Úgy döntöttem, hogy még mielőtt nagy lelkesen belecsapnék a faházas munkálatokba, megpróbálok az itthoni feladatlistáról minél több pontot kipipálni. Most a mellékhelyiség van soron, ami a legfrissebb projekttel a “99%-ig készen van” kategóriába lépett.

Ennek a kis helyiségnek a korábbi állapotáról ITT írtam, a kisebb-nagyobb munkálatokról ITT, a csempe festéséről ITT, és végül a fűtéscső átfestéséről ITT. Ezekkel a munkálatokkal egészen megváltozott a wc kinézete:

Ami viszont nem került vissza a régi dolgok közül az a papírguriga tartója, így a wc papírt a tartályon tároltam. Nem valami praktikus megoldás, és gagyi az egész összkép, bár a natúr fonott kosár amúgy önmagában nem néz ki olyan rosszul. Ettől persze még át fogom festeni a poszt végére, haha. 

Nálam nincs túl sok minden a wc-ben, tényleg csak a legszükségesebbek, viszont ideje volt ezeknek is végre a megfelelő helyre kerülni.

A papírguriga új tartóját már rég felszerelhettem volna, ha nem lettek volna problémák a rögzítési pontokkal. A régi csempében ugyanis (direkt) benne hagytam a tiplit gondolván, hogy majd simán felrakom az új tartót erre. Hát ez nem jött össze…

Úgyhogy fogtam egy négyszöglécet és bejöltem úgy, hogy a falon lévő lyukaktól oldal irányba 2-2 cm-rel nagyobb legyen. 

Aztán fogtam és a már jól ismert dekopírfűrésszel leszabtam nem is egy, de mindjárt két darabot. Egyiket a wc papír tartó alá, egyet pedig a kosár alá. A széleket csiszolószivaccsal szépen eldolgoztam. 

Egyébként ezeket a munkákat mindig az erkélyemen csinálom, és azért nem lesz nagy kosz és por, mert ilyenkor a porszívó csövét a gépre csatlakoztatom. Így már tényleg csak minimális fűrészpor kerül a földre (a szőnyeget persze felhajtom). 

Következő lépésként fúrtam 1-1 lyukat az egyik lécbe (a wc papír tartósba), pont olyan távolságra, mint a csempén. Azért kell előfúrni, mert egyéb esetben a rögzítőcsavar simán szét tudja repeszteni a fát, aztán lehet elölről kezdeni az egészet.

Takarítás és visszarendezés után nyugiban, napsütésben egy finom kávé mellett nekifogtam a festésnek. Ehhez pontosan ugyanazt az általam fehérből és feketéből kikevert sötétszürke Poli-Farbe Cellkolor Aqua festéket használtam, amit a csempemintázáshoz. Ugyanebből egyébként hígítva és világoskék hozzáadásával a rókás kulcstartót is lefestettem, ITT

Alapozót ezúttal nem használtam, mert sem a tartólécek, sem a kosár nem lesz komolyabb mechanikai igénybevételnek kitéve (aminek során lekophatna a festék) , így ezt most megspóroltam. A léceket két rétegben kentem le, a kosárnak elég volt egy. Fontos megjegyeznem, hogy alap esetben minden fonott, szőtt felületet inkább sprayfestékkel érdemes fújni (gyorsabb és szebb az eredmény), de én nagyon szerettem volna, hogy a kosár színe és fénye pont olyan legyen, mint amilyen a léceké, illetve a csempecsíkoké, így bevállaltam a pepecselést. 

A biztonság kedvéért 24 órán át kint hagytam az erkélyen, hogy a rések között is megszáradjon a festék. A végeredmény egyébként kicsit bekeményítte a kosarat, aminek örülök, mert így nem nyeklik-nyaklik úgy, mint natúr állapotban (nem mai darab már ez sem). 

Az elemek rögzítéséhez összesen 3 különböző méretű csavart használtam. A leghosszabbakkal rögzítettem a kifúrt elemet a falra, ezeknek a fejét később le is festettem szürkére, hogy kevésbé látszódjanak. Az egészen kicsi, de tömzsi csavarokkal raktam rá a wc papír tartót. Ezeknek a helyét nem kellett előfúrni, mivel csak félig mélyedtek a fába. A vékony kicsi csavarokra pedig 1-1 alátétet raktam, és ezekkel együtt rögzítettem a kosarat a tartólécre. 

Magát a lécet pedig egyszerűen ráragasztottam a csempére pontosan ugyanúgy, mint a szegőléceket a falra, ITT

A ragasztót hagytam egy éjszakán át száradni, utána jöhetett a fent említett alátét+csavar kombó.

A csavarfejeket és alátéteket szintén lefestettem utólag, bár ezek teli kosár esetén végképp nem látszódnak:

Végre kényelmesen lehet intézni a dolgokat, nem kell az embernek hátrafele kitekeredni… 

Már csak az új lámpát kellene felpattintani a helyére, hogy ne csak egy izzó világítson, de ezt leszámítva itt nem tervezek már több munkát végezni.

A bejegyzés támogatója:

5 hozzászólás

  1. Komolyan mondom, hogy gyönyörű. Olyan letisztult! Erre születtél, kétségtelen, és én nagyon köszönöm, hogy ezt a tálentumod megosztod velünk. Ölelünk érte!

    Válasz

  2. Én festett felületre eddig nem mertem semmit ragasztani, mert féltem, hogy a súlytól leválik a festék, Neked már van tapasztalatod erről?

    Válasz

  3. Szia!

    Van arról tapasztalatod, ha “véletlen” le kell szedni ezt a ragasztót, akkor azt hogy lehet? Mennyire sérülhet a felület amire ragasztod?
    Pl ahol a teraszod falára ragasztottad, az ablakpárkányra, az közvetlen falon van… Tetszik, hogy nem kell furkálni, csak mi van, ha változik az elképzelés idővel.

    Köszönöm az infót és az inspirációkat 🙂

    Gabriella

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük