Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.

Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…

Franci bárhol, bármikor, bármilyen pózban el tud aludni, legyen az a kanapé legkényelmesebb pontja, a padló, vagy éppen a bevásárlókosaram. Igazából néha olyan, mint egy cica. Ezért is gondoltam, hogy egy bőröndből kialakított fekhely biztosan elnyeri a tetszését.

Nem gondoltam volna, hogy a zöld szín valamelyik árnyalata egyszer annyira képes magával ragadni, hogy akár falszínnek is ezt választom az otthonom valamelyik helyiségében. Márpedig ez történt, és nemhogy nem bántam meg a dolgot, de azóta is nap, mint nap megállapítom, hogy nagyon jó döntés volt azt a pár négyzetmétert átpingálni a konyhában…

Még tavaly variáltam át a konyha felé vezető közlekedő azon oldalát, ahol korábban a barkácscuccaim és a takarítószereim voltak egy függöny mögé rejtve. Igazából csak megcseréltem két helyiség funkcióját és emiatt kicsit át is szabtam a dolgokat. 

Már tavaly elkezdtem, de csak az idei év elején sikerült a végére érnem a mosókonyha projektnek. Egészen klassz lett a végeredmény, amiről most kicsit részletesebben is írok. 

Ahogyan azt egy korábbi bejegyzésemben írtam, nincsenek konkrét terveim, vagy merész álmaim erre az évre, viszont annál inkább célom, hogy a környezetem (otthonom, faházam) és a környék, ahol éppen töltöm a mindennapokat, az rendben legyen. Sok kisebb-nagyobb javítási/karbantartási és félbehagyott munka vár rám idén, ezekkel januártól el is kezdtem foglalkozni.

Két hónapja kezdtem el írni ezt a posztot, aztán félkész állapotban pont úgy felkerült a “várhat ez még” dolgok mellé a polcra, mint oly sok minden az elmúlt hónapokban. Na de, most leporolom, mert lassan kitavaszodik, és akkor már kár lenne örülni a szép havas környezetnek. 

Néhány nappal ezelőtt, a karácsonyi készülődés kellős közepén gondoltam egyet és végre elkészítettem a nappali és konyha közötti átjáró “keretét”. Na, nem fából – ezért ajtófélfának nem nevezném – , hanem egyszerűen hengerrel festettem fel…

A Bevezetés a művészgyanták világába nem is könyv, inkább egy tartalmas, rengeteg inspiráló fotóval és részletes leírásokkal teli kódex, ami az alapoktól kezdve kíséri el az olvasót egészen a komplex technikákig. És ennek a csodaszép kiadványnak egy kicsit én is a részese lehettem…

Egy ideje már megfogalmazódott bennem, hogy a nappalim sok éven át annyira szerettett, púderes, rózsaszínes falszínétől megválok, de csak most jött el az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Úgyhogy, előkaptam a festőhengert és nekiálltam a munkának.

Az erkélyem már sok változáson ment keresztül az elmúlt négy és fél évben. A mostani jellege már inkább egy télikert hangulatát idézi: a növények szinte körbeölelik ezt a kis teret, és ezt még megdobtam egy szép levélmintás Falra Magyar tapétával is! 

Az elmúlt két hétben három régi bútort vásároltam azzal a céllal, hogy DIY módon felújítsam őket. A Jófogás applikációján keresztül könnyen és gyorsan találtam széket, komódot és fotelt, melyek átalakulásairól folyamatosan posztoltam a közösségi oldalaimon, de most a blogon egy csokorba szedtem az egész projektet, sőt, itt még több fotót, és információt megosztok veletek.

Biztosan sokan ismeritek ezeket a kültéri, fa járólapokat, amikkel gyorsan és egyszerűen lehet egészen új karaktert adni egy terasznak, vagy egy erkélynek. Én már nagyon sok helyen láttam, mindig is tetszett, de most használom először a saját otthonomban…

Számomra pont jó hosszúságú volt a nyár, kiélveztem minden napját a faháznál. Augusztus végéhez közeledve már kezdtem érezni, hogy elég is volt a kánikulából, és onnantól már csak azt vártam, hogy beköszöntsön a hűvösebb őszi időszak.

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, mostanában kevés posztot írtam, pedig a háttérben nagyon sokat szorgoskodtam. Viszont emiatt van az is, hogy az eseményekről, változásokról már nincs sem erőm, sem időm (és sokszor kedvem sem) azon nyomban beszámolni…

Az a helyzet, hogy mostanában minden dolog, ami a laptophoz, telefonhoz, internethez, egyszóval az online léthez kapcsolódik, az valahogy érdektelen lett számomra. Nem kiégésről van szó, egyszerűen beszippantott a valóságom, a mindennapok öröme, amiben sokkal jobb csak benne lenni, mintsem folyamatosan posztolni róla az összes felületen…

Ez a néhány fabábu évek óta várta a sufni egyik polcán, hogy végre leporoljam őket és újból játékba állhassanak. Úgy gondoltam, hogy ennél többet is megérdemelnek, így hát ecsetet ragadtam, és átfestettem őket…

Akár a kert építéséről, dekorálásáról vagy rendszeres karbantartásáról legyen szó, a saját tapasztalatom az, hogy érdemes néhány olyan eszközt, elemet, kiegészítőt beszerezni, amikkel megkönnyíthetjük a kerti munkát, vagy egyszerűen csak kellemesebbé tehetjük a kint töltött időt. 

A legtöbb tárgyat rendszerint úgy mentem meg, hogy teljesen új funkciót adok neki. Legyen az egy régi fenyőfiókból készült falipolc, szétbontott pergola elemeiből összebarkácsolt lépcső, vagy éppen egy kőből készült grillező/bográcsozó, amiből ezúttal egy mutatós “virágládát” álmodtam meg a kertbe. 

Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb.