Erre a projektre már egy ideje készülök, főleg lélekben. Sokat aludtam rá, mire neki mertem ugrani és végre felrajzoltam az elképzelésemet a falra és belemártottam az ecsetemet a festékbe…

A történet még jóval korábban kezdődött, mint ahogyan a festékeket megrendeltem volna az előző hálószobai festéshez, amiről ITT írtam már.

Először is pár éve már az őzek és szarvasok rajongója vagyok, ami a faházzal még inkább felerősödött. Sőt, anyai nagypapám vadász múltja révén a trófeák és agancsok sem idegenek vagy riasztóak számomra, hisz mindig voltak körülöttem lakásdekorációként. Van internetről letöltött ingyenes hátterem kinyomtatva és keretbe téve, van porcelán és kerámiafigurám, és a faház logójába is beleszerkesztettem egy őzikét.

Másrészről nagyon szerettem volna már a hálószobába valami mutatós dekorációt az ágy mögötti felületre, ami nem polc, galériafal, faliszőnyeg vagy fonott dekoráció (mint pl. makramé vagy rattan elem). Nagyon tetszenek, és sok helyen jön szembe, de  – talán pont emiatt is – valami egészen másra vágytam.

Aztán persze beugrott a tapéta, amikből eszméleten jó mintákat lehet választani, de a félig felfestett falon nekem már sok lett volna…

Na jó, akkor legyen festés, azt amúgy is szeretem, na de mégis mi kerüljön a falra? A régi hálószobámban rácsmintát festettem fel (ITT), a nappaliban feliratokat (ITT), ezeket kilőttem, a virágok/levelek felfestése meg annyira nem hozott lázba, és kivételesen a geometriai mintázat sem, pedig azok is nagy kedvenceim.

Aztán egyszer csak beugrott az a vad ötlet, hogy mi lenne, ha egy brutál nagy őzike- vagy szarvasfejet festenék. Színes tapétán már láttam ilyet virágokkal kombinálva, de én valami egyszerűbb, letisztultabb verziót szerettem volna, ami az itthoni egyre erősebb natúr világba beleillik. 

Az őzikét a környezetemben páran leszólták, mondván: gyerekszobás, úgyhogy rágódtam még pár napot rajta. Valahogy mégis úgy éreztem, hogy ez egy olyan ötlet, ami ha egyszer szöget ütött a fejemben, akkor muszáj véghezvinnem, így némileg koncepciót váltva inspirációnak egy fiatal pettyes szarvast választottam. Nem az volt a célom, hogy egy valósághű példányt vigyek fel a falra, hanem az, hogy illusztrációként jelenjen meg.

Előtte már kicsiben is festegettem, de pontosan tudtam, hogy a falra nem tudok majd ugyanazzal a technikával festeni, mint vízfestékkel az akvarell papírra… Tudtam, hogy ez egy nagyon meghatározó eleme lesz a hálószobának, és reméltem, hogy nem szúrom el. Bár erre megvolt a B-terv: visszafestem fehérre, mintha mi sem történt volna, haha. A projektben az egyik kihívás az volt, hogy úgy szerettem volna véghezvinni, hogy nem teszem ki a lábamat itthonról (korlátozások ugyebár) és a festéken kívül nem költök rá pénzt. Tehát nem megyek el kinyomtatni a felnagyított kontúrokat és nem bérelek projektort sem…

Mielőtt bármibe belefogtam volna, lefestettem a korábban szürkére színezett részt, ami 10 cm magasan még kilógott a bézs festés felett. 

Következő lépésként csináltam egy tervet laptopon, ahol meghatároztam a formát, és a méretet. Ezt utána egyszerűen átmásoltam egy négyzethálós papírra, amin a rácsok segítettek abban, mettől-meddig tartson az állat maga, na meg persze a részletek: a fülek, a szemek, az orr és így tovább. 

Először maszkolószalaggal jelölgettem ezeket a pontokat, a függőleges felezőben pedig a lézeres szintezőm volt ismét segítségemre.

 

A fő vonalakat szabókrétával jelöltem, mellyel sokkal egyszerűbb dolgozni, mint ceruzával, könnyebben el is lehet távolítani (akár egy kis sörtés ecsettel). 

A négyzethálón felrajzolt formához képest picit kisebbre vettem a füleket és az orr részen is módosítottam. A szabókrétás rajz végül így nézett ki:

A festéshez Poli-Farbe Platinum egyrétegű beltéri falfestékeket használtam, F1 fehéret, N30 nádat és A10 árvalányhajat (amilyen a nappalim színe is). 

Valamint bevetettem még egy fekete színű Poli-Farbe színezőfestéket, ami nem csak diszperziós homlokzati és beltéri falfestékek színezésére alkalmas, de önmagában intenzív színhatású falbevonatok készítéséhez, díszítő festésekhez is kiváló.

A korábban felrajzolt vonalakat először a púderes árnyalatú árvalányhajjal festettem át, illetve a fehér részeket finoman átsimítottam fehér és árvalányhaj keverékével, enyhén nedves ecsettel. 

 

A mozdulatokat, színeket, árnyalatok keverését először az egyik fülön teszteltem. A feketét elsőre kicsit soknak találtam, és az erősen kontúrozott szélek sem tetszettek igazán.

Úgyhogy ebből visszavettem a nád árnyalattal, és felbátorodva, picit lazább ecsetvonásokkal haladtam tovább.

 

A fal textúráján a szárazecsetes technika egyébként nehezen működött, szemcsés maradt a felület, ezzel a fejbúb résszen azért volt egy kis küzdelem.

Amikor minden részlet a helyére került már csak a fekete és fehér színekkel dolgoztam. Az ecsetek, amiket használtam, nagyon régiek, kopott sörtések, amik kifejezetten alkalmasak voltak a “szőrös” részletek megfestéséhez.

A szarvas jobb füle esetén (ami a kedvenc részletem), jól látszik az is, hogy a fehér részek utolsó ecsetvonásként kerültek fel:

Ez pedig a nyaki rész:

Egyébként a végtelenségig lehetett volna még finomítani, de úgy voltam vele, hogy ezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni, így egy ponton – amikor úgy éreztem, már inkább csak rontanék rajta – eldobtam az ecseteket, és visszatoltam az ágyat a helyére:

A deszka ágyvég még nagyon hiányzik (ezért most csak jól felpúpoztam oda a párnákat), és a jobb oldali komód fölé is el tudnék még képzelni néhány függesztett növényeket, esetleg valami kis polcot, de ezt még később megálmodom.

Számomra ez egy különleges faldekoráció, egyedi és karakteres hangulatot kölcsönöz a hálónak.

Látom reggeli készülődés közben a fürdőszobai tükörben, de még a hálóban lévő falitükörben is visszaköszön:

Egyébként nincs mindig szem előtt, a konyha felől nézve bizonyos szögből nem is látszik, és ha igen, akkor is csak félig. A fodros lámpaernyőnek viszont innen is mennie kell…

A hálóba betekintve ilyen az összkép, nekem nagyon tetszik, pláne, ha visszanézem, honnan indult a dolog, és milyen változásokon ment már át (ITT)…

Ezt a projektet kb. másfél nap alatt csináltam meg, szóval ha valami hasonlóba vágnátok, mindeképpen szánjatok rá egy hétvégét. 

A bejegyzés támogatója: