Van a kertben egy kis vadregényes, tujákkal körbevett rész, ami tény, hogy nagyon hangulatos, de mivel fő közlekedési útvonalon van, így használat szempontjából már kevésbé praktikus. Ezt nemrég orvosoltuk is.

Mivel a kertet jórészt erdő öleli körbe, úgy voltam vele, hogy nem baj, ha itt-ott kicsit terep- és növényrendezünk, különben pár év múlva dzsungel lesz, ami az elején még romantikus, utána viszont már inkább elhanyagolt hatást kelt. Egyébként meg tudjátok, milyen a természet, visszaveszi, ami az övé… 

Szóval, ezen a fotón jól látszik, hogy a jobb oldali részen, két tuja szinte teljesen összenőtt. 

Mivel érkezéskor itt jövünk fel (és nem keresztbe a kerten az épített falépcsőn), sokszor kényelmetlen áthaladni cuccokkal, vagy bármit fel-le cipelni. Ráadásul a napfény hiánya miatt sötét, fű így itt nem nő, és egy-egy kiadósabb eső után jókat lehet tapicskolni a sárban. 

Arról nem beszélve, hogy a szúnyogok kedvelt lakhelye, esélytelen csípés nélkül megúszni az áthaladást.

De mutatom a helyzetet a másik oldalról is, ami egyszerűen csak bántja a szememet:

A tuja hátsó fele el van száradva, mivel erről az oldalról szinte alig kap fényt, és a kúszófenyő is kezd ránőni . Erről a sötét részről egyébként már akkor is írtam, amikor a kötelekből megépítettem a díszkorlátot (ITT), amivel igyekeztem egy kicsit elvonni a figyelmet a kevésbé szép növény részekről.

Tehát megvizsgálva a helyzetet mindössze két szerszámra volt szükségünk: egy ágvágóra, és egy láncfűrészre. 

Az ágvágóval a kisebb, vékonyabb, leginkább száraz ágakat csíptük le.

 

Az akkus láncfűrésszel (ITT írtam róla) pedig a vastagabb részeket távolítottuk el. 

Jól látszik ezen a képen, hogy mennyire volt a belső rész elszáradva.

A levágott ágakat kisebb darabokra vágtuk, ezeket szokás szerint a kert végi erdős “komposztálóban” gyűjtjük. 

Az egészen kicsi fanyesedékek pedig a kerti komposztálóba mentek (ami még mindig nincs körbekerítve, ezért inkább nem mutogatom). 

Tisztogatás után így fest a terep. Már napos és félárnyékos részei is vannak, és a lépcsőhöz való út kitisztult, és a szúnyogok is odébb költözhetnek, haha. Majd egy picit még a másik tuját is formázzuk, de azt nem szeretném felnyírni, az alul mindenképpen marad bokros.

Távolról is egészen kitisztult a kép. Persze, még majd kell füvezni, növényeket ültetni (egy párat már el is ültettem azóta), hogy kevésbé legyen kopár és színtelen a tuja környéke.

Hamarosan jövök a folytatással.