Sokféle karácsonyfám volt már: hagyományos vágott fenyő, kicsi földlabdás verzió, vagy éppen összeszerelhető mű, de olyan is előfordult, hogy a télikertben nevelt kis tujámat díszítettem fel az ünnepekre. Idén először viszont saját magam raktam össze a fenyőfát, méghozzá a faháznál fellelhető “alapanyagokból”.
Category: Otthon
Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.
Alig pár hónapja, hogy a konyha egyik falszakaszát maradék festékeket használva szép zöld színre festettem, ami elképesztően sokat dobott a teljesen csupasz fehér felületen. Annyira megtetszett a dolog, hogy úgy gondoltam, kipróbálom a hálószobában is, ezúttal egy még merészebb árnyalat felfestését.
A teraszról ritkán írok, sőt, viszonylag keveset is mutatom, pedig nagyon sok időt töltök itt. Gyakorlatilag ez a kültéri “irodám” a nyári időszakban, és ez ad helyet a közösségi étkezéseknek, kávézásoknak, borozgatásoknak, beszélgetéseknek. Viszont még mindig a régi, felfagyott, megrepedezett, sok helyen javítgatott hexagon járólapok fedik…
Nem gondoltam volna, hogy a zöld szín valamelyik árnyalata egyszer annyira képes magával ragadni, hogy akár falszínnek is ezt választom az otthonom valamelyik helyiségében. Márpedig ez történt, és nemhogy nem bántam meg a dolgot, de azóta is nap, mint nap megállapítom, hogy nagyon jó döntés volt azt a pár négyzetmétert átpingálni a konyhában…
Még tavaly variáltam át a konyha felé vezető közlekedő azon oldalát, ahol korábban a barkácscuccaim és a takarítószereim voltak egy függöny mögé rejtve. Igazából csak megcseréltem két helyiség funkcióját és emiatt kicsit át is szabtam a dolgokat.
Már tavaly elkezdtem, de csak az idei év elején sikerült a végére érnem a mosókonyha projektnek. Egészen klassz lett a végeredmény, amiről most kicsit részletesebben is írok.
Ahogyan azt egy korábbi bejegyzésemben írtam, nincsenek konkrét terveim, vagy merész álmaim erre az évre, viszont annál inkább célom, hogy a környezetem (otthonom, faházam) és a környék, ahol éppen töltöm a mindennapokat, az rendben legyen. Sok kisebb-nagyobb javítási/karbantartási és félbehagyott munka vár rám idén, ezekkel januártól el is kezdtem foglalkozni.
Néhány nappal ezelőtt, a karácsonyi készülődés kellős közepén gondoltam egyet és végre elkészítettem a nappali és konyha közötti átjáró “keretét”. Na, nem fából – ezért ajtófélfának nem nevezném – , hanem egyszerűen hengerrel festettem fel…
Egy ideje már megfogalmazódott bennem, hogy a nappalim sok éven át annyira szerettett, púderes, rózsaszínes falszínétől megválok, de csak most jött el az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Úgyhogy, előkaptam a festőhengert és nekiálltam a munkának.
Az erkélyem már sok változáson ment keresztül az elmúlt négy és fél évben. A mostani jellege már inkább egy télikert hangulatát idézi: a növények szinte körbeölelik ezt a kis teret, és ezt még megdobtam egy szép levélmintás Falra Magyar tapétával is!
Biztosan sokan ismeritek ezeket a kültéri, fa járólapokat, amikkel gyorsan és egyszerűen lehet egészen új karaktert adni egy terasznak, vagy egy erkélynek. Én már nagyon sok helyen láttam, mindig is tetszett, de most használom először a saját otthonomban…
Számomra pont jó hosszúságú volt a nyár, kiélveztem minden napját a faháznál. Augusztus végéhez közeledve már kezdtem érezni, hogy elég is volt a kánikulából, és onnantól már csak azt vártam, hogy beköszöntsön a hűvösebb őszi időszak.
Az év első két hónapja lassú és csendes volt, de ugyanez már egyáltalán nem mondható el a márciusról és az áprilisról, és ahogy nézem, a májusról sem. Hirtelen felpörgött minden, és ezzel együtt az év elején elhagyott motivációm is visszatért.
Rögtön azzal kezdeném, hogy nem, nem szoktam kukákból kiszedni és hazahozni dolgokat. Viszont az utóbbi időben a kukák mellől olyan cuccokat szedtem össze, hogy mostanra egy szép kis válogatást tudok Nektek mutatni belőlük.
Az elmúlt egy évben egyre kevesebb lett a púder árnyalat körülöttem, de főleg az erősebb rózsaszínek tűntek el a környezetemből. Szűk 7 évig tartott ez a mindent elsöprő “színszerelem”, ami mostanra hűlt ki.
Tudom, hogy alap esetben ez teljesen természetes dolog, de nekem nagyon sokáig nem volt. Mármint a mosdóállványt és a mosdót megvettem, de csak beállítottam a helyére, nem volt sem rögzítve, sem a víz bekötve…
A fürdőszobám munkálatai során olyan apróságokkal is kell foglalkozni, ami első hallásra talán nem is tűnik fontosnak. Ilyen pl. a rugalmas tömítés, ami nem egy bonyolult dolog, csak tudni kell, hogy mit és hogyan érdemes használni hozzá.
Bő három és fél éve lakom itt, de valahogy a fürdőszobával alig haladtam. Eddig. Most ugyanis váratlanul felgyorsultak az események, így talán az ünnepekre már lesz egy rendesen funkcionáló, alapjaiban már rendberakott fürdőm.
Év elején írtam egy posztot arról, hogy megcsapott a változás szele, és új stílus felé vettem az irányt. Mármint itthon, ahol most nagyon sok időt töltök, és naponta szembesülök azokkal a színekkel, tárgyakkal, megoldásokkal, amik egyre inkább bántják a szememet.
A konyhában van egy része a munkapultnak, amit kezdetektől úgy terveztem, hogy itt majd egyszer egy megfelelő méretű bárszéken fogok ücsörögöni, reggelizni, kávézni, dolgozni… A több, mint három évvel ezelőtti beköltözésem óta most jött el az ideje annak, hogy ez végre valóra is váljon.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK