Már csak szűk két hét van az adventi időszak kezdetéig, és aki nem az utolsó pillanatban akar kapkodni a dekorációkkal, annak ideje elkezdeni már most a készülődést. Így gondoltuk ezt mi is a kis kertész/dekoros barátaimmal, akikkel múlt vasárnap összejöttünk, hogy egy közös adventi alkotás keretében hangolódjunk a közelgő ünnepi időszakra.
Már tavaly is szerettem volna erről írni hosszabban, de most, hogy már harmadik alkalommal szerveztem ilyen szűk körű közösségi programot, tényleg itt az ideje, hogy elmeséljem, honnan indult ki ez az egész, és milyen mélyebb tartalom van mögötte azon kívül, hogy pár jó holmi gazdát cserél.
Amikor 2018 őszén megkaptam a faház kulcsait, még nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. Csak azt éreztem, hogy az erdő ölelésében elhelyezkedő telken valami nagyon jó vár rám. Mint oly sok mindent, ezt is az ösztönöm vezérelte, cseppnyi tudatosság sem volt benne…
Egészen pontosan november 1-én volt a hivatalos blogszülinap, de a helyzet az, hogy idén ez teljesen kiment a fejemből. Korábban minden évben nagyon készültem rá, volt élő videó, nyereményjáték, sokszor blogposzt is, aztán ezek szépen lassan elmaradtak, mert egyszerűen más dolgok lettek fontosabbak.
Múlt héten a STIHL jóvoltából ismét egy nagyon színes programon vehettem részt. Ezúttal a Füvészkertbe invitáltak, ahol az ilyenkor aktuális őszi kerti teendők voltak terítéken, de most nem csak lelkes hallgatók voltunk, hanem kipróbálhattuk a kerti munkát segítő gépeket, sőt, ültettünk is szezonhoz illő növényekből válogatva…
Egy ideje szerettem volna már eljutni Szomoru Miklós mesebeli kertjébe, és ez most októberben a STIHL meghívásának köszönhetően végre meg is valósult. Úgy voltam vele, ha már a Pilis felé veszem az irányt, akkor mindenképpen beugrok Márk barátomhoz is egy kávéra, olyan régóta tervezgettük már, hogy összefutunk.
Május elején említettem meg először a facebookon, hogy idén nincs kedvem felállítani a medencét (és bajlódni vele) sőt, talán el is kellene adnom, mert bár tényleg kihasználjuk, azért sokat is kell vele törődni, hogy mindig szép és tiszta legyen a vize… Akkor többen írtátok, hogy ezt gondoljam át, mert milyen jó lesz majd csobbanni benne a nagy kánikula idején, viszont
Mikor télen egy hetet töltöttünk a hófedte hegyek között, tudtam, ide vissza kell térnem valamikor a nyári hónapokban is. Szerettem volna látni az üde, zöld alpesi legelőket, be akartam szippantani a fenyőillatú levegőt, és vágytam arra, hogy ismét nagyokat barangoljak olyan magasságokban, amilyenekre hazánkban pusztán a természeti adottságok miatt sincsen lehetőség…
Eltelt 1 év úgy, hogy nem vettem új ruhát, cipőt, táskát, vagy bármilyen más öltözködéshez szükséges kiegészítőt magamnak. Ígértem, hogy összefoglalom a tapasztalataimat, hát most megteszem. Nem tudom, milyen hosszú lesz a poszt, de azért érdemes bekészíteni mellé egy finom kávét…
Az elmúlt két hétben volt itt minden: kánikula, napokig tartó esőzés, vihar, de amikor csak tudtam kint dolgoztam a kertben. Kisebb-nagyobb részek estek át látványos változáson, mutatom is őket sorban…
Az elmúlt bő fél évben a Jófogással karöltve egy kampányba kezdtünk, melyben a körkörös fogyasztás fontosságára igyekeztünk felhívni a figyelmet. Hónapról hónapra különféle használt tárgyak fordultak meg valamilyen módon a kezem alatt, melyekről a közösségi felületeimen rendszeresen hírt is adtam, de úgy gondoltam, tanulságos és inspiráló lenne felfűzni ezt a hosszú időszakot egy blogbejegyzésben…
A hajnali fagyok, a sok eső és a szeles idő miatt idén a tervezettnél később, két hét csúszással indítottuk el a faházas szezont. De hát ilyen ez az április, teljesen kiszámíthatatlan. Ahogyan a május is.
Április végén a világ legzöldebb városában, Bécsben jártam egy egynapos látogatás keretében. Sosem jártam még ilyenen, nagy élmény volt, így összefoglalom itt a blogon is az utazás fontosabb részleteit, hátha találtok benne hasznos tippeket.
Az, hogy a tv készüléket kirakom a nappaliból nem érdemelne külön bejegyzést. Viszont ez az akcióm nem tervezett perspektívákat is nyitott, amiben bútorokat mozgatok, falat javítok, parketta festést frissítek, szanálok, stb. így abszolút itt van a helye a blogon.
Eredetileg nem terveztem erről az eseményről bejegyzést írni, de mivel a vártnál nagyobb sikere volt a dolognak a valóságban, majd néhány fotót megosztva a facebookon is, ezért arra gondoltam, hogy mégiscsak érdemes róla a blogon említést tenni, maradjon nyoma itt is. Jöjjön hát a mi kis társasházi komposzt forgató sztorink!
Most, hogy lassan tényleg itt a tavasz, nem húzom tovább, és megírom az idei egyetlen olyan posztomat, ami a télhez kapcsolódik. Mutattam már pár fotót a közösségi oldalaimon, de van még néhány olyan dolog, amit szívesen megírnék a blogra, hátha esetleg valakinek inspiráció lesz a jövőben téli pihenéshez…
Évek óta sütök és díszítek mézeskalácsokat, akár dísznek, akár fogyasztásra, és ezekről van bőven bejegyzés is a blogon. A magvakkal való dekorációról viszont még nem írtam részletesebben, így most összegyűjtöttem ehhez is néhány fotót és 1-2 hasznos tanácsot.
Sokféle karácsonyfám volt már: hagyományos vágott fenyő, kicsi földlabdás verzió, vagy éppen összeszerelhető mű, de olyan is előfordult, hogy a télikertben nevelt kis tujámat díszítettem fel az ünnepekre. Idén először viszont saját magam raktam össze a fenyőfát, méghozzá a faháznál fellelhető „alapanyagokból”.
Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…
A szobában nevelt paradicsom sztoriról már írtam a közösségi oldalaimon, de mivel a kezdetektől mostanáig közel egy év telt el, így megérett a dolog arra, hogy itt a blogon is összefoglaljam, mik a nem várt – pozitív – tapasztalataim.
Már harmadik szezonban szaporítom lelkesen a rozmaringokat a faháznál, így mostanra már van annyi tapasztalatom ezzel a csodás fűszernövénnyel, amit érdemes megosztanom veletek. Az interneten sok hasznos dolgot lehet róla olvasni, én tényleg csak azokat írnám le, ami nálam bevált, működik, és azt is, ami nem jó irány.
