Posts by Author: 611 posts by juditu

Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…

A szobában nevelt paradicsom sztoriról már írtam a közösségi oldalaimon, de mivel a kezdetektől mostanáig közel egy év telt el, így megérett a dolog arra, hogy itt a blogon is összefoglaljam, mik a nem várt  – pozitív – tapasztalataim. 

Már harmadik szezonban szaporítom lelkesen a rozmaringokat a faháznál, így mostanra már van annyi tapasztalatom ezzel a csodás fűszernövénnyel, amit érdemes megosztanom veletek. Az interneten sok hasznos dolgot lehet róla olvasni, én tényleg csak azokat írnám le, ami nálam bevált, működik, és azt is, ami nem jó irány.

Egy jó ideje a legtöbb dologra úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amit a környezetért tehetek. Amivel óvhatom, védhetem azt. Ilyen az otthonom, a gardróbom, a tárgyak, amikkel körülveszem magamat, valamint azok a tevékenységek, amiket a munkám, a pihenésem vagy a kikapcsolódásom során végzek. És ide sorolom az ajándékozást is…

Mielőtt belemennék a részletekbe, ez egy olyan kihívás számomra, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már 1 hónapja nem vettem semmilyen ruhaneműt, cipőt, táskát magamnak… Pont ez adta a motivációt is, ha már így alakult, akkor mellécsapok még 11 hónapot, hogy meglegyen az egy év!

Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.

Alig pár hónapja, hogy a konyha egyik falszakaszát maradék festékeket használva szép zöld színre festettem, ami elképesztően sokat dobott a teljesen csupasz fehér felületen. Annyira megtetszett a dolog, hogy úgy gondoltam, kipróbálom a hálószobában is, ezúttal egy még merészebb árnyalat felfestését.

Ahh, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe! A hűsítő ital, vagy egy jó kávé ezzel az egyszerű megoldással most már végre karnyújtásnyira van, és a félig vagy teljesen üres pohárral/csészével sem kell rögtön kikászálódni a függőágyból, mert van hova tenni!

A teraszról ritkán írok, sőt, viszonylag keveset is mutatom, pedig nagyon sok időt töltök itt. Gyakorlatilag ez a kültéri “irodám” a nyári időszakban, és ez ad helyet a közösségi étkezéseknek, kávézásoknak, borozgatásoknak, beszélgetéseknek. Viszont még mindig a régi, felfagyott, megrepedezett, sok helyen javítgatott hexagon járólapok fedik…

Hihetetlen, hogy elszaladt az elmúlt néhány év. Nézegetem a régi fotókat, beleolvasok a régebbi posztokba, és azt látom, mennyi, de mennyi minden változott a faházban és a kertjében, amióta a gondjaimba vettem. És még mennyi dolgom lesz ezután is, hajjaj! Na, de lássuk, mik történtek mostanság a dombtetőn.

Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.

Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…

Franci bárhol, bármikor, bármilyen pózban el tud aludni, legyen az a kanapé legkényelmesebb pontja, a padló, vagy éppen a bevásárlókosaram. Igazából néha olyan, mint egy cica. Ezért is gondoltam, hogy egy bőröndből kialakított fekhely biztosan elnyeri a tetszését.

Nem gondoltam volna, hogy a zöld szín valamelyik árnyalata egyszer annyira képes magával ragadni, hogy akár falszínnek is ezt választom az otthonom valamelyik helyiségében. Márpedig ez történt, és nemhogy nem bántam meg a dolgot, de azóta is nap, mint nap megállapítom, hogy nagyon jó döntés volt azt a pár négyzetmétert átpingálni a konyhában…

Még tavaly variáltam át a konyha felé vezető közlekedő azon oldalát, ahol korábban a barkácscuccaim és a takarítószereim voltak egy függöny mögé rejtve. Igazából csak megcseréltem két helyiség funkcióját és emiatt kicsit át is szabtam a dolgokat. 

Már tavaly elkezdtem, de csak az idei év elején sikerült a végére érnem a mosókonyha projektnek. Egészen klassz lett a végeredmény, amiről most kicsit részletesebben is írok. 

Ahogyan azt egy korábbi bejegyzésemben írtam, nincsenek konkrét terveim, vagy merész álmaim erre az évre, viszont annál inkább célom, hogy a környezetem (otthonom, faházam) és a környék, ahol éppen töltöm a mindennapokat, az rendben legyen. Sok kisebb-nagyobb javítási/karbantartási és félbehagyott munka vár rám idén, ezekkel januártól el is kezdtem foglalkozni.

Két hónapja kezdtem el írni ezt a posztot, aztán félkész állapotban pont úgy felkerült a “várhat ez még” dolgok mellé a polcra, mint oly sok minden az elmúlt hónapokban. Na de, most leporolom, mert lassan kitavaszodik, és akkor már kár lenne örülni a szép havas környezetnek. 

Néhány nappal ezelőtt, a karácsonyi készülődés kellős közepén gondoltam egyet és végre elkészítettem a nappali és konyha közötti átjáró “keretét”. Na, nem fából – ezért ajtófélfának nem nevezném – , hanem egyszerűen hengerrel festettem fel…

A Bevezetés a művészgyanták világába nem is könyv, inkább egy tartalmas, rengeteg inspiráló fotóval és részletes leírásokkal teli kódex, ami az alapoktól kezdve kíséri el az olvasót egészen a komplex technikákig. És ennek a csodaszép kiadványnak egy kicsit én is a részese lehettem…

Egy ideje már megfogalmazódott bennem, hogy a nappalim sok éven át annyira szerettett, púderes, rózsaszínes falszínétől megválok, de csak most jött el az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Úgyhogy, előkaptam a festőhengert és nekiálltam a munkának.