Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.

Mutatom az alapanyagokat sorjában, és azt is megmutatom, hogy milyen korábbi munkáimból maradtak ezek az alapanyagok, termékek. 

Az első egy kis darab fenyődeszka, amit már méretre sem kellett vágnom, hiszen pont ekkora volt az egyik leeső rész, amikor a Praktikerrel tavaly ősszel a sünlak elkészítését forgattuk. A videót ITT nézhetitek meg.

A tálca alapszínéhez Poli-Farbe Boróka vizesbázisú lazúrt használtam (dió árnyalatút), amit már oly sokszor láthattatok a blogon. Az ITT listázott posztokban visszanézhetitek, hogyan mutat lépcsőn, kiskapun, tekebábukon, stb. Ugyancsak Poli-Farbe termék a Cellkolor Aqua zománc is, amit nem csak itt a faháznál, de otthon is előszeretettel alkalmazok, ha valamit fehérre szeretnék festeni. ITT van a bejegyzések listája, ahol ezzel dolgoztam. 

A mintázat kialakításához konyhabútor frontjainak megújításából megmaradt öntapadós fóliát használtam. Erről a projektről ITT írtam. A többi eszköz – mint csiszolószivacs, ecset, sniccer, kalapács, szög – pedig mindig kéznél van, ezeket nyilván nem kell már beszerezni. Eredetileg egyébként bőrfogantyút képzeltem el a tálcára, de festés közben gondoltam meg magamat és végül 1-1 darab kötélvéget használtam, ami még a kerti hintából (ITT) maradt meg.

Első lépésként, mint mindig, most is átcsiszoltam a fa felületét és a korábban vágott éleket. Portalanítás után két réteg lazúrral kentem le minden oldalt. 

Természetesen a rétegek között meg kell várni a teljes száradást, ha jó az idő, akkor napon azért elég gyorsan szárad a felület. 

A minta kialakításához az öntapadós fóliával dolgoztam. A maszkolószalag sokkal jobb választás lett volna, de itt a faháznál vékony maszkolószalagom nem volt, az öntapadós fóliából viszont könnyen lehetett a hátulján lévő rácsozás mentén egyforma széles csíkokat vágni.

Annyit viszont fontos tudni, hogy ez a lazúrozott felületen azért nem tapad tökéletesen, szóval festésnél is óvatosnak kell lenni, illetve a széleknél is érdemes leragasztani a végeket (ehhez már jó volt a maszkolószalag is). 

A mintázatot most is úgy ragasztottam, hogy festésnél majd a fehér szín érjen össze, hasonlóan, mint amikor egy szék támláját festettem ITT

A fehér festéket is több rétegben vittem fel, és mivel ecsettel dolgoztam, az ecset száliránya látszódott. Ezért az utolsó réteg teljes száradása előtt kitaláltam, hogy egybekoptatom a lazúros és a festett réteget. Ehhez benedvesítettem egy finomszemcsés csiszolószivacsot, és így csináltam a koptatást. A végén az egészet vízzel lemostam és szárazra töröltem.

Így a fa erezete is meglátszik a fehér részeken, és kevésbé kontrasztos a végeredmény. A tartósabb vágeredmény érdekében ezt még le lehet fújni egy matt lakkal. 

Végül már csak a kenderkötél darabokat szögeltem a deszka két oldaláre. Egy kötélvéget összesen 5 szög tartja, ebből 3 nem látszik. A szögelés sorrendje: egy középre, egy-egy oldalra, és végül kettő oda, ami a fotón is látható. Ezt is be lehet lakkozni a végén, hogy a kötél a sokadik használat után is bírja. 

Még akad jópár ilyen maradék alapanyagom a pincében, szóval biztos, hogy fogok még készíteni hasonlókat. Nagy kár lenne, ha ezek hulladékként végeznék, miközben klassz dolgok is létrehozható belőlük, igaz?  

A bejegyzés támogatója:

1 Comment

  1. Szuper lett, ügyes vagy! És kitűnő maradék-mentő ötlet!! Gratulálok!

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.