Számomra pont jó hosszúságú volt a nyár, kiélveztem minden napját a faháznál. Augusztus végéhez közeledve már kezdtem érezni, hogy elég is volt a kánikulából, és onnantól már csak azt vártam, hogy beköszöntsön a hűvösebb őszi időszak.
Posts by Author: 587 posts by juditu
Ahogy az előző bejegyzésben említettem, mostanában kevés posztot írtam, pedig a háttérben nagyon sokat szorgoskodtam. Viszont emiatt van az is, hogy az eseményekről, változásokról már nincs sem erőm, sem időm (és sokszor kedvem sem) azon nyomban beszámolni…
Az a helyzet, hogy mostanában minden dolog, ami a laptophoz, telefonhoz, internethez, egyszóval az online léthez kapcsolódik, az valahogy érdektelen lett számomra. Nem kiégésről van szó, egyszerűen beszippantott a valóságom, a mindennapok öröme, amiben sokkal jobb csak benne lenni, mintsem folyamatosan posztolni róla az összes felületen…
Ez a néhány fabábu évek óta várta a sufni egyik polcán, hogy végre leporoljam őket és újból játékba állhassanak. Úgy gondoltam, hogy ennél többet is megérdemelnek, így hát ecsetet ragadtam, és átfestettem őket…
Akár a kert építéséről, dekorálásáról vagy rendszeres karbantartásáról legyen szó, a saját tapasztalatom az, hogy érdemes néhány olyan eszközt, elemet, kiegészítőt beszerezni, amikkel megkönnyíthetjük a kerti munkát, vagy egyszerűen csak kellemesebbé tehetjük a kint töltött időt.
A legtöbb tárgyat rendszerint úgy mentem meg, hogy teljesen új funkciót adok neki. Legyen az egy régi fenyőfiókból készült falipolc, szétbontott pergola elemeiből összebarkácsolt lépcső, vagy éppen egy kőből készült grillező/bográcsozó, amiből ezúttal egy mutatós “virágládát” álmodtam meg a kertbe.
Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb.
Végeláthatatlan azon kisebb és nagyobb feladatok listája, amiket a faháznál kellene elvégezni, de most legalább ismét kihúzhatok róla egy tételt. Ugyanis végre kikerültek a földből a valamikori pergola beton tartóelemei.
Sosem volt még saját veteményesem, így ez abból a szempontból tényleg kísérleti, hogy bár sok dolognak utánaolvastam, utánakérdeztem, és paradicsomot már sikeresen neveltem balkonon és itt a faháznál is, azért az első, kertben történő gyakorlati tapasztalás még csak most jön…
Az év első két hónapja lassú és csendes volt, de ugyanez már egyáltalán nem mondható el a márciusról és az áprilisról, és ahogy nézem, a májusról sem. Hirtelen felpörgött minden, és ezzel együtt az év elején elhagyott motivációm is visszatért.
Rögtön azzal kezdeném, hogy nem, nem szoktam kukákból kiszedni és hazahozni dolgokat. Viszont az utóbbi időben a kukák mellől olyan cuccokat szedtem össze, hogy mostanra egy szép kis válogatást tudok Nektek mutatni belőlük.
A házunk mögötti parkban, van egy gerendából készült korlát, ami a parkos részt hivatott elválasztani a parkoló autóktól. Az egyik eleme már jó ideje fekszik a földön, így hát fogtam magamat, és egy kis segítséggel megjavítottam.
Egész januárban próbálkoztam azzal, hogy megírjak egy évindító posztot, de egyszerűen nem jött össze. Sokszor ültem a laptop elé, félbehagyott és átírt bejegyzések is születtek, mostanra viszont realizáltam magamban, hogy kétség kívül remete üzemmódra váltottam…
Ez már a harmadik tél, hogy megvan a faházikóm, de ekkora havazásban még sosem láttam a kertet. Fogtam hát a fényképezőgépet, meg a kis csapatot és elindultunk, hogy megcsodáljuk és kicsit kiélvezzük a pihe-puha hótakaróval borított birtokot.
Szándékosan nem írok most semmit az évszám mögé, mert mint mindenkinek, ez az év nekem is másmilyen volt, mint ahogyan azt 2019 végén elképzeltem. Sok tekintetben életem egyik legjobb évét zárom, de azok a szomorú események, amik a környezetemben és egyáltalán a világban történtek, kétség kívül rányomják a bélyeget az érzéseimre.
Még nem értem a 2020-as évértékelő posztom végére, de a pincével közben egészen jól haladok, a történéseknek pedig itt a helye a blogon. Most ugyanis végre kikerült a pince leghaszontalanabb és egyben legrémesebb eleme, egy vascsövekből valaha összehegesztett “asztal”…
Az otthoni fürdőszoba felújítás, majd az ünnepekre való készülődés háttérbe szorította a faházas serénykedést. Most viszont, hogy egyben van a fürdő, és túl vagyunk a reggeltől estig tartó bejgli majszoláson is, újból a pincére tudok fókuszálni.
Azt hiszem, utoljára oviban használtam ezt a remek, házi készítésű gyurmát. Felnőttként is legalább akkora öröm összegyúrni és formázgatni, nem is értem, hogy az elmúlt években miért nem próbálkoztam vele.
Az otthonom idei változásainak összefoglalóját nagyon szerettétek, így örömmel írok egy ugyanilyen összegzést a faházról is. Mivel az idei év nagy részét itt töltöttem, ezért sokkal jobban haladtam a januárban betervezett dolgokkal, mint azt képzeltem.
Az elmúlt egy évben egyre kevesebb lett a púder árnyalat körülöttem, de főleg az erősebb rózsaszínek tűntek el a környezetemből. Szűk 7 évig tartott ez a mindent elsöprő “színszerelem”, ami mostanra hűlt ki.
Tudom, hogy alap esetben ez teljesen természetes dolog, de nekem nagyon sokáig nem volt. Mármint a mosdóállványt és a mosdót megvettem, de csak beállítottam a helyére, nem volt sem rögzítve, sem a víz bekötve…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK