A fürdőszobám munkálatai során olyan apróságokkal is kell foglalkozni, ami első hallásra talán nem is tűnik fontosnak. Ilyen pl. a rugalmas tömítés, ami nem egy bonyolult dolog, csak tudni kell, hogy mit és hogyan érdemes használni hozzá.
Category: DIY
Bő három és fél éve lakom itt, de valahogy a fürdőszobával alig haladtam. Eddig. Most ugyanis váratlanul felgyorsultak az események, így talán az ünnepekre már lesz egy rendesen funkcionáló, alapjaiban már rendberakott fürdőm.
Bár nem tudatosan, de az idei karácsonyi “kihívásom” lett, hogy nem vásárolok semmilyen ünnepi dekorációt, hanem a meglévőket gondolom újra, és abból alkotok, amit itthon találok. Így újult meg az a DIY szarvas is, amit tavaly készítettem.
Év elején írtam egy posztot arról, hogy megcsapott a változás szele, és új stílus felé vettem az irányt. Mármint itthon, ahol most nagyon sok időt töltök, és naponta szembesülök azokkal a színekkel, tárgyakkal, megoldásokkal, amik egyre inkább bántják a szememet.
Aki kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a faházas kalandjaimat, az már láthatta, hogy időnként a pincével is foglalkozom. Most megmutatom, hogy két év alatt meddig jutottam a lenti pakolászással, berendezéssel, és milyen új tervet találtam ki magamnak a jövőre nézve.
Az elmúlt napokban kihasználtam a szép időt és összeraktam az előző posztomban beharangozott kiskaput a faháznál. Amikor belekezdtem, nem volt pontos tervem, csak azt tudtam, hogy maradékokból szeretném összerakni.
Valamikor tavaly Anyukámmal rendbetettünk egy kisebb szakaszt a telkem határán, ahol már csak elszáradt növényzet volt. Ez egyben kerítés szerepét is betöltötte, ide ugyanis anno nem tettek drótkerítést, de ezt a szakaszt mindenképpen szerettem volna valamivel pótolni…
A konyhában van egy része a munkapultnak, amit kezdetektől úgy terveztem, hogy itt majd egyszer egy megfelelő méretű bárszéken fogok ücsörögöni, reggelizni, kávézni, dolgozni… A több, mint három évvel ezelőtti beköltözésem óta most jött el az ideje annak, hogy ez végre valóra is váljon.
Ilyenkor ősszel – főleg kirándulások alkalmával – különösen szeretek a természetben dekorációnak valót gyűjteni. A legutóbbi barangolásból sem tértem haza üres kézzel, így hát mutatok is egy csokorra való inspirációt.
Akár erkélyről, teraszról, kertről van szó, nálam nem hiányozhat az esti hangulatvilágítás. A faház kertjében is van pár napelemes ledlámpa, amik sötétedéskor maguktól bekapcsolnak…
Már nem is tudom, hányadik DIY fejezeténél tartok a faházas fürdőszobának, hisz folyamatosan, apró lépésekkel szépítgetem, de mivel most már látványos a változás, ezért leírom és persze meg is mutatom az aktuális helyzetet.
Végre! Ez az egyik legrégebben tervezgetett projektem, gyakorlatilag azóta a listámon volt, hogy megvettem a faházat. Most végre abba a fázisba ért a dolog, hogy érdemben is tudok róla írni, és fotókat mutatni.
Az előző tulajdonosok homokágyra fektettek XPS lapokat és arra tettek egy erősebb filcet. Nyár elején viszont ezt újraépítettük az eredeti – és kiválóan teljesítő – rétegrendet megtartva.
A faháznál a legkisebb munka is borzasztó időigényes, ezért néha úgy érzem, hogy sokkal lassabban haladok a betervezett dolgokkal, mint szeretnék. Egy egyszerű – festéssel, javítással – megfejelt tolózár csere is órákig tartó szöszmötölés néhány napon át…
Az idei nyár kedvence lett számomra a konyhaablak alatt elhelyezett egyedi ültetőasztal. Sokkal egyszerűbben összeállt, mint azt korábban gondoltam, amikor még csak vágyakoztam egy ilyen növényes asztalka után..
A mostani posztban szereplő polcot, már láthattátok korábbi bejegyzésemben, de magáról az elkészítés lépéseiről és arról a szemléletről, ami megbújik mögötte, még nem írtam. Egészen mostanáig.
Sok apró dolog változott a faházban az elmúlt hónapok során, amiket egy-egy fotó erejéig megemlítek a közösségi oldalaimon, de poszt nem mindig készül róluk, hiszen sok esetben nem fotózom azt, amit csinálok, csak a végeredményt. A most következő hálószobai ráncfelvarrás is ilyen, ami szerintem fázisfotók nélkül is érthető lesz.
Egy ideje adós vagyok ezzel a poszttal, de most végre a teraszon ücsörögve, a reggeli kávémat kortyolgatva bepötyögöm szépen…
A szüleim szanálnak és rendet raknak a kerti sufniban, és mondták, ha bármi kell nekem, vihetem. Az a sufni számomra maga a kincsesbánya: tele maradék, régi, sérült, de DIY szempontból még hasznosítható holmival. Ilyen pl. az a régi madárodú, amit most kipofoztam, és immár a kert bejáratánál amolyan “cégérként” díszeleg.
A júliusi Praktika magazinba készült interjú mellett egy DIY párnahuzatot is készítettem, amit most lépésről lépésre itt a blogon is megmutatok Nektek.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK