Tag: Praktiker

Az idei nyár kedvence lett számomra a konyhaablak alatt elhelyezett egyedi ültetőasztal. Sokkal egyszerűbben összeállt, mint azt korábban gondoltam, amikor még csak vágyakoztam egy ilyen növényes asztalka után..

A mostani posztban szereplő polcot, már láthattátok korábbi bejegyzésemben, de magáról az elkészítés lépéseiről és arról a szemléletről, ami megbújik mögötte, még nem írtam. Egészen mostanáig. 

Egy ideje adós vagyok ezzel a poszttal, de most végre a teraszon ücsörögve, a reggeli kávémat kortyolgatva bepötyögöm szépen…

A szüleim szanálnak és rendet raknak a kerti sufniban, és mondták, ha bármi kell nekem, vihetem. Az a sufni számomra maga a kincsesbánya: tele maradék, régi, sérült, de DIY szempontból még hasznosítható holmival. Ilyen pl. az a régi madárodú, amit most kipofoztam, és immár a kert bejáratánál amolyan “cégérként” díszeleg.

Korábban, úgy képzeltem, hogy majd teljesen új lécekből fogom a komposztálót körbekeríteni, aztán később rájöttem, hogy régi, viharvert raklapokból is jól mutatna, sőt!

Rögtön tisztáznám is a címet: így hívom azt a kis műanyag talicskát, amivel a telken fel-le húzogatom a cuccokat, faágakat, zöldhulladékot és olykor óvatosan megpakolva kibontott téglákat is…

Néha még számomra is hihetetlen, hogy néhány egyszerű ötlettel milyen jól át lehet fazonírozni dolgokat. Most megint a faház konyhájában ügyködtem, aminek meglehetősen látványos lett az ereménye.

Annyira szeretem, amikor egy diy projektben egyszerre kap szerepet az újragondolás, az újrahasznosítás, a kreativitás, a kézügyesség, egy gyerekkorban megtanult technika, és persze némi matek, hogy optimalizálva a méreteket a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az előszobai fogasból készült cipőtartó polc pont ilyen.

Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait. 

A kert végében van egy öreg cseresznyefám. Nem csak isteni finom piros szemek teremnek rajta, de van egy jó vastag ága, amire most egy hintát lógattam fel.

Most, hogy még az eddiginél is több időt töltök itthon, a régóta tologatott apró-cseprő barkácsolnivalók még inkább szúrják a szememet. Tudjátok, azok a dolgok, amikhez ugyanúgy elő kell venni a szerszámokat, kosszal járnak, és bár kis munkák, de azért pár óra így is elmegy velük…

A hajnali fagyok miatt még mindig nem merem megnyitni a házban a vizet, pedig tavaly ilyenkor már üzemelt a hideg-melegvizes rendszer. Ez persze továbbra sem gátol meg abban, hogy a faház kertjében tevékenykedjek. 

Nem is tudom már, mikor forgattam utoljára együtt Márkkal  közös projektet. Idén – március elején – viszont újra sor került rá, és most, hogy a videó is elkészült, megmutatom, hogy mi minden történt a forgatás napján.

Amióta belevágtam a februári Dobd ki a szemetest! kihívásba, rendületlenül áztatom, sikálom az itthon még fellelhető csavaros tetejű üvegeimet, amiket korábban összegyűjtve üvegvisszaváltókban adtam le. A címke alatti ragadós résszel viszont nem minden esetben tudtam sikeresen elbánni… Mostanáig.

Picit fogtam a fejemet, amikor realizáltam, hogy a stílusváltás miatt az összes bútoron le kell cserélnem a szép, gyémánt formára hajazó akril fogantyúkat… Egy híján 30 db fogantyú cseréje ugyanis nem olcsó mulatság. Kivéve persze, ha az ember maga gyártja le őket.

Sokszor hangsúlyozom, hogy a lakberendezésben, illetve az otthonunk kialakításában az egyik legfontosabb szempont a praktikum megteremtése. Persze, ezt sokszor felülírja a lakás adottsága (méretek, fényviszonyok, elektromos kiállások, stb.), az anyagi lehetőségek, vagy bármilyen egyéb ok, és ilyenkor hozunk döntéseket arról, milyen kompromisszumot vagyunk hajlandóak megkötni. 

Vettem egy szőnyeget, aminek valójában a másik oldala tetszett meg igazán, remek diy alapanyag. Ráadásul kifutó termék volt, az eredeti ár töredékéért (3499,- Ft-ért) jutottam hozzá, bolond lettem volna otthagyni.

Amióta egyértelműen megfogalmaztam magamnak is, hogy némi stílusváltást fogok eszközölni, azóta egyfolytában kattog az agyam, mit hogyan kellene itthon átvariálni… Csak úgy cikáznak a fejemben az ötletek és az egyiket, most meg is csináltam!

Akarjuk vagy sem, de az idő előrehaladtával, a trendekkel és még sokminden mással együtt mi is változunk. Ki jobban, ki kevésbé, ki így, ki úgy, kívül is, belül is. Lakberendezési stílus tekintetében nálam most jött el az a pont, ahol az arany csillogást és a púder uralmat szeretném megtörni elindulva ezzel egy másik irányba…

Az elmúlt években, különösen a legutóbbiban nagyon sok olyan diy ötletet mutattam Nektek, amiben sprayfestéket is használtam. Arról viszont még sosem írtam, hogy mi történik nálam a kiürült flakonokkal…