Egy jó ideje a legtöbb dologra úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amit a környezetért tehetek. Amivel óvhatom, védhetem azt. Ilyen az otthonom, a gardróbom, a tárgyak, amikkel körülveszem magamat, valamint azok a tevékenységek, amiket a munkám, a pihenésem vagy a kikapcsolódásom során végzek. És ide sorolom az ajándékozást is…

Nyár közepén meghívást kaptunk az egyik barátnőnktől a Zemplénben megbújó, gyönyörűen, ugyanakkor hagyományörző módon felújított parasztházba, amihez egy picike kert is tartozik a végében csörgedező patakkal… Amikor szóba került a lányokkal, hogy mit vigyünk ajándékba, elsőként a “FÁT!” hangzott el. Ugye, senkinek nem kell magyaráznom, hogy miért van ennek most különösen nagy jelentősége… Sőt, abban is rögtön megegyeztünk, legyen az a diófa csemete, ami nálam a faházban a komposztálóban kelt ki. 

Aztán eszembe jutott, hogy szívesen adnék még a vízben meggyökerezetett rozmaringjaimból is, meg az éppen virágzásnak indult porcsinrózsából is, meg az őszirózsából, meg az illatos gólyaorrból, meg… Meg mindenből, ami mondjuk egy fa ládába elrendezve nemcsak biztonyságosan szállítható, de még jó is mutat.

Úgyhogy, fogtam egy – zöldségestől is beszerezhető – ládát, és gyors csiszolás után lefújtam sprayfestékkel fehérre színre. Valójában, ha nem lett volna semmilyen logó, vagy felirat rajta, hagytam volna natúr színben, de mivel volt rajta, ezért jobbnak láttam, ha ezt néhány réteg sprayfestékkel szépen elfedem. 

Amíg száradt a felület, addig a komposztáló széléből vettem ki friss, porhanyós, tápanyagban dús földet. Ezt összekevertem a növények alól kiszedett földdel, és így került egyeneltesen szétosztva a műanyag cserepekbe.

A láda alját kartonnal és natúr papírzacskóval béleltem ki.

A fent felsorolt növények mellé még került szép nagyra növő bársonyvirág, valamint körömvirág, sőt, Anyukám (nagy fügeszaporítóként) még egy fügefa csemetét is felajánlott, amit később vettem fel náluk.

A növények jelölésére fa spatulát használtam, amire alkoholos filccel írtam fel az elnevezéseket.

Míg nem indultunk útnak, addig a növényekkel teli és ültetéskor alaposan megöntözött növényeket az erkélyemen tároltam, hogy ne essenek össze, mire átadásra kerülnek.

Egyébként ezt az egészet kitalálni, összerakni önmagában is nagy élmény volt, de azt még jobb volt látni, hogy mennyire örül a mi drága vendéglátó barátnőnk, akivel el is ültettük a növények egy részét (a diófa és a fügefa majd csak ősszel kerül földbe). 

A kis jelölők is a földbe kerültek, és persze mind mellé adtam néhány jótanácsot is, valamint megmutattam fotókon, hogy milyen lesz, amikor majd virágzik pl. az őszirózsa vagy az illatos gólyaorr.

A mesebeli házikó kertjében így már most ősztől megjelennek a színes virágú növények, és bízom benne, hogy legalább olyan szépen fognak fejlődni és szaporodni, mint nálam a faháznál. Az ajándékunk kapcsán pedig visszautalnék egy korábbi – 2018 karácsonyán íródott – DIY posztomra is (ITT olvashatjátok), amikor ugyancsak a mostani házigazdánk volt a megajándékozott, és az inspirációt a kis kutyusa, Ginger adta:

Egy szó, mint száz, az üzletek polcairól leemelt tárgyak helyett szerintem sok szempontból jobban megéri a két kezünk munkájával és a gondoskodásunkkal összeállított ajándékot adni. Nem ciki otthon/pincében meglévő vagy éppen barkácsolásból megmaradt faanyaghoz nyúlni, pláne, ha azt kreatívan tudjátok felhasználni, az pedig kifejezetten kedves gesztus, ha a saját kertetekből adtok másnak növényt.

A bejegyzés támogatója: