Tag: Praktiker

Lassan két és fél éve lakom itt, és még csak most jutottam odáig, hogy a mosdó fölé végre tükör kerüljön. Nem, nem lustaságból, csak valahogy a fürdőszoba felújítását a többi helyiség kipofozása mindig beelőzte…

A pinceajtó fehérre festésekor felkerült egy új kilincs, sőt, egy klassz szarvasos akasztó is, amire fontam egy szép – picit ünnepi hangulatú  – koszorút. Mutatom máris a részleteket.

Az elmúlt majdnem két évben vettem olyan termékeket is a Praktikerben, ami nem barkácsalapanyag, mint pl. szerszám, festék, faáru, vagy csavarok, hanem kifejezetten lakberendezési kiegészítő vagy háztartási eszköz. Mostanra egy jó kis posztanyagra való gyűlt össze belőlük. 

Mégpedig a Tatratea üvegéből kialakított pumpás mosogatószeradagoló. Mutatom is, milyen pofonegyszerű ötletről van szó, bár a működéssel azért kicsit megszenvedtem…

Hónapok óta keresgéltem már szemetest a konyhába, de egyszerűen nem találtam a megfelelő darabot. Így végül újragondoltam egy meglévő műanyag kukát.

És ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a faházikó bejáratánál lévő eredeti küszöb teljesen megadta magát. Semmi baj a hibát a felismerést követően azonnal orvosoltam is!

Jópár hete áll a medence a faház kertjében, úgyhogy eljött az idő, hogy erről is írjak kicsit. Tapasztalt medencetulajdonosoknak valószínűleg nem lesz benne sok újdonság, de aki még csak a gondolattal játszik, annak érdemes beleolvasni.

Vajon mit lehet készíteni egy 30 év után lebontott pergola még ép – vagy épnek mondható – elemeiből? Erre a kérdésre nagyon sok kreatív választ kaptam Tőletek, egyik jobb, mint a másik!

Kiskoromban is imádtam a tűz mellett ücsörögni és fogyasztani a parázs felett készült finomságokat, akár grillezésről, akár szalonnasütésről volt szó. Most sincs ez másként, ráadásul tényleg csak pár dolog szükséges ehhez az időtöltéshez…

A legutóbb posztolt étkezőben már láthattátok, de most közelről is megmutatom azt a parafa és fekete műanyag táblákból álló fali dekort, ami az asztal mögött látható. 

Remek szervezéssel és egy szuper csapattal elbontottuk a terasz felett rogyadozó pergolát, hogy jövőre épülhessen helyette egy új. Picit azért hiányzik, mert már teljesen a szívemhez nőtt még ilyen állapotában is…

Anyukám kapott egy törött őzike porcelánt és megkérdezte, hogy ilyen állapotban kell-e nekem. Nanáhogy! Hisz – Fazekas Anna ismert műve alapján – már gyerekkorom óta tudom, hogy a törött lábú őzikéket egy kis gondoskodással igenis meg lehet gyógyítani…

Néhány korábbi fotómon már kiszúrhattátok a Fortuna kőszobrot elmosódva a háttérben. Most megmutatom őt egészen közelről, és azt is, milyen változáson ment át a kezeim között.

A legutóbbi posztjaimban találkozhattatok már a kertbe kihelyezett függőággyal és függőfotellel is. Ezek biztonságos, teherbíró rögzítéséről ugyancsak érdemes pár szót ejteni.

A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.

Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…

Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve. 

Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.

Bármilyen házról is van szó (legyen az kicsi vagy nagy, kőépület, fa, netán vályog) a megfelelően kialakított csapadékelvezetés a hosszú élettartam egyik szükséges feltétele. Nálam sincs ez másképpen a faházam esetén.

Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…