Kezdjük azzal, hogy mégis mit és miért kellett újratervezni? Nos, márciusban úgy volt, hogy a kukáim takarására építek majd nyáron egy mutatós, szeparált részt, amihez a könnyen összerakható elemek mellett az erdő kúszó, dús növényzetét is felhasználom. A hosszú ideje tartó csapadékmentes időjárás miatt viszont most lehangolóan fest az a rész, ahol mindezt megvalósítottam volna, és ez új megoldásra ösztönzött.

Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.

Tök unalmas panel folyosó? De nem nálam! A szomszédaim (és persze a magam) örömére felvirágoztattam az egyik közös falrészt, méghozzá falfúrás nélkül. Jöjjenek hát a részletek!

Jó ideje élek már a kis panelemben, 13 éve. A régi lakásfotók között kotorászva elárasztott egy csomó kedves emlék, és a könnyek: sírva röhögök!

Úgy tűnik, az évekkel ezelőtt oly divatos wenge+kiwizöld párosítás a lakberendezésben még most is sok ember ízléséhez közel áll. Persze a trendek már egészen más irányba mutatnak, de ahogy a mediterrán stílus is jó ideje befészkelte magát sok ember otthonába, úgy ez a modern otthonokban még sokáig kedvelt lesz.

Nos, az a helyzet, hogy a Reggeliben kifaragott tökök egy részét elosztogattam, de kettőt megtartottam magamnak. Mivel a lakásban egy nap alatt összeszottyadnának, egyértelmű volt, hogy az erkélyen lesz a helyük. Az icipici, mindössze 2 m2-es erkélyemet így végre kipakoltam, kitakarítottam, rendbetettem (itt szoktam ugyanis fúrni, faragni, festeni), hogy a hosszú hétvégén a két tökfejem kellemes hangulattal töltse meg az

Nos, már több mint egy hete élvezhetem az új fürdőszoba nyújtotta kényelmet, mégsem osztottam meg eddig a képeket! Most sem tudok mindent megmutatni, hisz pont azok az apróságok hiányoznak, amivel teljes lenne az összkép…lássuk, hogy állunk most!

Egy panel lakás fürdőszobájának szűkös méretei nem túl sok szabadságot engednek, ami a designt, a térformálást, vagy épp az aktuális trendet illeti. Imádnám a térben álló lábas kádat, a legalább 5 lépést a kád és a mosdó között és hogy nem kell döntenem, hogy épp mosok, vagy fürdök, mert a kettő egymástól függetlenül is lehetséges.

A fenti paradoxont – miszerint panel és hangulatos – a panel irányába erőteljesen lerontja a tény: a panel az panel. Egyetlen előnye mellett – hogy olcsó hozzájutni – számos érv hozható fel ellene: drága élni benne, zajos, és bármennyi pénzt is áldozunk az otthonossá tételére, a lakás értékén mitsem fog növelni, hiszen a panel az csak egy panel marad… Lehangoló… De

Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a történés az életemben, amit csak érzelmekkel átitatott szavakkal tudok leírni. 2009. november 1. az első – saját alkotásomat bemutató – bejegyzésem volt a blogon, és akkor még nem is sejtettem, hogy ez az első lépés milyen hosszú

Vészesen közeleg az idei faházas szezon vége, hamarosan el kell zárni a vizet télire. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebb ez az időszak, mert valahogy évről évre szebbek és tartalmasabbak a faháznál töltött hónapok, a kertben történő látványos változásokról nem is beszélve…

Már hetek óta alig esett némi csapadék, és a forróság kezdi meggyötörni a növényeket… Persze, amikor csak tehetem locsolok, de ez önmagában mit sem ér, ha a talaj nincs takarva, mulcsolva.

2024 márciusa van, ez immár a hatodik tavasz a faháznál. Az elmúlt években sokat épült-szépült a kert, de még rengeteg feladat vár rám, sok ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani. A lelkesedésem az évek előrehaladtával nemhogy lankadt volna, de egyre csak nő, alig várom, hogy égjen a kezem alatt a munka és morzsolódjon a friss, humuszban gazdag föld az ujjaim között…

Úgy érzem, hogy növények nélkül üres, lelketlen lenne az otthonom. Nekem valahogy szükségem van a természetre a négy fal között is, az élő, üde növényekre, amiket gondozhatok, szaporíthatok, megmenthetek, és amik jelenléte, látványa egyszerűen jó érzéssel tölt el nap mint nap.

Az elmúlt két hétben volt itt minden: kánikula, napokig tartó esőzés, vihar, de amikor csak tudtam kint dolgoztam a kertben. Kisebb-nagyobb részek estek át látványos változáson, mutatom is őket sorban…

Az elmúlt egy évben egyre kevesebb lett a púder árnyalat körülöttem, de főleg az erősebb rózsaszínek tűntek el a környezetemből. Szűk 7 évig tartott ez a mindent elsöprő „színszerelem”, ami mostanra hűlt ki.

Akár erkélyről, teraszról, kertről van szó, nálam nem hiányozhat az esti hangulatvilágítás. A faház kertjében is van pár napelemes ledlámpa, amik sötétedéskor maguktól bekapcsolnak…

Akinek van kertje, és régóta gazdálkodik benne, annak talán nem lesz olyan érdekes ez a bejegyzés, mint azoknak, akik még csak – hozzám hasonlóan – a szárnyaikat próbálgatják ezen a területen. Bár talán felébred bennük is egyfajta nosztalgikus érzés az első, saját termések élménye kapcsán.

Általában nem szoktam ilyen gyűjteményt csinálni a blogon, de olyan sok magazinos, illetve online felkérést kaptam a korlátozások kezdedétől fogva egészen mostanáig, hogy végül csokorba gyűjtöttem őket. Maradjon ennek is nyoma, hiszen ezekben az anyagokban, interjúkban az újrahasznosítás szemlélete is kiemelten fontos szerepet kap.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK