Tag: régiből újat

Napok óta molyolok a mosókonyha projekten, és bár lassan, de haladok vele. Néha irtó fárasztó precíznek és alaposnak lenni, és már nagyon szeretnék rajta túllenni, de tudom, hogy a végeremény miatt megéri türelmesen, aprólékosan végigcsinálni az egészet.

Mindig is szerettem volna egy külön helyiséget a lakásomban, ami teljesértékű mosókonyhaként funkcionál. Ahol nem csak mosni lehet, de kényelmesen elfér minden háztartási eszköz, tisztítószer, és a mosnivalókat színek és fajták szerint is lehet szortírozni. Ilyenem egyelőre nincs, de azért okos megoldásokkal valami hasonlót fogok magamnak készíteni.  

Egy éve, hogy március 31-én este beköltöztem az új lakásomba. Még elég messze vagyok attól, hogy minden szegletében az ízlésemet tükrözze, de visszatekintve az egy év alatt lezajlott “munkálatokra” azért jó látni, hogy mennyit változott a kezdeti állapothoz képest…

Nemrég mutattam egy fotót facebookon, amin egy lakberendezési tanácsadás projekt előtte/utána állapota volt. Megdöbbentően sok negatív kritika érkezett az “utána” állapotra, ezért úgy gondoltam, hogy az amúgy is bemutatásra szánt projektet egy kicsit más szemszögből is elemzem.

A konyha “szépítése” kisebb és nagyobb, látványos és kevésbé látványos munkálatokkal is jár. Általában minden nehezebb, több napig tartó folyamatot egy könnyebb vált fel, így, ha nem is rohamléptekkel, de azért szép lassan haladok előre.

A blogomon többször írtam már arról, hogy mennyire jó dekorációs alapanyagnak tartom a sprayfestéket. Gyorsan lehet vele látványos eredményt elérni, és még azok is bátran dolgozhatnak vele, akik még csak kezdők a diy területén.

Tavaly, ősz derekán hívott fel jó barátom, Bezerics Dani azzal a kéréssel, hogy meg kellene néznem egy remek helyet, amit kiszemelt magának. Ezúttal nem a Balaton környékét, hanem kis hazánk fővárosát célozta meg egy újabb – balatoni életérzést magában hordozó – vendéglátóhely nyitásával.

Már akkor tudtam, hogy a konyhabútort át fogom festeni, amikor új ingatlan kutatásakor először néztem meg a lakást. Az adottságai nagyon jók voltak, de a színvilága nem passzolt a stílusomhoz…

Általában nem szoktam a tanácsadás típusú munkáimról posztolni, hisz ilyenkor többnyire magánlakásokban fordulok meg, és bármennyire is jó hangulatúak és eredményesek ezek a találkozások, nem tartoznak a nagyközönségre (mégiscsak magánszféra…). Ezúttal azonban kivételt teszek, mert most nem lakásról, hanem egy picike fodrász szalonról van szó.

Pár éve volt már arról szó, hogy lesz könyvem, amiben diy divatcuccok szerepelnek. Sajnos, ez pont egybeesett azzal az időszakkal, amikor +12 kg volt rajtam, így a ruhák és a kiegészítők jó részét inkább nem rajtam, hanem modell alkatú Viki Barátnőmön fotóztuk be.

Az előző lakásomban nem volt kamrám, de elég jól elvoltam nélküle. Az új lakásomban van, viszont azt gondolom, hogy amíg több kabátom van, mint befőttem és lekvárom, addig nincs is rá szükségem. Úgyhogy a kamrából gardróbot csináltam!

Egy ideje rakosgattam a nappalimban egy retro, kopott, de szerkezetileg jó állapotban lévő négy lábú puffot, hogy majd egyszer rendberakom. Na, ennek most jött el az ideje!

Végre-végre! Most, hogy ennyire hasítok a blogon bejegyzésekkel, nem csigázlak Titeket tovább a beígért Télikert bejegyzéssel sem. Jöjjön hát az elmúlt hónap legizgalmasabb diy munkája sok fotóval!

Nem gondoltam volna, de a tavaszi Café Flore projekt után őszre is becsúszott egy szuper, nagyobb ívű diy munka! Ezúttal nem kávézót, hanem bisztrót dizájnolok, vagányan hangzik, ugye?

Home staging, azaz eladásra felkészítés. Rendkívül hasznos dolog, ha ingatlan eladásról van szó. A legutóbbi munkám során egy belvárosi lakást kellett  – eredetileg kiadás céljából – ráncba szedni, és van benne néhány olyan hasznos dolog, amit akár saját otthonunkban is érdemes alkalmazni.

Két hónap megfeszített munka után véget ért az év eddig legkedvesebb diy projektje: a Café Flore július 1-én hivatalosan is megnyitott. Csoda egy időszak volt ez számomra, nem csak szakmailag, de emberileg is…

Az idei év eddigi legizgalmasabb (diy) munkájáról fogok most írni. Bár még nyakig benne vagyok, de már most látványos a változás, úgyhogy ezt mindenképpen szeretném megmutatni Nektek.

A legutóbbi betűfújós sztorim után elmaradt a sikerélmény és emiatt egyáltalán nem voltam nyugodt. Azonnal kellett találnom valamit, amit lefújok és tutira nem fürdök be vele.

Jó ideje élek már a kis panelemben, 13 éve. A régi lakásfotók között kotorászva elárasztott egy csomó kedves emlék, és a könnyek: sírva röhögök!

Az idei évben ez a negyedik Otthon a kertben forgatás, amiben én is részt vettem! Jöjjön tehát egy újabb egynapos, őrületes, színes-szagos projekt, amit Márkkal és lelkes önkéntesekkel követtünk el.