Biztosan észrevettétek, hogy januártól megszaporodtak részemről azok a fotók és megnyilvánulások, aminek alapja a zero waste, azaz a hulladékmentes gondolkodás. Ez nem azt jelenti, hogy év eleje óta már én is 100%-ig zw harcos vagyok annak minden aspektusával, de nálam most jött el az idő, hogy ehhez a témához tudatosabban álljak hozzá, és ezt Veletek is megosszam, remélve, hogy ebben is lelkes követőim lesztek.

Maga a hulladékmentesebb szemlélet nem újdonság nálam. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a diy munkáimban évek óta dominál a megmentés/értékmentés elve: amit csak lehet inkább átalakítok, átfestek, újrahasznosítok, a blogon számos ilyen posztot találtok „régiből újat” címke néven ITT. Az elmúlt években jelentős mennyiségű tárgyamtól, bútoromtól, ruhámtól váltam meg, ezeket vagy eladtam, vagy elajándékoztam, a legritkább esetben kerültek a kukába vagy lomtalanításba. Hiszem, hogy amire nekem nincs szükségem, annak más még örülhet, vagy éppen nagy szüksége van rá.

Ez a fajta „kiszanálás” az elején még elég sok energiát, időt és szervezést igényel, és igen fárasztó. Ha pedig nem kizárólag fizikai értelemben vesszük a dolgot, hanem pl. az online trash tartalmak kikukázását, mitöbb a haszontalan, netán lehúzó emberi kapcsolatok leépítését is idevesszük, akkor még komolyabb erőfeszítésekre lesz szükség a békésebb, boldogabb, stressz- és felesleges impulzusoktól mentesebb mindennapok eléréséhez. Erről is írok majd egyszer, ha érdekel Titeket. De nézzük csak most kifejezetten a tárgyi dolgokat. Aki erre az útra egyszer rálép, annak a kezdeti nehézségek után, idővel (az én esetemben már évekről beszélünk) sokkal ritkábban, sokkal kevesebb dolgot kell otthon átválogatni, sőt, a vásárlási szokások is nagymértékben átalakulhatnak. Nálam legalábbis az történt, hogy kb. két éve leszoktam a rendszeres, akár napi szintű vásárlásról. Sőt, mostanra eljutottam oda, hogy pl. a ruhavásárlás sem okoz különösebb örömöt, pedig csinosan öltözködni szeretek, de a ruhaboltban történő nézelődést, válogatást, próbálgatást totális időelcseszésnek érzem. Új érzés és nagyon fura, remélem, nem az öregedéssel együtt kialakuló hóbortok miatt van ez így (haha), hanem szimplán csak átértékeltem az idő jelentőségét és a mindennapokban eltöltött tevékenységek minőségét és fontosságát. A plázáktól és az ottani zajtól alapból kivagyok (erről már többször írtam), ritkán fordulok meg ilyen helyeken, de persze megesik, bár olyankor is elég célirányosan cikázok a lófráló, bámészkodó emberek között. 

A ruhatáram is elég minimál: egy kis gardróbban (ITT) és egy hálószobai szekrényben és fiókos komódban (ITT) elfér mind a 4 évszak összes darabja a nyári ruhától kezdve az összes lábbelin át egészen a nagykabátig. 

Így én pl. őszi-téli és tavasz-nyári cserét nem is csinálok, mert mindenem elfér, maximum a vastag pulcsikat hátrébb rakom, vagy a felső polcokra, a csizmákat pedig dobozba teszem.

A lényeg tehát, hogy a kevesebb vásárlással kevesebb felesleges dolgot hozok be a lakásomba és az életembe, míg jópár éve a megvásárolt holmikkal együtt csak úgy gyűltek itthon a műanyag zacskók, meg csomagolások és dobozok végeláthatatlanul. Nyilván, nem kell leszokni a vásárlásról, de lehet ezt tudatosabban, átgondoltabban is csinálni, pláne, hogy ezzel rengeteg felesleges kiadást lehet megspórolni. A kevesebb (műanyagzacskók nélkül!!!) összevásárolt holmit könnyebb rendben tartani és átlátni, így sokkal több időm marad magamra, emberekre, pihenésre,  kikapcsolódásra. De persze ez csak egy hozadéka a minimalista és hulladékmentesebb szemléletmódnak. 

Arról már korábban írtam facebookon, hogy nem csak az ajtómon belül, hanem kívül is igényes vagyok a környezetemre. Sajnos, ez a házban és környéken lakók nagy részéről nem mondható el, a kukák körül a helyzet gyakran szörnyen elkeserítő, íme egy klassz szemléltető előtte/utána kép, ami másképpen diy, mint amit eddig a blogon láthattatok tőlem:

A szelektív gyűjtés sokaknak ismeretlen fogalom (pedig csak a kék és sárga színt kellene megkülönböztetni a zöldtől), és ahogy esik úgy puffan alapon dobják a szemetet abba a kukába, amelyikbe fér, vagy mellé, szóval rendszeresen szedegetem az utcán pl. ezeket:

Amióta itt lakom, azóta járok le és próbálom fenntartani a rendet, tisztaságot a szemetesek környékén (van egyébként valamennyi látszatja) és a parkban, parkolóban kb. hetente felszedem a szemetet. Külön kis felszerelésem van erre a célra (gumikesztyű, gyűjtőzsákok, seprű, lapát, stb.). Ezt hívom úgy, hogy „kukafitnesz”. Hogy más szemete? Nem. Ez sajnos mindannyiunk szemete…

Azoktól az autóvezetőktől is kivagyok, akik lazán ráparkolnak a földön heverő műanyag palackra, meg papírszemétre. Igénytelen, nem törődöm dolognak tartom. Persze, nem várhatom el senkitől, hogy ugyanúgy szedje a szemetet, mint én, de azért titkon remélem, hogy előbb-utóbb találok néhány hasonlóan lelkes, a környezetére érzékeny embert, és nem kell megvárnunk, míg fulladásig elönt minket a szemét. Néha azon agyalok, ha nem szedném rendszeresen a szemetet, akkor mi lenne itt???

A nagyobb szemetek, hulladékok (mint pl. kirakott bútorok) bejelentése kapcsán a Járókelő.hu-t használom és a Hulladékvadász oldal minden megmozdulását követem. Le a kalappal Szebenyi Péter előtt, dícséretes minden tevékenysége, amit Magyarország kitakarítása érdekében tesz a valóságban és a felületein, pl. ITT. Amúgy pont az jár a fejemben, ha csinálnék egy harmadik mérnöki diplomát is, akkor egy környezetmérnökire szívesen beneveznék.

Egyelőre lelkes önkéntes aktivistaként próbálok tenni apró lépéseket a környezetemben, és ezzel együtt a blogon is, legutóbb pl. a parkban lévő közösségi komposztálót szedtem ráncba, ITT.

Na de, térjünk rá a háztartáson belüli dolgokra. Főleg a konyhára, mert nálam ott keletkezik a legtöbb hulladék. Apróbb dolgokon kezdtem el változtatni, és már ez is nagyon látványos eredményeket hozott. Honnan látom? Sokkal lassabban telik meg a szemetesem. Irtó sokat lehetne erről írni, de csak pár dolgot fogok kiemelni. Vásárlás során sajnos még most is elég sok olyan dolgot veszek, ami előre csomagolt, tehát műanyag zacskóban van, de jóval kevesebbet, mint korábban. Ezen még dolgoznom kell, viszont észrevehetően kevesebb ilyen gyűlik itthon. A zöldséghez, gyümölcshöz korábban letépkedett műanyag zacskókkal teljesen felhagytam, a függönyből varrt, így 100%-ig újrahasznosított zsákocskáim (ITT) tökéletesen beváltak erre a célra.

A nagyméretű műanyag palackos szénsavas vízről egyelőre nem mondtam le, de simát sosem veszek, akkor már inkább csapvíz vagy tea. Itthon csak akkor van dobozos üdítő, ha nagyobb vendégsereg jön, egyéb esetben csak nagyon ritkán. Viszont van egy szuper palackom, amit most már mindig viszek magammal, így nagyon ritkán fordul elő, hogy valahol útközben üdítőt vagy fél literes vizet veszek magamnak. De persze ez is megesik. 

Másik példa: papírtörlőm ugyan van itthon, de nagyon ritkán használom, régen mindent azzal törölgettem, most már csak főzéshez szoktam, amikor a grillezett, vagy a serpenyőben sütött húsról, gombáról leitatom az olajat. Gyakran főzök, viszont ilyen ételt max. heti egyszer (inkább sütőben sütök), szóval egy papírtörlő guriga nagyon sokára fogy el…

Kávézás terén kapszulás Nespresso fogyasztó vagyok, sajnálom, de erről a fajta kávézásról nehezen mondok le. A kapszulákat gyűjtöm, visszaviszem (vagy visszaküldöm) és elhiszem, hogy Debrecenben tényleg úgy kerül feldolgozásra, ahogy EBBEN a kisfilmben állítják.

Egyébként van napszemüvegem is újrahasznosított Nespresso kapszulából:

Arról most ne nyissunk vitát, hogy az alumínium feldolgozása is mennyi energia, tisztában vagyok vele…

A kapszula kapcsán viszont szoktam szüneteket tartani. Van, hogy ha kifogyok a készletből, akkor egy darabig, akár 2-3 hétig nem rendelek újat. Erre az esetre van itthon kotyogós kávéfőzőm és darált kávé. Nem adja ugyanazt a kávézási élményt, de azért van némi romantikája a dolognak… 

Műanyag mosogatószivacsom is van, de csak azért, mert vannak dolgok, amiket nem rakok a mosogatógépbe és kézzel mosogatok el. Így ezt is nagyon ritkán kell vennem. Tudom-tudom, létezik a luffa szivacs. Majd szép sorjában mindent. Pár évvel ezelőtti önmagamhoz képest, sok lépéssel vagyok előrébb. Tisztítószerek terén pl. sok éve ecetet használok vízkőre, és ezen felül összesen 8 féle egyéb vegyszerem van, amiben már benne van a dugulás elhárító, a súrólószer és a fehérítő is. Ez régen sokkal több volt, ugyanis imádom a tisztítószerek friss illatát, főleg a felmosóét…

A fürdőszobában is elkezdtem a kozmetikumok minimalizálását, csak azt kenem magamra, ami feltétlenül szükséges, amit igényel a bőröm és a lelkem. A napi tisztálkodáson és a „35-40” varázsszérumokon túl a sminkcuccok is lecsökkentek, és komolyan mondom, nem is értem, hogy pár éve minek kentem magamra annyira cuccot, brrr.

Arctisztításhoz varrtam magamnak régi törölközőből frottírkorongokat (ITT), de pl. a körömlakk lemosáshoz még nem találtam bevált alternatív módszert, egyelőre ahhoz is rongydarabot használok, amit rendszeresen kimosok (de persze a körömlakkfolt az nem jön ki, ettől függetlenül többször használható). A megmaradt frottír anyagból pedig mosdókesztyűt szabtam ki, használata zuhanyzáskor frissíti a bőr legfelső rétegét és kétségtelenül jót tesz a vérkeringésnek is.

Ha már szóba jött a varrás: nálam ez is a hulladékmentesebb, újrahasznosító életmód szerves része. Nagyon sok ruhát, anyagot szabtam már át és varrtam belőle valami új dolgot, ami aztán ismét a ruhatáram vagy éppen az otthonom része lett. Anno, nagyon sok évvel ezelőtt pl. egy régi nadrágból varrtam táskát, de a méretre szabott függönyök leeső aljából is készült már zsák, párnahuzat, asztali futó, alátét, és még sorolhatnám. Ezek egyáltalán nem gagyi dolgok, sőt, kifejezetten menő cuccok, senki meg nem mondaná, hogy házigyártmány, de persze erre adok is, szeretek szép, igényes dolgokat előállítani.

Azért írom következetesen, hogy „hulladékmentesebb”, mert ez tényleg még csak az út eleje, és nem tudom, hogy meddig jutok el benne. Azokról mondok le, amiknek helyettesítése, netán teljes elhagyása nem okoz nehézséget a mindennapokban, amitől ugyanaz a komfortérzetem megvan, mint korábban. Nyilván, még millió és egy dolgon lehetne változtatni, és rajta is vagyok az ügyön, de megerőszakolni nem akarom magamat. A témában követem Bitay Andi posztjait a felületein, a szakmából Ditta ehhez kapcsolódó írásait az Otthonkommandón, valamint Zai Viki minimalista szemléletmódját a Dizain blogon, na és persze Tóth Andi Hulladéknélkül oldalát és blogját. Ezekről a felületekről pont annyi hasznos infó jön számomra, amiket a saját mindennapjaimba és a személyes környezetembe tudok integrálni, illetve azonosulni tudok velük. 

Sőt, Tóth Andi – DOBD KI A SZEMETEST! c. könyvét is beszereztem (Anditól, személyesen, dedikálva) egy közös kávézás alkalmával. Bízom benne, hogy a könyv olvasása során, de legkésőbb a végére még jópár területen tudok előrébb lépni a zero waste szemlélettel egy tisztább, hulladékmentesebb létért és egy élhetőbb jövőért itt a Földön.