Végeláthatatlan azon kisebb és nagyobb feladatok listája, amiket a faháznál kellene elvégezni, de most legalább ismét kihúzhatok róla egy tételt. Ugyanis végre kikerültek a földből a valamikori pergola beton tartóelemei.

Amikor két éve lebontottuk a rogyadozó pergolát (ITT), még azt gondoltam, hogy épül helyette egy új, ezért a betonból kiálló vascsonkokat, összesen 7 db-ot, megtartottam.

Aztán lebontás után hamar megszerettem az új látványt a kertre a pergola oszlopai nélkül, és akkor került fel a listára, hogy ezeket a balesetveszélyes elemeket mielőbb megszüntessem. 

Fűnyíráskor, locsoláskor, vagy simán csak a kertben való közlekedés során többször botlottam meg bennük, és persze a slag kihúzásakor is rendszeresen akadt el ezen a részen a locsolási projekt. Úgyhogy, egyik (áprilisi) nap úgy döntöttem, hogy ideje szembenézni ezzel a dologgal. Fogalmam sem volt, hogy a betonhengerek milyen mélyen vannak a földben, csak sejtésem volt, hogy valahol 50-100 cm között lehetnek. 

Így hát elkezdtem kiásni az egyiket. Persze, le lehetett volna flexelni, meg szét lehetett volna ütni a betont a felső részen, és csak a kiálló résszel foglalkozni, de őszintén szólva nem akartam csontvázakat hagyni a kertben. Az a gondolat, hogy a töredező műanyagpalásttal rendelkező betondaraboknak csak egy része is a föld mélyén lesz elrejtve, egyszerűen nem tetszett.

Próbáltam okosan megoldani a dolgot, hogy ne kelljen erőlködnöm (persze a legokosabb az lett volna, ha megvárom a segítséget, de hát a hirtelen felindulás türelmetlenséget szül, ugyebár…). Szóval, kb. 30-35 cm mélyen ástam csak körbe az első betonhengert, és ekkor megütögetve láttam, hogy picit mintha berezegne. Itt jött az ötlet, hogy esetleg az autóban lévő emelő segítségével különösebb nehézség nélkül ki tudnám nyomni/mozgatni a függőleges helyzetből úgy, hogy az emelőt a járda pereme és a henger oldala közé teszem.

És az elképzelés működött!!! A hengert így más kézzel is meg tudtam mozgatni a lyukban, amiben volt, de azért még a föld valamennyire fogta, és így nem is próbáltam meg kézzel kiemelni. 

Viszont a csákány remekül működött emelőként. Persze, fokozatosan emelni kellett az alátámasztást (ezt keramitokkal oldottam meg), és végül a betonhenger, ami egyébként 63 cm hosszú, egyszercsak kint volt a földből. 

Ezután elkezdtem a keletkezett lyukat betemetni úgy, hogy rétegenként döngöltem le benne a visszalapátolt földet. 

Az elmúlt hetekben egy kivételével az összes betonhenger kikerült, sőt, már a füvesítésen is túlvagyok. Az az egy csak azért maradt bent, mert egy bokor aljában van, szinte nem is látszik, így nem zavaró, de lehet egyszer azt is kikapom. 

A kiszedett betonhengerek egyelőre maradnak a kert végében egy kupacban, mert még kicsit hezitálok, hogy a legalsó, szakadékos részen esetleg nem tudnám-e támfalba építeni, vagy kerítés tartóelemeknek használni. De ezzel ráérek majd később foglalkozni, most bőven elég az is, hogy már soha többé nem botlok meg bennük, és végre nem éktelenkednek feleslegesen a kertben.

Ha még nem olvastátok volna, akkor nézzétek meg azt is, hogy mi lett a sorsa a lebontott pergolának, ITT és ITT.