezetileg jó állapotban lévő négy lábú puffot, hogy majd egyszer rendberakom. Na, ennek most jött el az ideje!

Úgy látom, különösen szeretitek azokat a diy projekteket, ahol viszonylag kevés alapanyagból, kis energiaráfordítással valami jópofa születik! Nézzük, hogy egy egyszerű fa ládából mit lehet kihozni netto 1 óra munkával.

Napok óta csípősek a reggelek, tocsogunk az esőben, de hát ilyen kérem az ősz! Megfelelő öltözékkel nincs is ezzel semmi gond, de a kinti barkácsolós, festegetős időszaknak sajnos lőttek. De mi van akkor, ha mégis égető fontosságú valamit lefestenünk?

Akár sokat dolgozik az ember otthon, akár keveset, nem árt egy olyan kis helyet szorítani a lakásban, ahol a kötelező feladatokat kellemes környezetben tudjuk elvégezni. Mert hát vidámabb a munka, ha kedves tárgyakkal, emlékeket idéző apróságokkal vesszük magunkat körbe, nemde?

Tudjátok, hogy mennyire szeretek a mini erkélyemen lenni, akár dolgozom, akár pihenek… A nyári melegben magamat jeges limonádéval, a terepet pedig vidám színekkel és mintákkal frissítettem fel!

Tök unalmas panel folyosó? De nem nálam! A szomszédaim (és persze a magam) örömére felvirágoztattam az egyik közös falrészt, méghozzá falfúrás nélkül. Jöjjenek hát a részletek!

Végre, végre, végre! Nagyon vártam már a jó időt, és most, hogy itt van, mindjárt neki is fogtam a tavaszi nagytakarításnak, méghozzá legelőször a minierkélyen.

Bevallom, az idei húsvét valahogy nem hozott annyira lázba, a tojásról maximum egy jó rántotta jut eszembe! De, azért mégis hoztam Nektek valamit, ami így az ünnepek kapcsán (és utána is) remek inspiráció lehet.

Tudom-tudom, még a konyha cicomázással is adós vagyok és belengettem Nektek a hálószoba frissítést is, de most egy kisebb fajta káoszt érzek a saját rendszeremben, így nem az előre eltervezett tematika szerint, hanem inkább az érzéseim mentén újítok/újulok.

Jó ideje élek már a kis panelemben, 13 éve. A régi lakásfotók között kotorászva elárasztott egy csomó kedves emlék, és a könnyek: sírva röhögök!

Még pontosan két hét van karácsonyig, az ajándékokkal persze sehogy sem állok, de a nappali már teljes ünnepi díszben pompázik!

Tegnap havazásra ébredtem, úgyhogy ezzel hivatalosan is megkezdődött nálam a téli időszak. A szőrmés holmik már előkerültek, de mostantól egészen tavaszig hangulatfényekkel is melengetem magam.

Nem tagadom, egyszerűen odavagyok a finom, puha pasztell árnyalatokért. Főleg a krém, rózsaszín és bézs színek letisztult verzióit kedvelem, és ezek nem csak az öltözködésemben, de az otthonomban is meghatározóak.

Sokáig vártam rá és Ti is, de végre készen van az új konyhabútorom! Semmi flanc, semmi felesleges csicsa, csak könnyen tisztán tartható minimál elemek, amik mindent praktikusan elnyelnek…

Pár hét (kényszer)pihenő után lassan, de biztosan a konyhaprojekt is újból halad előre. Nem, sajnos még nincsen készen, de már látom a fényt az alagút végén!