Nem terveztem erről bejegyzést írni, de mivel úgyis annyi szabadidőm van, miért ne mesélhetnék erről is kicsit részletesebben itt a blogon? Viccelek, mostanság semmi szabadidőm nincsen, úszom a jobbnál jobb és sok energiát igénylő munkákban, viszont emellett jópár szívügyem is van, ami éltet, mozgat, és amiről örömmel pötyögök akár pihenés helyett. Szerintem ezek jó dolgok, és talán mást is megmozgat…

A kert évről évre egyre szebb, de még mindig vannak olyan (perem)részei, amikkel eddig érdemben nem sokat foglalkoztam. Ilyen az a szakasz is, ami a faház és a komposztáló között húzódik, és ahol eddig csak drótkerítés volt kilátással a szomszédos erdős telekre… Most viszont ezt a területet is a gondjaimba vettem, lássuk hát részleteiben a koncepciót.

Február óta gyakorlatilag versenyt futok az idővel, pontosabban az időjárással. Az eddig megszokotthoz képest minden egy hónappal előbb történik, amire én még nem készültem fel (semmilyen szempontból), és most rohangálok, mint a mérgezett egér, és közben próbálok nem lecsúszni a kert látványának legszebb pillanatairól, mitöbb dokumentálásáról és megosztásáról. Merthogy visszanézve a tavalyi faházas mappákat egy csomó fotóm és mondanivalóm bentragadt…

2024 márciusa van, ez immár a hatodik tavasz a faháznál. Az elmúlt években sokat épült-szépült a kert, de még rengeteg feladat vár rám, sok ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani. A lelkesedésem az évek előrehaladtával nemhogy lankadt volna, de egyre csak nő, alig várom, hogy égjen a kezem alatt a munka és morzsolódjon a friss, humuszban gazdag föld az ujjaim között…

Olyan régóta kacérkodtam már a gondolattal, hogy részt vegyek egy táska készítő workshopon, hogy az újévi lendülettel fogtam magamat és végre a tettek mezejére léptem. Remélem, hogy a személyes élményeim alapján ti is kedvet kaptok majd hozzá, de lássuk a részleteket!

Úgy érzem, hogy növények nélkül üres, lelketlen lenne az otthonom. Nekem valahogy szükségem van a természetre a négy fal között is, az élő, üde növényekre, amiket gondozhatok, szaporíthatok, megmenthetek, és amik jelenléte, látványa egyszerűen jó érzéssel tölt el nap mint nap. 

Tavaly nyáron végre kizöldült az előszoba is. Na, nem élő növényekkel, mert azok csak ideig óráig bírják itt a nem túl kedvező fényviszonyok miatt, hanem levélmintás tapétával. Nem először írok konkrétan erről a mintáról a blogon, de lássuk csak szép sorban a dolgokat… 

Ez a bejegyzés már jó ideje, 2022 novembere óta várja, hogy megírjam. Van még jónéhány ilyen megkezdett, félig-meddig megírt, de valami miatt abbamaradt, majd feledésbe merült posztom… Nem is pazarolnék erre több szót, majd időről időre előhúzom valamelyiket a DIY kalapomból!

Idén is a számomra legkedvesebb módját választottam annak, hogy egy csodaszép karácsonyfánk legyen itthon. Tudom-tudom, a klímaszakértők és a legfrissebb kutatások szerint most azzal teszek a legjobbat a Földnek, ha minél nagyobb vágott fenyőt vásárolok, de talán azzal senkinek sem ártok, ha a saját kertemből vágott boróka ágakból „építek” karácsonyfát.

Az idei adventi időszakot teljesen belengte a fűszeres mézeskalács illat. Hol itthon, hol a barátoknál készültek a szebbnél szebb formák és díszítések, amiket most összegyűjtve meg is osztok veletek, hogy a jövő évi ünnepi készülődésre legyen inspiráció…

Az adventi időszak kezdetén egy újabb közös alkotós programon vettem részt, amire Szomoru Miklós invitált. A helyszín egy nagyon klassz kis mobilház volt, ahol egy közös asztal köré gyűlve díszítettük fel a saját adventi koszorúnkat, miközben beszélgettünk, pogácsát majszoltunk, és a végén még a Mikulással is bandáztunk egyet. 

Az év végi, ünnepre készülődés időszakát úgy terveztem meg, hogy a munka mellett legyen elég időm a pihenésre, feltöltődésre, kreatív alkotásra is. Kifejezetten jól esett, hogy az egyik legszelesebb, leghidegebb szombati napon egy szójagyertya készítő workshopon melegedhettem át testben és lélekben egyaránt.

Már csak szűk két hét van az adventi időszak kezdetéig, és aki nem az utolsó pillanatban akar kapkodni a dekorációkkal, annak ideje elkezdeni már most a készülődést. Így gondoltuk ezt mi is a kis kertész/dekoros barátaimmal, akikkel múlt vasárnap összejöttünk, hogy egy közös adventi alkotás keretében hangolódjunk a közelgő ünnepi időszakra.

Már tavaly is szerettem volna erről írni hosszabban, de most, hogy már harmadik alkalommal szerveztem ilyen szűk körű közösségi programot, tényleg itt az ideje, hogy elmeséljem, honnan indult ki ez az egész, és milyen mélyebb tartalom van mögötte azon kívül, hogy pár jó holmi gazdát cserél.

Amikor 2018 őszén megkaptam a faház kulcsait, még nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. Csak azt éreztem, hogy az erdő ölelésében elhelyezkedő telken valami nagyon jó vár rám. Mint oly sok mindent, ezt is az ösztönöm vezérelte, cseppnyi tudatosság sem volt benne…

Egészen pontosan november 1-én volt a hivatalos blogszülinap, de a helyzet az, hogy idén ez teljesen kiment a fejemből. Korábban minden évben nagyon készültem rá, volt élő videó, nyereményjáték, sokszor blogposzt is, aztán ezek szépen lassan elmaradtak, mert egyszerűen más dolgok lettek fontosabbak.

Múlt héten a STIHL jóvoltából ismét egy nagyon színes programon vehettem részt. Ezúttal a Füvészkertbe invitáltak, ahol az ilyenkor aktuális őszi kerti teendők voltak terítéken, de most nem csak lelkes hallgatók voltunk, hanem kipróbálhattuk a kerti munkát segítő gépeket, sőt, ültettünk is szezonhoz illő növényekből válogatva… 

Egy ideje szerettem volna már eljutni Szomoru Miklós mesebeli kertjébe, és ez most októberben a STIHL meghívásának köszönhetően végre meg is valósult. Úgy voltam vele, ha már a Pilis felé veszem az irányt, akkor mindenképpen beugrok Márk barátomhoz is egy kávéra, olyan régóta tervezgettük már, hogy összefutunk.

Május elején említettem meg először a facebookon, hogy idén nincs kedvem felállítani a medencét (és bajlódni vele) sőt, talán el is kellene adnom, mert bár tényleg kihasználjuk, azért sokat is kell vele törődni, hogy mindig szép és tiszta legyen a vize… Akkor többen írtátok, hogy ezt gondoljam át, mert milyen jó lesz majd csobbanni benne a nagy kánikula idején, viszont

Tovább…