A hajnali fagyok, a sok eső és a szeles idő miatt idén a tervezettnél később, két hét csúszással indítottuk el a faházas szezont. De hát ilyen ez az április, teljesen kiszámíthatatlan. Ahogyan a május is.
Posts by Author: 615 posts by juditu
Április végén a világ legzöldebb városában, Bécsben jártam egy egynapos látogatás keretében. Sosem jártam még ilyenen, nagy élmény volt, így összefoglalom itt a blogon is az utazás fontosabb részleteit, hátha találtok benne hasznos tippeket.
Az, hogy a tv készüléket kirakom a nappaliból nem érdemelne külön bejegyzést. Viszont ez az akcióm nem tervezett perspektívákat is nyitott, amiben bútorokat mozgatok, falat javítok, parketta festést frissítek, szanálok, stb. így abszolút itt van a helye a blogon.
Eredetileg nem terveztem erről az eseményről bejegyzést írni, de mivel a vártnál nagyobb sikere volt a dolognak a valóságban, majd néhány fotót megosztva a facebookon is, ezért arra gondoltam, hogy mégiscsak érdemes róla a blogon említést tenni, maradjon nyoma itt is. Jöjjön hát a mi kis társasházi komposzt forgató sztorink!
Most, hogy lassan tényleg itt a tavasz, nem húzom tovább, és megírom az idei egyetlen olyan posztomat, ami a télhez kapcsolódik. Mutattam már pár fotót a közösségi oldalaimon, de van még néhány olyan dolog, amit szívesen megírnék a blogra, hátha esetleg valakinek inspiráció lesz a jövőben téli pihenéshez…
Évek óta sütök és díszítek mézeskalácsokat, akár dísznek, akár fogyasztásra, és ezekről van bőven bejegyzés is a blogon. A magvakkal való dekorációról viszont még nem írtam részletesebben, így most összegyűjtöttem ehhez is néhány fotót és 1-2 hasznos tanácsot.
Sokféle karácsonyfám volt már: hagyományos vágott fenyő, kicsi földlabdás verzió, vagy éppen összeszerelhető mű, de olyan is előfordult, hogy a télikertben nevelt kis tujámat díszítettem fel az ünnepekre. Idén először viszont saját magam raktam össze a fenyőfát, méghozzá a faháznál fellelhető „alapanyagokból”.
Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…
A szobában nevelt paradicsom sztoriról már írtam a közösségi oldalaimon, de mivel a kezdetektől mostanáig közel egy év telt el, így megérett a dolog arra, hogy itt a blogon is összefoglaljam, mik a nem várt – pozitív – tapasztalataim.
Már harmadik szezonban szaporítom lelkesen a rozmaringokat a faháznál, így mostanra már van annyi tapasztalatom ezzel a csodás fűszernövénnyel, amit érdemes megosztanom veletek. Az interneten sok hasznos dolgot lehet róla olvasni, én tényleg csak azokat írnám le, ami nálam bevált, működik, és azt is, ami nem jó irány.
Egy jó ideje a legtöbb dologra úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amit a környezetért tehetek. Amivel óvhatom, védhetem azt. Ilyen az otthonom, a gardróbom, a tárgyak, amikkel körülveszem magamat, valamint azok a tevékenységek, amiket a munkám, a pihenésem vagy a kikapcsolódásom során végzek. És ide sorolom az ajándékozást is…
Mielőtt belemennék a részletekbe, ez egy olyan kihívás számomra, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már 1 hónapja nem vettem semmilyen ruhaneműt, cipőt, táskát magamnak… Pont ez adta a motivációt is, ha már így alakult, akkor mellécsapok még 11 hónapot, hogy meglegyen az egy év!
Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.
Alig pár hónapja, hogy a konyha egyik falszakaszát maradék festékeket használva szép zöld színre festettem, ami elképesztően sokat dobott a teljesen csupasz fehér felületen. Annyira megtetszett a dolog, hogy úgy gondoltam, kipróbálom a hálószobában is, ezúttal egy még merészebb árnyalat felfestését.
Ahh, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe! A hűsítő ital, vagy egy jó kávé ezzel az egyszerű megoldással most már végre karnyújtásnyira van, és a félig vagy teljesen üres pohárral/csészével sem kell rögtön kikászálódni a függőágyból, mert van hova tenni!
A teraszról ritkán írok, sőt, viszonylag keveset is mutatom, pedig nagyon sok időt töltök itt. Gyakorlatilag ez a kültéri „irodám” a nyári időszakban, és ez ad helyet a közösségi étkezéseknek, kávézásoknak, borozgatásoknak, beszélgetéseknek. Viszont még mindig a régi, felfagyott, megrepedezett, sok helyen javítgatott hexagon járólapok fedik…
Hihetetlen, hogy elszaladt az elmúlt néhány év. Nézegetem a régi fotókat, beleolvasok a régebbi posztokba, és azt látom, mennyi, de mennyi minden változott a faházban és a kertjében, amióta a gondjaimba vettem. És még mennyi dolgom lesz ezután is, hajjaj! Na, de lássuk, mik történtek mostanság a dombtetőn.
Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.
Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…
Franci bárhol, bármikor, bármilyen pózban el tud aludni, legyen az a kanapé legkényelmesebb pontja, a padló, vagy éppen a bevásárlókosaram. Igazából néha olyan, mint egy cica. Ezért is gondoltam, hogy egy bőröndből kialakított fekhely biztosan elnyeri a tetszését.
Nem gondoltam volna, hogy a zöld szín valamelyik árnyalata egyszer annyira képes magával ragadni, hogy akár falszínnek is ezt választom az otthonom valamelyik helyiségében. Márpedig ez történt, és nemhogy nem bántam meg a dolgot, de azóta is nap, mint nap megállapítom, hogy nagyon jó döntés volt azt a pár négyzetmétert átpingálni a konyhában…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK