Vészesen közeleg az idei faházas szezon vége, hamarosan el kell zárni a vizet télire. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebb ez az időszak, mert valahogy évről évre szebbek és tartalmasabbak a faháznál töltött hónapok, a kertben történő látványos változásokról nem is beszélve…
Category: Kert & növények
Sosem próbáltam még, de egy ideje már nézegettem, milyen fantasztikus dolgokat lehet kihozni farönkből. Így amikor az öreg meggyfát kivágtuk, már tudtam, hogy a földben megmaradt részén majd szobrászkodni fogok!
Már hetek óta alig esett némi csapadék, és a forróság kezdi meggyötörni a növényeket… Persze, amikor csak tehetem locsolok, de ez önmagában mit sem ér, ha a talaj nincs takarva, mulcsolva.
Minden elhulló, természetes faanyagra úgy tekintek a kertben, amiből még lehet valami klassz dolgot alkotni. Ilyen a márciusban kivágott meggyfa is, ami megújult formában kap lehetőséget, hogy továbbra is a kert része maradjon és díszítse azt. Ezúttal rönk lámpást készítettem belőle.
Kezdjük azzal, hogy mégis mit és miért kellett újratervezni? Nos, márciusban úgy volt, hogy a kukáim takarására építek majd nyáron egy mutatós, szeparált részt, amihez a könnyen összerakható elemek mellett az erdő kúszó, dús növényzetét is felhasználom. A hosszú ideje tartó csapadékmentes időjárás miatt viszont most lehangolóan fest az a rész, ahol mindezt megvalósítottam volna, és ez új megoldásra ösztönzött.
A zöldségek, fűszernövények számára korábban kialakított konyhakertem egy meglehetősen picike terület, amit idén kibővítettem, már amennyire a lehetőségek engedték. Hiszen nem csak szűkös a rendelkezésre álló terület, de lejtős is, szóval a munkálatokat a korábbi veteményes elbontásával és tereprendezéssel kezdtem…
Volt egy kis meggyfám, ami felett sajnos eljárt az idő… Egy ideje már alig volt termése, így fokozatosan elkezdtem lefűrészelni az ágait, de kivágni semmiképpen nem szerettem volna, mert a törzse, és a fő ága elég erős ahhoz, hogy egy madáretetőnek és itatónak egy pár évig még alátámasztást adjon.
Nem terveztem erről bejegyzést írni, de mivel úgyis annyi szabadidőm van, miért ne mesélhetnék erről is kicsit részletesebben itt a blogon? Viccelek, mostanság semmi szabadidőm nincsen, úszom a jobbnál jobb és sok energiát igénylő munkákban, viszont emellett jópár szívügyem is van, ami éltet, mozgat, és amiről örömmel pötyögök akár pihenés helyett. Szerintem ezek jó dolgok, és talán mást is megmozgat…
A kert évről évre egyre szebb, de még mindig vannak olyan (perem)részei, amikkel eddig érdemben nem sokat foglalkoztam. Ilyen az a szakasz is, ami a faház és a komposztáló között húzódik, és ahol eddig csak drótkerítés volt kilátással a szomszédos erdős telekre… Most viszont ezt a területet is a gondjaimba vettem, lássuk hát részleteiben a koncepciót.
Február óta gyakorlatilag versenyt futok az idővel, pontosabban az időjárással. Az eddig megszokotthoz képest minden egy hónappal előbb történik, amire én még nem készültem fel (semmilyen szempontból), és most rohangálok, mint a mérgezett egér, és közben próbálok nem lecsúszni a kert látványának legszebb pillanatairól, mitöbb dokumentálásáról és megosztásáról. Merthogy visszanézve a tavalyi faházas mappákat egy csomó fotóm és mondanivalóm bentragadt…
2024 márciusa van, ez immár a hatodik tavasz a faháznál. Az elmúlt években sokat épült-szépült a kert, de még rengeteg feladat vár rám, sok ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani. A lelkesedésem az évek előrehaladtával nemhogy lankadt volna, de egyre csak nő, alig várom, hogy égjen a kezem alatt a munka és morzsolódjon a friss, humuszban gazdag föld az ujjaim között…
Úgy érzem, hogy növények nélkül üres, lelketlen lenne az otthonom. Nekem valahogy szükségem van a természetre a négy fal között is, az élő, üde növényekre, amiket gondozhatok, szaporíthatok, megmenthetek, és amik jelenléte, látványa egyszerűen jó érzéssel tölt el nap mint nap.
Amikor 2018 őszén megkaptam a faház kulcsait, még nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. Csak azt éreztem, hogy az erdő ölelésében elhelyezkedő telken valami nagyon jó vár rám. Mint oly sok mindent, ezt is az ösztönöm vezérelte, cseppnyi tudatosság sem volt benne…
Egészen pontosan november 1-én volt a hivatalos blogszülinap, de a helyzet az, hogy idén ez teljesen kiment a fejemből. Korábban minden évben nagyon készültem rá, volt élő videó, nyereményjáték, sokszor blogposzt is, aztán ezek szépen lassan elmaradtak, mert egyszerűen más dolgok lettek fontosabbak.
Múlt héten a STIHL jóvoltából ismét egy nagyon színes programon vehettem részt. Ezúttal a Füvészkertbe invitáltak, ahol az ilyenkor aktuális őszi kerti teendők voltak terítéken, de most nem csak lelkes hallgatók voltunk, hanem kipróbálhattuk a kerti munkát segítő gépeket, sőt, ültettünk is szezonhoz illő növényekből válogatva…
Egy ideje szerettem volna már eljutni Szomoru Miklós mesebeli kertjébe, és ez most októberben a STIHL meghívásának köszönhetően végre meg is valósult. Úgy voltam vele, ha már a Pilis felé veszem az irányt, akkor mindenképpen beugrok Márk barátomhoz is egy kávéra, olyan régóta tervezgettük már, hogy összefutunk.
Május elején említettem meg először a facebookon, hogy idén nincs kedvem felállítani a medencét (és bajlódni vele) sőt, talán el is kellene adnom, mert bár tényleg kihasználjuk, azért sokat is kell vele törődni, hogy mindig szép és tiszta legyen a vize… Akkor többen írtátok, hogy ezt gondoljam át, mert milyen jó lesz majd csobbanni benne a nagy kánikula idején, viszont
Eredetileg nem terveztem erről az eseményről bejegyzést írni, de mivel a vártnál nagyobb sikere volt a dolognak a valóságban, majd néhány fotót megosztva a facebookon is, ezért arra gondoltam, hogy mégiscsak érdemes róla a blogon említést tenni, maradjon nyoma itt is. Jöjjön hát a mi kis társasházi komposzt forgató sztorink!
A szobában nevelt paradicsom sztoriról már írtam a közösségi oldalaimon, de mivel a kezdetektől mostanáig közel egy év telt el, így megérett a dolog arra, hogy itt a blogon is összefoglaljam, mik a nem várt – pozitív – tapasztalataim.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK