Olyan régen szerettem volna már ezt a formát megcsinálni, hisz annyi mindent vágtam már ki dekopírfűrésszel, csak valahogy a szarvas tolódott évek óta. Idén végre ezt is abszolváltam.

A fehérre festett parkettához mi mást is vehettem volna, mint fehér szegélyléceket (vagy szegőléceket, ha úgy tetszik). Úgyhogy, amint végeztem a festős munkálatokkal rögtön hozzá is fogtam az elemek méretre szabásához.

Tök unalmas panel folyosó? De nem nálam! A szomszédaim (és persze a magam) örömére felvirágoztattam az egyik közös falrészt, méghozzá falfúrás nélkül. Jöjjenek hát a részletek!

Anyukám kapott egy törött őzike porcelánt és megkérdezte, hogy ilyen állapotban kell-e nekem. Nanáhogy! Hisz – Fazekas Anna ismert műve alapján – már gyerekkorom óta tudom, hogy a törött lábú őzikéket egy kis gondoskodással igenis meg lehet gyógyítani…

Az új lakásomban igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban kialakítani, főleg tárolás tekintetében. Az alapelvem az, hogy semmi ne legyen feleslegesen szem előtt, de ha bármire szükség van, akkor könnyen hozzá lehessen férni. Így kerültek az óráim és az ékszereim a falitükör mögé.

Ezzel a bejegyzéssel már hetek óta adós voltam Nektek (sorry), de most végre itt van! Panel korlátok között meglehetősen elégedett vagyok az eredménnyel, úgyhogy remélem, sok hasznos és költségkímélő ötletet tudtok meríteni majd belőle.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK