Nem titok, hogy a régi fa ablakok szerelmese vagyok, még rozzant állapotban is jobban tetszenek, mint a vadiúj műanyagok. Többek között ezért is választottam ezt a lakást, amiben most élek és amiben bőven van mit felújítani…

A nyílászárókkal valamint a keretekkel, ajtótokokkal mindig apránként, helyiségenként haladok. Ezek egy régi lakásban meglehetősen problémás darabok az évek alatt egymásra mázolt festékrétegek miatt, amik jó eséllyel foltokban peregnek is, erről láthattatok már fotókat ITT és ITT.

Eddig a bejárati ajtó (ITT), az előszoba három ajtaja (ITT), valamint egy-két ajtótok újult meg a kezem alatt, most viszont eljött az idő, hogy a hálószobai, erkélyre néző ablak párkányát tegyem rendbe. Szerencsére maga az ablak és a keret egészen jó állapotban van, kis javítás és mázolás kell csak neki, de azzal most nem is foglalkozom.

A párkány viszont sokkal kényesebb terület, talán azért is húztam idáig a dolgot, mert tudtam, itt nem úszom meg a dolgot csiszolással és fatapaszos javítással.

Minden egyes porszívózás alkalmával le-lejött egy kis festékdarab, ahhoz viszont sok helyen túl masszív és vastag a festékréteg, hogy a csiszolás levigye az egészet. Itt bizony a kromofágot kellett bevetni!

A gél formájú kromofág fa, fém, és üveg felületeken használható gyakorlatilag bármilyen festéktípus eltávolítására. Tévhit, hogy a kromofág mélyen beszívódik a fába, és utána semmi nem tapad meg rajta, illetve ledobja a festéket. Akkor nem sok értelme lenne a terméknek, egyszer lemarhatjuk a festéket, aztán nem festhetjük újra a felületet? Ez nem logikus. Az viszont tény, hogy a kromofágos kezelés után is csiszolni kell. De lássuk a műveletet szép sorjában:

Elsőként ecset segítségével, egyenletesen  vittem fel a kromofágot a párkányra. Nem telt el egy perc és be is indult a folyamat, a festékrétegek kezdtek felpuhulni és hólyagosodni.

Ezt követően jöhetett a kapirgálás spaklival. Voltak részek, ahol egészen könnyen feljött a festék, de volt, ahol 10 perc várakozás után is nagyon makacsnak bizonyult a dolog.

Ilyenkor persze el kell távolítani a már lekapart részeket és jöhet egy újabb kromofágos kezelés.

Én ezt háromszor ismételtem meg, mire végre odáig jutott a dolog, hogy elővehettem a csiszológépet.

Fontos, hogy folyamatos szellőztetés mellett szabad csak kromofágot használni, nálam egész nap nyitva voltak az ablakok.

A munkálatok közben azért kávészünetet is tartottam, elég jól néz ki a csésze a kopottas felületen. Vintage rajongóknak biztosan ebben a formában is tetszik.

A csiszoláshoz először 40-es durvaságú papírt használtam, majd 80-ast, és végül 120-sal simogattam át az egyébként nagyon szép felületet.

Csiszolás után alapos portalanítás következett, és a gyártó még lakkbenzines zsírtalanítást is javasol, biztos, ami biztos. A kisebb fahibák javítását mint mindig, most is fatapasszal oldottam meg, amit száradás után kézzel csiszoltam át. Az alapozáshoz a Poli-Farbe Cellkolor Aqua alapozóját használtam, fedőfestéknek pedig ugyanennek a terméknek a selyemfényű zománcát.

Mostanában sok dolgot festek ezekkel a termékekkel, talán emlékeztek, hogy a konyhámat is ezekkel újítottam fel ITT.

Egy réteg alapozó és két réteg fedőfesték után picit kézzel megcsiszoltam a felületet és este, lefekvés előtt még ráment az utolsó fedőréteg.

Volt vele munka, de nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.

Ez az ablak egyébként rendszerint nyitva van, nagyon hangulatos, hogy így szinte kinyílik a tér az erkély felé. És ha már szóba hoztam az erkélyt, legközelebb azzal folytatom a sort.

A bejegyzés támogatója: