A raklap dizájn nem újdonság, de mi csak most jutottunk oda, hogy végre kezdjünk valamit az erkélyen sorakozó darabokkal. Olyan jól kitaláltuk, hogy mi legyen belőle, de majdnem beletört a… dekopír fűrészünk.

Merthogy úgy terveztük, hogy a raklapokat hosszában vágjuk félbe, hogy meglegyen a 40 cm-es mélység, így kettőt egymásra rakva kész is az állvány.

Na de, így azokon a rögzítő kockákon is át kellett vágnunk magunkat, amik a raklap alját és tetejét összefogják. És persze ehhez nem volt itthon megfelelő szerszámunk, ráaadásul a nagyméretű szögek is éppen itt vannak beverve… okoskodtunk, hogy hol legyen a közép, hogy egy vasszöget se találjunk el.

Próbálkoztunk kézi fűrésszel, körfűrésszel, ékelős szétfeszítős kalapácsos módszerrel…végül vettünk a dekopír fűrészbe olyan hosszú fűrészlapot, amivel egyik és másik oldalról is átfűrészelve sikerült végre kettészelni. A módszer nem túl professzionális, de működik.

Ezután pedig alapos csiszolás és tisztogatás következett, mert a rések között mindenféle kis élőlények laktak, amikkel nem szívesen lennék tartósan egy fedél alatt. Miután egész újszerű állapotba került, lefestettem és lelakkoztam, ugyanazzal a módszerrel, mint a dobogónál.

Minden kis résbe alaposan bedolgoztam a lakkot, biztos, ami biztos. Ezután már csak a lábakat fúrtuk fel, amit az Ikeában vettünk.

Persze addig kupi a köbön, az előző állványból kipakolt könyvek a dobogón tornyosultak…

Azért megmutatom, hogy milyen volt előtte a “média részleg”:

És íme, ilyen most: