Tag: Praktiker

Hónapok óta keresgéltem már szemetest a konyhába, de egyszerűen nem találtam a megfelelő darabot. Így végül újragondoltam egy meglévő műanyag kukát.

És ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a faházikó bejáratánál lévő eredeti küszöb teljesen megadta magát. Semmi baj a hibát a felismerést követően azonnal orvosoltam is!

Jópár hete áll a medence a faház kertjében, úgyhogy eljött az idő, hogy erről is írjak kicsit. Tapasztalt medencetulajdonosoknak valószínűleg nem lesz benne sok újdonság, de aki még csak a gondolattal játszik, annak érdemes beleolvasni.

Vajon mit lehet készíteni egy 30 év után lebontott pergola még ép – vagy épnek mondható – elemeiből? Erre a kérdésre nagyon sok kreatív választ kaptam Tőletek, egyik jobb, mint a másik!

Kiskoromban is imádtam a tűz mellett ücsörögni és fogyasztani a parázs felett készült finomságokat, akár grillezésről, akár szalonnasütésről volt szó. Most sincs ez másként, ráadásul tényleg csak pár dolog szükséges ehhez az időtöltéshez…

A legutóbb posztolt étkezőben már láthattátok, de most közelről is megmutatom azt a parafa és fekete műanyag táblákból álló fali dekort, ami az asztal mögött látható. 

Remek szervezéssel és egy szuper csapattal elbontottuk a terasz felett rogyadozó pergolát, hogy jövőre épülhessen helyette egy új. Picit azért hiányzik, mert már teljesen a szívemhez nőtt még ilyen állapotában is…

Anyukám kapott egy törött őzike porcelánt és megkérdezte, hogy ilyen állapotban kell-e nekem. Nanáhogy! Hisz – Fazekas Anna ismert műve alapján – már gyerekkorom óta tudom, hogy a törött lábú őzikéket egy kis gondoskodással igenis meg lehet gyógyítani…

Néhány korábbi fotómon már kiszúrhattátok a Fortuna kőszobrot elmosódva a háttérben. Most megmutatom őt egészen közelről, és azt is, milyen változáson ment át a kezeim között.

A legutóbbi posztjaimban találkozhattatok már a kertbe kihelyezett függőággyal és függőfotellel is. Ezek biztonságos, teherbíró rögzítéséről ugyancsak érdemes pár szót ejteni.

A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.

Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…

Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve. 

Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.

Bármilyen házról is van szó (legyen az kicsi vagy nagy, kőépület, fa, netán vályog) a megfelelően kialakított csapadékelvezetés a hosszú élettartam egyik szükséges feltétele. Nálam sincs ez másképpen a faházam esetén.

Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…

Apránként, de elkezdtem csinosítani a házat kívülről… Bemelegítésként a pince ablakával kezdtem, amit a festés előtt alaposan elő kellett készíteni. 

Az utóbbi időben teljesen átállt az agyam a hulladéknélküli dekorációk készítésére. Legújabb kiszemeltem egy átlátszó, geometrikus felületű bonbonos doboz, amit itthon fellelhető alapanyagokból fazoníroztam át.

Mostanában az eddiginél is nagyobb szerepet kap nálam, hogy új tárgyak vásárlása helyett inkább régi dolgokat újítsak meg. Mindezt úgy, hogy igyekszem itthoni alapanyagokból, eszközökből dolgozni…

Elkezdtek virágozni az erkélyen a fehér, műanyag balkonládában lévő muskátlik… Arra gondoltam, hogy talán jól mutatna, ha a műanyag ládák előtt lenne valamiféle festett fa korlát lécekből, így hétfő reggel ezzel a projekttel indítottam a hetet.