Napokig, sőt hetekig agyaltam a wc csempéjén. Már a fehér alapozás is megvolt a felületen, de a mintát még mindig nem tudtam eldönteni, és már az is megfordult a fejemben, hogy fehéren hagyom az egészet, és kész… Aztán mégis rábukkantan a megfelelő mintára!

Kezdetben az első gondolatom még az volt, hogy átfestem egy általam kedvelt szürke árnyalatra a csempét, olyasmire, mint az előző lakásom wc-jében, ITT. Aztán ezt a megoldást másodjára unalmasnak gondoltam, bár tény, hogy ez lenne a legegyszerűbb. Aztán beugrott, hogy valami menő geometrikus mintával kellene előrukkolni, olyannal, amilyennel még nem próbálkoztam csempén.

Ezzel két problémám van. Az egyik, hogy a szemközti falon a csempekiosztás nem szimmetrikus (mellesleg a padlón sem, grrr), és emiatt szinte bármilyen –  nekem tetsző – szabályos geometrikus minta kicsit el lenne csúszva, megborítva ezzel a mintázat szimmetriáját. A másik, hogy bal oldalon elég közel vannak a fűtéscsövek a csempéhez, így pl. a kimaszkolást (netán stencilezést) és a szép festést ez biztosan akadályozná, de legalábbis nagyon megnehezítené. Megoldás erre persze az, hogy csak a hátsó falat mintázom, bár ezt annyira nem akartam, inkább csak 3-4 csempesorig körbemintázni az egészet. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy dekortapasszal is dolgozhatnék, csak hát akkor a csempét nem tudom úgy takarítani, ahogy azt kell egy ilyen helyiségben…

Aztán az is megfordult a fejemben, hogy valami egyszerű, de nagyszerű, gyorsan kivitelezhető és nem feltétlenül a precíz vonalvezetésen alapuló diy megoldást kell alkalmaznom, és emiatt ugrott be a dalmata minta is, ami az előszobám egyik falrészén van (ITT). Aztán végül elvetettem ezt az ötletet, dalmata pöttyökből is megárt a sok, és már ez is kezd kicsit lerágott csont lenni…

Gondolatban visszatértem a geometrikus vonalra. Már teljes kilátástalanságomban a Pinterestre „fanyalodtam”, pedig ha valami, akkor ez egyáltalán nem jellemző rám. De töredelmesen bevallom, hogy végül ott akadtam egy olyan mintára, ami szabályos, ugyanakkor mégis szabálytalan, így könnyedén elrejthetem vele a csempekiosztás esetlenségét.

Tehát a minta végre megvan! Úgyhogy az alapozás után (ITT) felhengereltem 3 réteg Poli-farbe Cellkolor Aqua vizesbázisú selyemfényű festéket, ami szép fehér lett megfolyások nélkül, de azért tudni kell, hogy ennek a festéknek kicsit nehézkesebb a terülése, aki lassan dolgozik vele, annál előfordulhat, hogy csíkos, rücskös lesz a felülete. Persze, ez sem olyan nagy baj, mert csiszolható, szóval egy következő réteg felfestése előtt ezt meg lehet ejteni csiszolókockával. Zárójel bezárva.

Amíg száradt az utolsó réteg fedőfesték, megszerkesztettem a sablont. Fogtam egy kartont és egyszerűen kiszámoltam, hol legyenek az osztások a 29.5×29.5 cm-es csempén. Ennek a mintának a különlegessége amúgy, hogy bárhogyan felhelyezhető, így lesz szabálytalan, de mégis egységes az összkép.

A megrajzolt sablont ezután sniccerrel vágtam ki. Ezt valójában egy műanyag fóliából is kivághattam volna, amit aztán stencilként használok, csakhogy az ilyen típusú festés még a legprecízebb mozdulatokkal is finoman „csipkés” szélű lehet, ha a sablont nem mossuk el minden felhelyezés és festés után, illetve a sarkoknál és a vágott részeknél a sablont is meg kell törni, esetleg elvágni…

Úgyhogy, én inkább ugyanazt a sajátos módszert választottam, mint anno a hálószobám falának mintázásakor (ITT), amikor a sablonon keresztül egyszerűen ceruzával felrajzoltam a mintát. A papírt a sarkoknál be tudtam hajlítani, illetve néhány ponton kétoldalas ragasztószalagot tettem a hátuljára, amivel egész jól oda tudtam fogni a felületre az átrajzolás erejéig. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem maszkolószalagot használtam a mintázáshoz?

Nos, a válasz pofon egyszerű, mert a selyemfényű felületen még a TESA sem tapadt meg jól, a sablont is alig akarta odafogni a széleken. Így végül maradtam a sok türelmet, és precíz vonalvezetést igénylő szabadkézi festésnél.

A festéket egészen sötétszürke színre kevertem ki (szintén Cellkolorból), már-már fekete, de azért mégsem koromfekete, bár ez a fotókon nem biztos, hogy átjön. Élőben mindenesetre finomít az összhatáson, kicsit jobban összejön a padlóval.

A festéshez vékony laposecsetet használtam, a sarkoknál, csempeszéleknél 0-ás hegyes végű ecsetet. Maga a festés nem volt nehéz, egyedül a wc kagyló mögötti részekkel küzdöttem meg, itt elkelt néhány akrobatikus gyakorlat: terpeszben rátolattam a wc-re, előre hajoltam hol jobbra, hol balra és a két lábam között fejjel lefelé festettem a mintát. Kár, hogy erről nincs fotó, mert irtó vicces látvány lehetett, mindenesetre még most is izomlázam van tőle, haha.

De megérte! Olyan lett a wc hátsó fala, mintha valódi csempe lenne, sőt, még annál is szebb. A minta szerintem tökéletesen hozza azt, amit elvártam tőle: geometrikus, különleges, elvezeti a szemet a hátrányokról, ráadásul a csempe is tökéletesen tisztítható, nem fog lekopni róla a minta. Mondjuk, azóta Nem Mind Lom Bálint leadta a drótot, hogy a Mozánál is kapható ennek az inverze (ő is csak azért tudja, mert ő fotózta őket, haha), szóval akinek nincs kedve festegetni, ott beszerezheti. Egyébként nettó 5 óra volt a minta felfestése, de persze nem egyhuzamban nyomtam le.

Többen labirintust látnak bele, amiben azért van valami….

Utolsó mozzanatként még felkerült az új Geberit wc tartály és a lassan, finoman záródó ülőke is.

Olyan finoman záródik, hogy simán le tudtam fotózni mozgás közben.

Eredetileg polcot is szerettem volna tenni a hátsó falra, de sajnálnám megtörni a minta egységét, úgyhogy nem rakok polcot, ez így szép, ahogy van.

Most már csak olyan apróságok vannak hátra, mint a wc papír tartó, és a fűtéscső lefestése, de erről majd egy következő posztban mesélek Nektek.

A bejegyzés támogatója: