Tavaly, amikor a bambusznád kerítést és a kerti hangulatfényeket rendeltem (ITT), bedobtam a kosárba egy nagyméretű lombgyűjtő zsákot is. Akkor még csak sejtettem, hogy praktikus társam lesz majd a kerti tevékenységeknél, most viszont már el sem kezdem a munkát nélküle.

A nyári kertészkedésnél vegyesen gyűjtögettem bele bokrok levágott ágacskáit, elszáradt gallyakat, a fenyőkről folyamatosan potyogó tobozokat. 

Ősszel már összegereblyézett avar is került bele. Természetesen semmit nem égetek el (erről már írtam korábban), és zöldhulladék zsákba sem gyűjtöm, pedig itt van külön matrica rá, és így lerakva a gyűjtőhelyen el is szállítanák. Nálam viszont egy része a diófa melletti – egyelőre még körbekerítetlen, de méretes – komposztálóra megy (levelek, ágnyesedékek), másik felét (nagyobb ágdarabok) a kert alján lévő erdős részen gyűjtök, így szépen visszakerül minden a természetbe.

Na mondjuk oda lehordani a megtelt zsákokat felér egy kardió edzéssel, a 10. forduló után már rendesen lóg a nyelvem…

Ebből a típusú zsákból kétfajta méret kapható, a 150 és a 272 literes. Én tutira mentem és a nagyobbat választottam, ami utólag nézve is jó döntés volt.

Sokszor szó szerint rogyásig pakoljuk, ilyenkor már ketten visszük le. 

A kert hátsó része is kezd egyre pofásabb lenni, a sövényt rendberaktuk  (erről már írtam ITT), és most ide is felkerült olyan bambusznád kerítés, mint a függőágy mellé.

Fotóztam egyet a fenti szobából (itt éppen az egyik feldarabolt fatörzset gúláztuk, és a vékonyabb ágakat vágtuk rövidebb részekre), ahonnan jól látszik a bambusznád takarás a kerítésen.

De mutatom közelről is szemből:

Valamint oldalról:

Ez a bambusznád kerítés 75%-os belátás korlátozást biztosít. Sokkal jobban fest így az összkép, mint a zöld drótkerítéssel. Jó látni azt, hogy a szorgos kis hangyamunkának megvan az eredménye a kis birtokon. 

   

A munka nem áll meg, és közben igyekszem feldolgozni a megújítások közben készült fotóanyagot is, mert van még pár dolog, amikkel így is lógok. 

A bejegyzés támogatója: