A pinceajtó fehérre festésekor felkerült egy új kilincs, sőt, egy klassz szarvasos akasztó is, amire fontam egy szép – picit ünnepi hangulatú  – koszorút. Mutatom máris a részleteket.

Aki esetleg lemaradt volna a pinceajtó festésének lépéseiről, az ITT olvashatja el. 

A kopott és sok helyen barna festékcseppes korábbi kilincset már a festéskor kicseréltem egy újra: 

Igazából a legfőbb szempontom az volt, hogy színben passzoljon a felső zárhoz és ilyen kilincset találtam is a Praktikerben. 

A rögzítés pofonegyszerű volt, hisz az előző kilincs csavarfuratai megegyeztek az új kilincsével, így a kis IXO-val egyszerűen behajtottam a rögzítő csavarokat. 

Még bal kézzel, fotózás közben is gyerekjáték volt. Ennek a típusú kilincsnek a kialakítása viszont kicsit szélesebb és “mélyebb”, mint amilyen az előző volt, így egy kicsit meg kellett csiszolni azt a takarólécet, amire éppen ütközött a széle. Lapos ráspollyal csináltam, mivel a csiszolóm otthon maradt. Egyébként nem tartom a faháznál a gépeket (dekopír, csiszoló, fúró), mert az itthoni munkáimhoz is sokszor kellenek, így inkább mindig jönnek velem, ha tudom, hogy a faháznál is barkácsmunka van. Na de, itt nem számítottam rá, hogy kell egy kis csiszolás, faragás….

Múltkor már írtam, hogy az ajtón lévő rácsot csak letisztogattam és lefestettem. Mögé egy szúnyogháló darabot vágtam be, ami a szúnyoghálós projektből (ITT) maradt. Ez azért célszerű, hogy a kisebb bogárkák se közlekedjenek itt ki-be kedvükre.

A szúnyoghálót most egyszerűen ragasztópisztollyal rögzítettem fel.

Aztán tettem egy kört a kertben és gyűjtöttem néhány növényt a kosaramba. A zöld szín és a piros bogyók miatt valóban kicsit karácsonyi jellegű a dolog, de nem zavar, hamarosan úgyis lehet készíteni a karácsonyi dekorációkat is.

Két hosszú, vékony, rugalmas, leveles gallyat sodortam egymásba és erre rögzítettem körbe az ágakat. A kúszófenyő levelei meglehetősen szúrtak, így kesztyűben dolgoztam és ezeket az ágakat több helyen dróthuzallal rögzítettem az alaphoz. 

Anyukám egy régiségboltban akadt rá erre a szarvasos akasztóra, ami egyébként az előszobában is megállná a helyét (vagy bárhol a faházban), a pinceajtón viszont nemcsak mutatós, de az éppen aktuális koszorút is könnyen rá lehet akasztani. 

És ezzel a pinceajtó projektet – kívülről – befejezettnek nyilvánítom. Merthogy belül még nincs lefestve, és idén már biztos nem is lesz. 

Persze, a koszorú idővel elszárad, de a kertben bőven terem hozzá alapanyag, így bármikor tudok újat készíteni.

A bejegyzés támogatója: