Az elmúlt két hétben három régi bútort vásároltam azzal a céllal, hogy DIY módon felújítsam őket. A Jófogás applikációján keresztül könnyen és gyorsan találtam széket, komódot és fotelt, melyek átalakulásairól folyamatosan posztoltam a közösségi oldalaimon, de most a blogon egy csokorba szedtem az egész projektet, sőt, itt még több fotót, és információt megosztok veletek.

A bútorok keresésénél volt néhány szempont, amit szem előtt tartottam. Az egyik, hogy a lehető legolcsóbban jussak hozzájuk, így a keresésben beállítottam egy felső limitet. A másik fontos szempont volt, hogy amennyire csak lehet a közelemben bukkanjak kincsekre, mert bár a házhozszállítás szolgáltatást is igénybe tudtam volna venni, azért egy régi bútor esetén én szeretem személyesen megnézni, megvizsgálni azt, mielőtt megvásárolom. 

Az első kiszemelt egy szék volt, amit 1500 Ft-ért vettem. Mielőtt alaposan lesikáltam volna, készítettem róla fotókat, ilyen állapotban hoztam el:

Az alján még rajta van a minőségi bizonyítvány a gyártóval, sőt még egy csomó érdekes információ is kiolvasható róla a szék múltjából.

A Jófogás közösségi felületein meg lehetett szavazni, hogy milyen módon újítsam fel a széket. Festés+kárpitozás illetve dizájnfestés maszkolással volt az a két lehetőség, amikre lehetett voksolni. Az utóbbi kapta a több szavazatot, így ennek megfelelően álltam neki a felújításnak. 

Alapos tisztítás után finoman lecsiszoltam a festendő részeket: a támlát, az ülőfelületet és a lábak végeit. 

Portalanítást követően maszkolószalaggal kitakartam azokat a részeket, amiket nem szerettem volna lefesteni.

Ezután elővettem a maradék akrilfestékeimet és kikevertem egy szép, sötétebb türkiz árnyalatot, és ecsettel két réteget vittem fel.

Nekem már így is tetszett, és ha a kárpitozásra esik a több szavazat, akkor egy puha púderes árnyalatú szövetet kapott volna az ülőfelület.

Viszont így a támlát vettem célba. Megint maszkolószalagot használtam, de ezúttal a minta megtervezéséhez. A felragasztott csíkok kontúrjait ceruzával halványan meghúztam, és – most jön a csavar – átragasztottam a maszkolószalagot úgy, hogy az eddig ki nem takart részek legyenek takarásban. 

Ezután szivacsecsettel pamacsoltam végig az egészet, szintén két rétegben. Itt azért fontos tudni, hogy a pamacsolás miatt a festett résznek lesz egy kis textúrája, és az is előfordulhat, hogy a maszkolószalag alá folyik a festék. Utóbbit vékony ecsettel lehet javítani teljes száradás után. A legvégén mehet rá lakk, vagy wax, hogy még tartósabb legyen a végeredmény.

Én végül színtelen waxot használtam, amivel pillanatok alatt átsimogattam a festett részeket.

A következő bútor egy kétajtós Varia komód volt. Mindössze 1000 Ft-ért jutottam hozzá, és azon kívül, hogy a tetején van egy kicsit kopottasabb rész, egészen szép állapotúnak mondható. 

Ezúttal a „felújítás festéssel” vagy a „díszítés öntapadós fóliával” között lehetett választani a szavazóknak. Végül az utóbbi kapta a több szavazatot, pedig szinte biztos voltam benne, hogy a festés fog nyerni. Bár a festék nem került elő a felújításhoz, azért a waxot újból használtam, hogy a fakóbb, kopottabb részeket kicsit frissítsem, és a matt felület kapjon egy kis selyemfényt. 

Méreteket vettem a frontokról, hogy papíron pontosan meg tudjam tervezni a mintát, ugyanis egyáltalán nem volt célom, hogy az egész bútort átfóliázzam. Szerintm nagy hiba lett volna egy ilyen szép darab esetén.

Majd fogtam a sniccert, a fém vonalzót, valamint egy karton alátétet és a számítások alapján csíkokat vágtam ki a matt fehér dekorfóliából. Persze, meg lehet ezt csinálni matek nélkül is, de én azért szeretem, ha precízen ki vannak előre számolva a dolgok, pláne, hogy így a leeső darabok mennyiségét is lehet minimalizálni. 

A csíkokat minden felragasztás előtt először dekortapasszal rögzítettem a felületre.

Ezután a hátsó védőpapírt lehúzva felsimítottam az öntapadós fóliát, ügyelve arra, hogy ne kerüljön alá levegőbuborék (ez egyébként utólag, egy tűvel kiszúrva korrigálható). Lehet ronggyal vagy simítólappal is dolgozni, de ilyen vékony csíkok esetén ez nem szükséges. 

A túllógó részeket szintén vonalzó mentén vágtam le sniccerrel. Itt azért nagyon óvatosan kell dolgozni, mert a lakkozott felületbe könnyen beleszaladhat az éles penge!

Én csíkokkal és a végén háromszöggel is dolgoztam, de természetesen öntapadós fóliából bármilyen tetszés szerinti forma kivágható és felragasztható, a kialakítható minták száma határtalan. Sőt még elrontani sem lehet, a dekorfólia ugyanis nyom nélkül visszaszedhető a felületről. 

Szerintem nagyon látványos darab lett, sok mai otthonban jól mutatna. 

Az utolsó bútordarab egy retro fotel, amit 6996 Ft-ért sikerült beszereznem. Szerkezetileg semmi gond vele, de a kárpit felett már eljárt az idő, és a fa vázról (főleg a karfáról) eléggé pattogzott a lakkréteg.

Először szétcsavaroztam a lábakat és az ülőrészt, majd lebontottam a kárpitot. 

Ez jó nagy kosszal járt, mert a belső szivacsréteg gyakorlatilag porrá foszlott… 

A fa felületéről pattogzó lakkot csiszológéppel lecsiszoltam, melyhez 60-as és 180-as szemcseméretű vásznat használtam. A rezgőfej alatt a még ép lakkréteg könnyen össze tud olvadni, ami a csiszolópapír szemcséi közé ragad. Szóval 5-6 csiszolópapírt elfogyasztottam a művelet során…

Alapos portalanítás után kapott egy új, dió színű lazúrréteget. Az alján lévő keresztlécekből ítélve valami ilyesmi lehetett az eredeti színe is.

Az ülőfelületre és a háttámlára egy vastag flízt ragasztottam (ez egy kültéri napozószék belseje volt), melyre rákerült egy vékony flíz is. A flízt egyébként Röltexben lehet venni méterre. 

Utóbbit tűzőgéppel rögzítettem a fa vázhoz.

Innen már azt gondoltam, hogy a célegyenesben vagyok, pedig a nehezebb része még csak most következett… 

Még jó, hogy kis négylábú segédem, Franci sem hátráltatta egy percig sem a munkát. 

Szóval a lebontott kárpitról szabásmintát vettem, majd kiszabtam és varrógéppel, illetve kézi öltéssel megvarrtam az új anyagból a huzatot. 

Persze, nem olyan, mintha kárpitos mester csinálta volna (megvannak a maga kis hibái, pl. az íveknél picit ráncosabb az anyag), de azért így is egészen jól sikerült a részeket összeilleszteni.

Ráigazítottam a székre az új ruháját és végül alul tűzőgéppel rögzítettem a kerethez, ahogyan eredetileg is volt. 

Utolsó lépésként már csak az összeszerelés várt rám, ehhez vettem új kapupánt csavarokat, mert a régiek már szétszereléskor is nagyon szorultak. 

Sőt, utolsó utáni lépésként az eredeti díszgombok közül kettőt bevontam az új kárpittal és egyszerűen felvarrtam őket oda, ahol korábban is voltak.

Ez a kis retro fotel az új formájában nagyon mai darab lett, és bízom benne, hogy még sok évig lesz valakinek az otthonában szeretett bútordarab.

Merthogy, az általam felújított bútorok nem maradnak nálam. Én mindössze új, friss külsőt adtam nekik, amiből remélem ti is sok ötletet és inspirációt kaptatok. Ne felejtsétek, hogy ha valami „újra”, egyedire vágytok az otthonotokban, akkor nézzétek meg mit lehet kihozni egy régi, vagy egyszerűen csak használt bútorból, mert sokkal izgalmasabb, különlegesebb, költséghatékonyabb és fenntarthatóbb, mintha újonnan megveszitek azt. 

A használt bútorok piacáról és fontosságáról EBBEN a cikkben is olvashattok érdekes információkat. 

Köszönöm, hogy az elmúlt két hétben velem tartottatok a közösségi oldalaimon, és napról napra követtétek a beszerzéseimet és a DIY átalakításokat. Továbbra is óvjuk a környezetet és a pénztárcánkat, hosszabbítsuk meg közösen a használt bútorok élettartamát!

#reklám #jófogás #diy #bútorkincs #fenntarthatólakberendezés #preloved #redesigned 

A bejegyzés támogatója: