Az elmúlt években, különösen a legutóbbiban nagyon sok olyan diy ötletet mutattam Nektek, amiben sprayfestéket is használtam. Arról viszont még sosem írtam, hogy mi történik nálam a kiürült flakonokkal…
Az elmúlt év igazán sűrű volt számomra. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, de végül decemberre szépen elcsendesett a tenger, amit év közben kavartam fel magam körül.
Óóó, ha tudnátok, hányszor hangzott el ez a kérdés az elmúlt két hétben! És nem is telt egy úgy nap, hogy ne játszottunk volna kisebb-nagyobb társaságban, vagy kettesben.
Egy nagyon egyszerű, de ötletes tippet hoztam Nektek így karácsony előtt pár nappal. Mindössze két alapanyag szükséges hozzá, és persze egy kis kézügyesség.
Mióta Franciska a mindennapjaim része lett, úgy szervezem a programokat, hogy minél több időt legyek vele. Ugyan nyugodtan magára lehet hagyni pár órára a lakásban, de ha megoldható, akkor inkább viszem magammal, ahova csak tudom…
Szeretem azokat a karácsonyi instant dekorációkat, amiket egyszerűen fel lehet rakni és önmagukban is mutatósak. Ilyen pl. egy megfelelően elhelyezett ledsor, vagy az ablaküvegre rajzolt motívumok…
Nem terveztem, hogy idén készítek új adventi asztaldíszt, de mégis így alakult. Mindössze egyetlen dolgot vásároltam hozzá, a többit itthon meglévő alapanyagokból és a faház kertjében gyűjtött növényzetből oldottam meg.
Olyan régen szerettem volna már ezt a formát megcsinálni, hisz annyi mindent vágtam már ki dekopírfűrésszel, csak valahogy a szarvas tolódott évek óta. Idén végre ezt is abszolváltam.
Nem olyan régen készítettem egy menő létrát faágakból a faházba, de most megmutatom, hogyan lehet elkészíteni ennek a fenyőléces verzióját, ami nemcsak dekoratív dísze lehet otthonunknak, de funkciót is adhatunk neki.
Amióta szakmát váltottam (14 éve), a karácsonyi készülődés sokkal előbb kezdődik, mint az adventi időszak… Ennek nincs különösebb oka, egyszerűen a munkám természetes velejárója.
Bő egy héttel ezelőtt STIHL workshopon jártam, ahol kisebb-nagyobb fa szeleteket dekoráltunk saját ízlésünk szerint, sőt mi magunk is kipróbálhattuk, milyen egyszerűen lehet láncfűrésszel fát darabolni.
A legutóbbi posztomban említettem, hogy itthonra is szeretnék magamnak egy szőrmés lerakófelületet készíteni. Jelentem, össze is raktam.
Teljesen váratlanul hozta az élet úgy, hogy lett egy kutyusom. Három héttel ezelőtt egyik napról a másikra örökbe fogadtam egy 11 éves foxit. Franciskát.
A sütögetős rész átalakításál említettem, hogy egy kis szőrme milyen jól feldobná az átfestett betonpadokat. Hát ez a dolog sem váratott sokat magára…
Többen kérdeztétek, hogy a hűvösebb időszak beálltával nem fázom-e a házban, ezért úgy gondoltam, hogy egy posztban foglalom össze az erre vonatkozó választ.
Micsoda szerencse, hogy ilyen gyönyörű, napsütéses októberünk volt. Persze, tudom, meglesz ennek még a böjtje, de tény, hogy az elmúlt hetek csodás időjárása igazán kedvező az elmaradt kerti projektjeim számára, mint pl. a grillezős rész újragondolására.
Trükkös módon, egy ágakból fabrikált létrával sikerült elrejtenem szem elől azt a konnektort, ami a faházban az étkező falán rontotta az összképet.
Ritkán látni tőlem merész színeket, mert alapvetően a finom, lágy árnyalatokat kedvelem, de ez nem jelenti azt, hogy időnként nem szeretek kísérletezni, kipróbálni egy-egy érdekes színt.
Minden alkalommal, amikor a kültéri kanapén ücsörögtem a mellette lévő betonláda peremére tettem a csészémet, poharamat. Csoda, hogy egész szezon alatt csak egyet törtem el… Ezentúl viszont nem kell tartanom attól, hogy a finom itóka leborul, mert végre van hova raknom.
Sokféle felkérésem volt már a blog lassan 10 éves pályafutása alatt, de tárlatvezetésre még sosem invitáltak. Egészen mostanáig. Október 11-én ugyanis a Városligeti fasoron álló villában fogok a megszokottól eltérő, szubjektív tárlatvezetést tartani.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK